Liszt a Szekszárdi Dalárda karnagyánál

Szekszárd, Bezerédj utca 5.

 

 

 

A Béla király térről nyíló utca gyönyörű, neoreneszánsz polgárháza, amelyet elődéből 1899-ben Hans Petschnig gráci építész tervei alapján építettek át (az ő alkotása a szekszárdi Újvárosi templom és a Zsinagóga is).

 

Az átépítéssel az akkori tulajdonos, Bodnár István újságíró, a Tolna megyei Hitel és Takarékbank elnöke, a Szekszárdi Kaszinó utolsó elnöke bízta meg az építészt, s a homlokzatot a reneszánsz négy nagy művészegyénisége – Michelangelo, Raffaello, Dürer és Leonardo – domborműves arcképeivel díszíttette. 

Raffaello domborműve

Elődépülete a német származású Séner (eredetileg Schener) család tulajdona volt. Ebben a házban született 1816. július 10-én, és élt Séner János, akihez majd Liszt eljön látogatóba.

Apja, Séner Ferenc kántortanító volt. János már kora fiatalságában számos jelét adta tehetségének, s a zene minden ágában jártasságot mutatott. Ő is tanító lett. Részt vett az 1848/49-es szabadságharc tizenkét csatájában, majd utána egy ideig bujdosott. 1852-ben a szekszárdi takarékpénztár pénztárosa lett, így már családot alapíthatott. Felesége, Kristofek Teréz se mindennapi hölgy volt: egyszer konyhakéssel védett meg az osztrákok elől egy körözött honvédtisztet, s a börtöntől csak egy jóindulatú orvos igazolásával menekült meg, miszerint elmebeteg... Nyolc gyermekük született; egyik fiuk, Székely Ferenc, a szekszárdi levéltár első, tudományos elveken alapuló rendezője.

Séner (és/vagy apja?) 1833-ban megalapította a Szekszárdi Dalárdát, amely az ország első ilyen énekegyüttese lett, s hosszú életűnek bizonyult. Később János egy polgári zenekart is megszervezett. Igazán aktív életet élt: tagja volt a megyei és a városi képviselőtestületnek, iskolaszéki tagként fontos szerepet töltött be a város iskoláinak életében. Mellette négy évtizedig vezette dalárdáját. S mint később nekrológja (1896) írta: Két ember akadt Szekszárdon, kiket a köszönésben nem lehetett megelőzni, az egyik Séner János volt.

Ez az életrajzi háttere Séner Jánosnak, akihez 1865-ben Augusz Antal, aki nagyon kedvelte a karnagyot, elvitte látogatóba Liszt Ferencet. De nem csak őt, hanem a társaságában levő Reményi Edét és Plotényi Nándort. Mint Hadnagy Albert írja Liszt Szekszárdi kapcsolatairól című tanulmányában, e látogatás alkalmával Reményi, Plotényi, a helybeli Kristofek Sándor hegedűművész (gyaníthatóan Séner sógora) és Séner minden előzetes próba nélkül eljátszották Liszt előtt Beethoven egyik vonósnégyesét...

Ekkoriban már folyt a szekszárdi Újvárosi templom építése – Augusz felügyelete alatt – s Liszt megígérte barátjának, hogy felszentelésére misét ír. Ebben lett volna szerepe a Szekszárdi Dalárdának, a látogatás bizonyára erről is szólt. Aztán az elkészült Szekszárdi mise körül bonyodalmak támadtak, s csak egy egész évszázaddal később hangozhatott fel abban a templomban, ahova azt Liszt szánta.

 

Ez a történet a témája és Séner János a központi szereplője Baka István szekszárdi születésű Graves–díjas író Szekszárdi mise című, 1984-ben megjelent, a történelmi tényeket szürreális elemekkel, misztikummal  vegyítő kisregényének. 

Baka István emlékszobáját az érdeklődő a Babits Mihály Emlékházban tekintheti meg. 

Az épület további vonatkozásait emléktábla tudatja: