Ahol megelevenedik a Verdi-operák világa

Busseto: via Ferdinando Provesi 35.
Villa Pallavicino: Verdi Múzeum

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

A város délnyugati részén nyárfasortól övezett úton juthatunk el a Pallaviciniek egykori nyári rezidenciájához.

Forrás: Di Marco Musmeci - Opera propria, CC BY-SA 3.0

A monumentális villa, amely egy halastó közepén kialakított mesterséges szigeten áll, 1518-ban épült reneszánsz stílusban. Hamarosan a várost uraló Pallavicino családé lett, akik nyári rezidenciaként használták. 1533-ban itt látták vendégül V. Károly császárt, akit lenyűgözött a sakktábla-szerűen tervezett tökéletesen szimmetrikus épület. Tíz év múlva itt találkozott V. Károly és III. Pál pápa.

Az idők folyamán az épületet tovább alakították, díszítették barokk, majd rokokó stílusban, de szerencsére alapvetően nem változtattak rajta.

1959-ben a villa Busseto városáé lett, benne helyezték el a városi múzeumot (Museo Civico). Teljes felújítás után 2009-ben az intézményt mint Giuseppe Verdi Múzeumot nyitották meg.

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

A helytörténeti emlékek mellett a múzeum bemutatja a Bussetóban felnőtt Verdi zeneszerzői életművét olyan módon, hogy operái közül a legfontosabb 27 mű egy-egy termet vagy teremrészletet kapott. E termeket az egyes operák ősbemutatóinak díszlettervei alapján rendezték be. Bennük látványos dekorációkat, korabeli plakátokat, ábrázolásokat helyeztek el, amelyeket a kiállított jelmezek koronáznak meg. Természetesen az egyes termekben az illető opera zenéje szól.

A Traviata és a Rigoletto terme:

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

Az Otello terme:

Forrás: https://www.inexhibit.com/mymuseum/museo-nazionale-giuseppe-verdi/

A Nabuccótól a Falstaffig terjedő sétát kiegészíti a Requiem Rossininek és Manzoninak szentelt terme és Verdi szalonjának látványa. Így, teremről teremre sétálva merülhet el a látogató Verdi műveinek világában. 

Itt a termek alaprajza:

Eredeti Verdi-relikviákat a városközpontban, a Casa Barezziben láthatunk, így a két múzeum remekül kiegészíti egymást.

Verdi emlékműve felnevelő városában

Busseto, piazza Verdi: Monumento a Giuseppe Verdi

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

1913. október 9-én, születésének centenáriuma alkalmából állította Busseto városa nagy fiának ezt a hatalmas emlékművet:

 

Luigi Secchi alkotása karosszékben ülve ábrázolja a Maestrót a róla elnevezett téren, Busseto legfontosabb központi épülete, a festői Rocca előtt; szemét rajta tartja a városka főutcáján, amelyet olyan sokat rótt egykor.

Verdi a közeli Le Roncole faluban született, Bussetóban vált felnőtté és muzsikussá, majd a szintén közelben fekvő Sant Agata-birtokon töltötte életének nagy részét. Rendkívüli módon ragaszkodott tehát szülőföldjéhez, ami pedig a természeti szépségekben és történelmi emlékekben szinte tobzódó Itáliának éppen a legjellegtelenebb, a Pó mocsarai következtében pedig legegészségtelenebb fertálya is volt. Ráadásul Bussetóval – finoman fogalmazva – nem volt felhőtlen a kapcsolata. A konfliktusok a városi zenemester és orgonista állás körüli méltatlan huzavonával kezdődtek, magánéleti problémákkal folytatódtak, később pedig a kisváros teljesíthetetlen elvárásokkal tekintett a már világhírű Verdi felé. Mégis egész életében erre a környékre húzta valami...

A szobor rálát a vele pontosan szemben lévő – a fenti képen nyíllal jelzett – Barezzi-házra is, amelynek homlokzatán avatásának napján emléktáblát kapott a Verdi életében gyerekkora óta legjobb, legderekabb ember, Antonio Barezzi. 

Végül itt a blogger, aki sosem hitte volna, hogy egyszer teljesülhet nagy vágya, hogy eljusson Verdi szűkebb hazájába, de 2016 nyarán mégis sikerült:

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

Ahova Verdi nem tette be a lábát

Busseto: piazza Giuseppe Verdi 10.
Verdi Színház (Teatro Verdi)

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

Busseto központjában, a ma Verdiről elnevezett téren áll a Rocca, a középkori eredetű, majd a 19. században neogótikus stílusban átalakított kastély.

A várost uraló Pallavicino család székhelye volt. 1543-ban történelmi találkozás zajlott benne V. Károly császár és III. Pál pápa között.

A Pallaviciniek kora után a város a pármai hercegséghez tartozott. Miután politikai jelentőségét elvesztette, a Roccát 1856-ban Busseto városa vásárolta meg; ekkor alakították át neogót stílusban, de 16. századi tornyát változatlanul hagyták.

A Rocca épületében korábban is volt egy kis színház. Verdi még nem volt 15 éves, amikor a bussetói zenekart vezényelhette benne. Zeneszerzőként is az volt első jelentős bemutatkozása, ugyanis egy nyitányt komponált Rossini A sevillai borbély című operájának előadása elé. S bár később ő maga semmire sem tartotta ifjúkori műveit, ez az alkalom 1828 húsvétján mégis fontos esemény volt életében.

Amikor negyedszázaddal később elkezdték a Rocca újjáépítését, a régi színház helyén egy nagyobbat alakítottak ki. A város titokban arra számított, hogy addigra már híressé vált fia operákat fog írni számára, híres nagy énekeseket hoz Bussetóba, s elhatározta, hogy a színházat Verdiről nevezi el. Számításaikban azonban csalódtak: Verdi – józan belátással – kisvárosuk számára túl nagynak, drágának és feleslegesnek tartotta a színházat. Akkoriban már jó ideje amúgy is konfliktusa volt a várossal élettársa, Giuseppina miatt, s bár nagy tekintély volt, de az mégsem volt elképzelhető, hogy az ő szavára ebbe a kisvárosba jönnének a kor legnagyobb operaénekesei. A nevét nem tagadhatta meg a színháztól és élete végéig szóló páholyt vásárolt benne, de soha nem tette be a lábát...

A Verdi Színházat 1868. augusztus 5-én nyitották meg a Rigolettóval. Verdi iránti tiszteletből a közönség hölgytagjai zöld ruhákba öltöztek, a férfiak zöld nyakkendőt kötöttek...

A színház a Rocca jobb oldali szárnyán át közvetlenül megközelíthető.

Az előcsarnokban Giovanni Duprè Verdi-szobrát láthatjuk. A színházterem patkó alakú, két emeleten 32 páhollyal, felette az erkéllyel.

By Tiesse - Own work, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6616422

visitparma.wordpress.com

Középen a korban szokásos királyi páholy:

A színházterem mennyezetfreskója az egyes színházi műfajok allegorikus ábrázolásával Gioacchino Levi alkotása:
 

Nemcsak a színházterem, hanem valamennyi kiszolgáló helyiség, a társalgók, a büfé is gazdagon dekoráltak.

Ez itt a társalgó szoba, fent a muzsikusok karzatával. Régen ugyanis az előadások szüneteiben egy kisebb zenekar szórakoztatta a közönséget, hogy el ne unják a várakozást...

Igaz, Busseto kisváros, és ha nem egy Verdi nevelkedett volna a falai között, túl nagy lenne számára egy ilyen színház. Az utókor viszont gyaníthatóan nem bánja, hogy ezt annak idején meglépték a derék bussetóiak. A színház, története során már Verdi valamennyi operáját bemutatta. Az előadások közül különleges jelentőségűek az Arturo Toscanini által 1913-ban és 1926-ban vezényeltek, a 2001-ben Riccardo Muti által dirigált Falstaff és az Aida Franco Zeffirelli rendezésében.

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

Ide járt a fiatal Verdi zeneiskolába és könyvtárba

Busseto, via Roma 38. Monte di Pietà-palota

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

Barokk városi palota Busseto fő utcáján, a via Román, a via Biblioteca és a via Seletti között.

1679 és 1682 között épült. Ez volt a a ferencesek és a város kegyúri családja, a Pallaviciniek által 1537-ben alapított Monte di Pietà székháza. 

A Monte di Pietà (Segélyző Egyesület, szó szerint az Irgalom Hegye) egyszerre volt zálogház és jótékonysági egyesület, de kulturális funkciókat is magára vállalt. Fenntartotta a helyi zeneiskolát, amely ebben az épületben működött, a San Bartolomeo-templom kórusát, ösztöndíjakkal segítette arra érdemes helyi fiatalok tanulmányait. Hosszú bürokratikus ügyintézés után Verdi milánói tanulmányaihoz is hozzájárult, bár a költségek legnagyobb részét Antonio Barezzi fedezte.

Az egyesület 1768-ban könyvtárat is alapított, amelyet szintén ebben a palotában helyezett el. Ez a könyvár ma is működik és ugyanitt, az eredeti termekben található. Berendezése is megőrződött. A tinédzser Verdi sok-sok órát töltött ezen a helyen, szinte féktelen tudásszomjjal, nagy szorgalommal olvasva. Itt alapozta meg későbbi kiváló műveltségét. Zeneiskolai óráira is ide járt Ferdinando Provesihez.

Forrás: italoamericano.org

A könyvtár archívumában ott van a Monte di Pietà iratanyaga, a Verdi mecénásához, későbbi apósához, Antonio Barezzihez köthető Bussetói Filharmonikusok iratai, kéziratos kottái, köztük a Provesihez, Verdi első igazi zenetanárához kapcsolódó dokumentáció. Itt őrzik Verdi felesége, Giuseppina Strepponi 101 levelét kedves családi barátjukhoz, Giovanni Avanzi plébánoshoz. Szintén az itteni könyvtár kincse Emanuele Muzio 330 levele, melyeket abban az időben írt, amikor Milánóban Verdi tanítványa, famulusa, titkára és mindenese volt. A Verdinél nem egészen egy évtizeddel fiatalabb Muzio is Bussetóban nőtt fel, s ugyancsak ide, Provesi mesterhez járt zeneórákra.  


Források:

bassaparmense.it/paesi/Busseto/biblioteca.htm

A "Kataliszt" jelzésű fényképet 2016 augusztusában készítettem

 

Az orgonista Verdi

Busseto: via Ferdinando Provesi 40.
Santa Maria degli Angeli-templom

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

A gótikus ferences kolostor és templom a város délnyugati részén, a via Provesi és a viale Pallavicini közötti tágas területen található. 1470 és 1474 között építtette a Pallavicini család.

Forrás: wikipedia

Forrás: panoramio.com/photo/89374983

A gyermek és fiatal Verdi gyakran látogatta ezt a templomot. Huszonkét éves korában, 1836. január 6-án itt orgonált először nyilvánosan a városban, amelynek előtörténete a következő:

Bussetóban már Ferdinando Provesi 1833-ban bekövetkezett halála óta valóságos háborúskodás folyik, hogy ki legyen utóda a város zenemesteri posztján, amely poszt magában foglalta a székesegyházi orgonista/karnagy, valamint a helyi zeneiskola és a filharmonikusok igazgatásának feladatait is. Verdi, aki abban a reményben végzi Milánóban tanulmányait, hogy ezt a posztot elnyerve feleségül veheti a tanulmányait nagyrészt anyagilag lehetővé tevő helybeli módos kereskedő, Antonio Barezzi lányát, elkeseredve veszi tudomásul, hogy a prépost egy olyan muzsikust támogat, aki – mint a gyakorlatban kiderült – alkalmatlan a posztra. Bussetóban heves indulatokat vált ki a kérdés, párt és ellenpárt alakul, folynak a bürokratikus csatározások. S amikor az ügybe belefáradt Verdi a kisváros elhagyására gondol, azok közül is többen ellene fordulnak, hálátlannak tartván őt, akik eddig az ő pártján voltak.

Ebben a szituációban játszik a Milánóból hazatérve Vízkereszt napján a templomban. Az eseményről Barezzi ezt írta naplójában:

Hatalmas volt a csődület, különösen a délutáni misén, s teljes a siker, még az ellenpárt tagjai között is.

Az ügyre végül 1836. február végén tettek pontot, amikor kompromisszumos megoldásként – egy hivatalosan is meghirdetett pályázati meghallgatás eredményeként – Verdit nevezték ki Busseto zenemesterévé, templomi orgonistának pedig meghagyták a prépost támogatottját.

Az orgonát, amelyen Verdi játszott, eladták a trevozzói templomnak, ma is ott látható és hallható.

Itt nem alkalmazták Verdit orgonistának...

Busseto, via Zilioli 49. Collegiata di San Bartolomeo

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye




A Barezzi-ház után, a kisváros fő utcájától, a via Romától kicsit beljebb fedezhetjük fel a San Bartolomeo-templom dekoratív épületét.

 

Forrás: wikipedia

Középkori kisebb templom helyére a várost uraló Pallaviciniek építtették 1336–1340 között a lombard gótika jellegzetes stílusában. A 18. század közepén belső terét rokokó ízlésben alakították át, bár megmaradt néhány műtárgya a korábbi századokból. Közvetlen átjáró köti össze a mellette álló Szentháromság-templommal.

Forrás: Di Casalmaggiore Provincia - Opera propria, CC BY-SA 3.0

1820-tól 1833-ban bekövetkezett haláláig Ferdinando Provesi volt a templom zenei vezetője és orgonistája, mellette a város zeneiskolájának igazgatója és a Bussetói Filharmonikusok karnagya. 

Ferdinando Provesi (1770-1833)

Zeneszerzéssel is foglalkozott. Kiváló muzsikus volt, de nem tudott kitörni a kisváros kereteiből. Ő lett a tízes évei elején járó Verdi első komoly zenetanára. Néhány év múlva Verdi tudásban és tapasztalatban mestere nyomdokába lépett, akinek halála után megpályázta a templom orgonista állását. Az egyházi felettes hatóságok azonban – a Bussetói Filharmonikusok és leendő apósa, Antonio Barezzi, a város prominens polgára és muzsikusa tiltakozása ellenére – nem Verdit, hanem egy Ferrari nevű ismeretlen orgonistát neveztek ki, ráadásul pályázat nélkül. A város két pártra szakadt, valóságos háborúskodás tört ki a "verdiánus" és a konzervatívabb ízlésű "ferrariánus" párt között. Még utcai verekedések is voltak. A helyzet, mely sok keserűséget okozott a közben Milánóban tanuló és az operaszerzői pályán első lépéseket megtenni próbáló Verdinek, csak évek múlva normalizálódott azzal a kompromisszummal, hogy Verdi a zeneiskolában lett Provesi utóda. Így már meg tudott házasodni...

Verdi szülei esküvője

Busseto: Piazza Santa Maria
Chiesa di Santa Maria Annunziata

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye


 

Busseto fő utcája, a via Roma elejére sétálva érjük el a piazza Santa Mariát. Itt áll a Gyümölcsoltó Boldogasszony (Santa Maria Annunziata) tiszteletére szentelt templom.

Forrás: Di Casalmaggiore Provincia - Opera propria, CC BY-SA 3.0

Forrás: Bussetolive.com

Eredetileg a 14–15. század fordulóján épült. 1804-ben Giuseppe Cavalli tervei szerint teljesen átépítették klasszicista stílusban.

1805. január 31-én itt házasodtak össze Verdi szülei: Carlo Verdi (1785–1867) szatócs, fogadós és Luigia Uttini (1787–1851) szövőnő.

Házasságuk sokáig gyermektelen volt. Halhatatlanná vált fiuk, Giuseppe Verdi 1813 őszén jött a világra. 1816-ban aztán egy kislányuk is született, de ő tízes éveinek közepén meghalt.

Verdi ifjú korában a templom nagypénteki körmenete számára négy notturnót komponált, melyek elvesztek sok akkori művével együtt.

Itt írta Verdi a Rigolettót

Busseto: Via Roma 56. Palazzo Orlandi

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

A fő utcai palotasor szép ám jelenleg kissé elhanyagolt épülete az Orlandi–palota, korábbi nevén Palazzo Dordoni–Cavalli.

Arisztokrata tulajdonosa, Annibale Dordoni az 1800-as évek elején klasszicista stílusban építtette a helybeli Giuseppe Cavalli mesterrel. Belső kialakításának köszönhetően a legmodernebb épület volt akkor Bussetóban. Néhány évvel később az építész fia, Antonio Cavalli vásárolta meg. Következő tulajdonosa Giuseppe Verdi lett, aki 1845. október 6-án kötötte meg a szerződést, nagy összeget fizetve érte.

Ezt a kopogtatót Verdi is biztosan használta

Verdi számára az egész világ megváltozott Bussetóban eltöltött gyermek– és ifjúkora óta. 1842-ben színre került Nabucco című operája révén, amit sorra követtek további művei, Itália egyik legismertebb személyiségévé vált, s ez magával hozta az anyagi jólétet is. Viszont addigra családját elveszítette: két kisgyermeke halála után, 1840-ben fiatal felesége is elhunyt.

Az Orlandi–palotában eleinte Verdi szülei laktak. A zeneszerző 1849-ben költözött ide. Addigra elmélyültek kapcsolatai Giuseppina Strepponi kiváló szoprán énekesnővel, akit ide hozott, ifjúsága városába és itt éltek együtt 1851-ig. Kettejüknek Bussetóban letelepedni Verdi katasztrofális döntésének bizonyult, hiszen elhunyt felesége a város prominens családjából származott, akik egészen közel is laktak ehhez a palotához. A bussetóiak bizony zokon vették Giuseppina jelenlétét, akinek így számos megaláztatást kellett elviselnie, hiszen a pár nem is volt összeházasodva (csak 1859-ben került sor esküvőjükre). Verdi kapcsolata ekkoriban apósával, Antonio Barezzivel is mélypontra süllyedt. A szeretetreméltó Giuseppina szerencsére hamarosan "meghódította" Antonio urat, így visszaállt közöttük a harmónia. 

Ebben a palotában komponálta Verdi Luisa Miller, Stiffelio és Rigoletto című operáit; sőt, állítólag dolgozott itt a Trubadúron is. Közben több részletben megvásárolta a közeli Sant Agata–birtokot, ahova 1851 májusában Giuseppinával együtt átköltöztek. Attól kezdve életük végéig az volt első számú otthonuk.

Az Orlandi–palota Verdihez kötődő története azonban még nem zárult le: 1867. január 14-én itt halt meg apja, Carlo Verdi.

1888-ban az épületet az Orlandi család vásárolta meg. 1913-ban és 1926-ban, amikor a bussetói Verdi színházban vezényelt, benne lakott Arturo Toscanini.

Angelo Orlandi, aki a Barezzi család leszármazottja is, egy időben néhány termét, köztük a reprezentatív szalont múzeumként megnyitotta.

Ez volt Verdiék szalonja... itt már múzeum (bussetolive.com)

2012-ben az Orlandi-örökösök eladták az épületet. Én 2016 augusztusában jártam Bussetóban – akkor néptelennek tűnt, kapuja bezárva, a múzeum megszüntetve, mindössze a földszintjén működött egy pizzéria. Eladása óta sokat cikkeznek a tervekről, miszerint a város zeneiskolát szeretne benne felállítani. Ebben a pillanatban ez még a jövő zenéjének tűnik... 

 

Frissítés:

A témával később foglalkoztam "Kataliszt" című blogomban a Papageno oldalán

Egy étvágygerjesztő Verdi-emlékhely

Busseto, via Roma 76. Baratta fűszerüzlet

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye



 

Busseto főutcáján sétálva, amit kisfiú korától maga a Maestro is olyan sokat koptatott, lépten-nyomon Verdi emlékhelyeivel találkozhatunk. Köztük igazán hangulatos, kellemes és egyedi színfolt a 76. szám alatti "történelmi" fűszerüzlet, amelynek pontos olasz neve: Salsamenteria Storica Verdiana Baratta. 

 

A kis bottegát Lino Baratta alapította 1873-ban. Egészen különleges atmoszférájú hely: nemcsak vásárolni lehet a régióra jellemző finomságokat: sonkákat, sajtokat, édességeket, fűszereket, italokat, hanem le is lehet ülni, bent és kint egyaránt éhséget és szomjúságot csillapítani. S ha az éhes-szomjas vándor zenekedvelő és főleg operakedvelő, gyönyörűséget okoz számára a környezet, amely ízlésesen vegyíti az árucikkeket Verdihez köthető tárgyakkal, relikviákkal.  Köztük egészen értékesek is találhatók, mint például Verdi első saját maga által vásárolt zongorája. 

Forrás: http://www.salsamenteriabaratta.it

Honlapja szerint Verdi személyesen is megfordult itt, de járt benne többek között egyik legkedveltebb énekesnője, Teresa Stolz, később Arturo Toscanini, Ottorino Respighi és Gabriele D'Annunzio.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.


A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2016 augusztusában készítettem

A Barezzi-ház

Busseto: via Roma 119. Casa Barezzi

Olaszország, Emilia–Romagna régió, Parma megye

Éppen szemben Busseto központi épületével, a történelmi Roccával, áll a fő utcai palotasor egyik legnevezetesebb épülete, Giuseppe Verdi egyik fontos emlékhelye és múzeuma, a Barezzi–ház.

Ezt a két képet kedves útitársam készítette:

Tulajdonosa, Antonio Barezzi (1787–1867) élelmiszer- és borkereskedő. Szenvedélyes zenekedvelő, öt hangszeren játszott. Alapító tagja volt a bussetói filharmonikus zenekarnak, mely próbáit Barezzi otthonában, a nagy emeleti szalonban tartotta. Ma egykori házának homlokzatán márványtábla őrzi emlékét:

Forrás: museocasabarezzi.it

A közeli Le Roncole faluban élő Carlo Verdi boltos és fogadós Antonio úrtól szerezte be az áruit. Amikor kiderült kisfia, Giuseppe zenei tehetsége, megmutatta őt Barezzinek. Ezzel el is dőlt a leendő nagy operaszerző sorsa: Antonio Barezzi személyében önzetlen pártfogóra lelt, aki gondoskodott taníttatásáról a bussetói gimnáziumban és zeneiskolában, fizette szállását és kijárt számára egy szerény ösztöndíjat a segélyező egylettől. Verdi gyerekkorától szinte naponta megfordult a házban, összebarátkozott Antonio úr gyerekeivel. Itt jutott először igazi zongorához és részt vehetett a zenekar próbáin a szalonban. Ahogy teltek az évek, később vezényelte is őket és darabokat írt számukra, majd hivatalosan is ő lett a karnagyuk. Volt idő, amikor itt is lakott, mert a szomszédban brutálisan meggyilkoltak egy gazdag kereskedőt, és Signora Barezzi nyugodtabb lett, hogy még egy férfi került a házba, még ha ez a férfi csak 18 éves volt is...
Margheritával, Barezzi elsőszülött lányával a gyerekkori jó pajtásság után szerelmesek lettek egymásba és Antonio úr nem ellenezte a kapcsolatot: akkor már biztos volt Verdi nagy tehetségében és minden erejével segítette őt a pályakezdésben. A fiatalok 1836. május 4-én a ház háta mögötti kis templomban házasodtak össze; az esküvői vacsorát itt, a szalonban tartották.

A négy év után megözvegyült, kicsi gyermekeit is elveszített Verdi mindvégig apósának szólította Barezzit, akit nagyon szeretett és haláláig rendkívül hálás volt neki. Később is meglátogatta itt a házban, második feleségével, Giuseppinával együtt. Itt voltak Barezzi halálos ágyánál is, aki addigra világhírűvé vált veje karjaiban hunyt el 1867. július 21-én. 

A Barezzi–ház az egyik legfontosabb Verdi-emlékhely. Ma múzeum és a Verdi Társaság (Associazione Amici di Verdi) székhelye. Szerencsére sok fontos berendezési tárgya megmaradt, így például a nevezetes szalon szinte eredeti formájában látható.

museocasabarezzi.it

Belépve valósággal Verdi korában érezhetjük magunkat: a bútorok, a képek, a dekoráció mind az 1800-as éveket idézik. Az 1600-as évekből származó kőkandalló felett ott van Antonio Barezzinek halála után, egyetlen fényképe alapján 1877-ben festett portréja. Az ablak előtt az a bécsi Tomaschek fortepiano áll, amelyet Barezzi 1835-ben vásárolt, s amelyiken gyakran játszott a fiatal Verdi. Ezen a hangszeren komponálta  A két Foscari című operáját, és ezen játszotta a Nabucco híres kórusának dallamát, hogy megkönnyítse a szomszéd szobában Barezzi haldoklását...

Oldalt Margherita testvérének, Demetriónak és feleségének portréi, ők őrizték meg a család bútorait. Középen, egy vitrinben Verdi halotti maszkja és kezének másolata, amelyet a halála utáni napon készített Luigi Secchi (az ő későbbi műve a közelben 1913-ban felavatott nagy Verdi-emlékmű).

Forrás: ibcmultimedia.it

A jobb oldali falon, középen ott van Margherita portréja, amelyet nagybátyja, a festő Stefano Barezzi készített Margherita és Verdi esküvőjére. Ebben a szalonban tartották az esküvői ebédet. A családi ebédlőasztal, amely mellett ültek, a következő terem közepét foglalja el, rajta kiállítási tárgyakkal. Ebben a második teremben  a fiatal Verdi több portréja is látható, köztük a legelső róla készült kép,  Stefano Barezzi 1836-ban, Verdi házasságkötésére készített szénrajza.

Forrás: ibcmultimedia.it

Megtekinthetjük a fiatal Verdi két komponálási gyakorlatának eredeti kéziratát, Barezzi Verdi továbbtanulásának ügyében írt levelét és számos értékes kéziratot. Látható Verdinek az a levele is, amelyben „apósának, jótevőjének és barátjának” ajánlja Macbeth című operáját.

A nevezetes ebédlőasztal

Felirat igazolja, hogy ennél az asztalnál zajlott az esküvői lakoma

A múzeum megemlékezik Verdi egyetlen tanítványáról, a bussetói születésű Emanuele Muzióról (1821–1890), akit Verdi úgy segített és pártfogolt, ahogyan őt korábban Antonio Barezzi. Látható Verdi első mesterének, a bussetói filharmonikusok karmesterének, Ferdinando Provesinek egyetlen fennmaradt portréja. Verdi-operaelőadásokról is számos dokumentumot őriznek, külön kiemelve a helyi színházat.

Mint olasz földön általában, Bussetóban járva is érdemes figyelni a múzeum nyitvatartási idejére, mert a Casa Barezzi is bezár a déli szieszta idején... Pontos információkat ITT találhatunk.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2016 augusztusában készítettem 

Verdi és Margherita esküvője

Busseto: Oratorio della Santissima Trinita

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye




   

Busseto központjában, a fő utcán (via Roma) található Barezzi-ház mögött áll a kicsiny kápolna. A középkori eredetű épületet a San Bartolomeo-templom szomszédjaként építették, amellyel átjáró köti össze (a fenti térkép a San Bartolomeót mutatja, a kápolna nincs külön jelezve).

A kicsiny épület egyhajós, mai berendezése és díszítése rokokó, bár maradt néhány műtárgya az 1500-as évekből is. A főoltáron Vincenzo Capri festménye látható 1579-ből, mely a Szentháromságot ábrázolja Szent Apollóniával és Luciával.

Ebben a templomban, ahol korábban többször is vezényelte a Bussetói Filharmonikusokat, volt 1836. május 4-én a huszonharmadik évében járó Giuseppe Verdi esküvője Margherita Barezzivel. A dátumot Margherita választotta, aznap volt a huszonkettedik születésnapja...

A nászmenetnek alig néhány lépést kellett megtennie a menyasszony otthonától a templomba. Margherita apja, Antonio Barezzi jómódú bussetói kereskedő és szenvedélyes amatőr muzsikus volt, a szegény sorból származó Verdit kisfiú kora óta jelentősen támogatta.

A két fiatal házassága sajnos csak négy évig tartott. Két gyermekük született, miközben állandó anyagi gondokkal küszködve Verdi megtette első lépéseit az operaszerzői pályán. Éppen kezdtek egyenesbe jönni, Verdi első operáját végre bemutatta a Scala, amikor gyermekeiket egymás után betegség ragadta el, majd Margherita is elhunyt agyvelőgyulladásban. 

A fényképeket 2016 nyarán készítettem