Zeneiskola a városházán

Vác, Március 15. tér 11. Városháza

Vác gyönyörű barokk városközpontjában áll a Városháza műemléképülete.

Egy 1680-ból származó térkép szerint ezen a helyen török fürdő volt, az 1718. évi telekkönyv már a városházát jelöli. A mai épületet Althann Mihály Frigyes püspök kezdte építtetni 1735-ben, de csak Mária Terézia 1764-es váci látogatására készült el teljesen. A homlokzaton Justiciának, az igazság istenasszonyának szobra látható, tőle jobbra és balra egy-egy fekvő nőalak a magyar, illetve a Migazzi címert tartja.

1934 és 1942 között a Városháza épületében működött PIKÉTHY TIBOR zeneiskolája. A kultuszminisztériumból indult el az a törekvés, hogy minden olyan városban, ahol nincs törvényes keretek között - például városi fenntartásban - működő zeneiskola, ott azt meg kell szervezni. Az 1915 óta váci püspökségi orgonaművész, karnagy Pikéthy így fogalmazta meg célkitűzéseit ls iskolája létrehozásának körülményeit az indulás évében:

Ez nem magán zeneiskola lesz, nem olyan, mely talán elsősorban az anyagi hasznot nézi, hanem komoly alapokon nugvó intézmény, mely hivatva lesz a város zenekultúráját minél magasabb fokra emelni. Ez nemcsak városunk elsőrendű érdeke, hanem nemzeti érdek is, mert a magyar zene világviszonylatban is az elsők között van. A minisztérium intézkedése másrészt azt célozza, hogy az okleveles, de állás nélküli zenetanároknak és művészeknek állást juttasson. Megindult országszerte a szervezés, s az illetékes tényezők figyelme városunkra terelődött. [...]

Tanárok voltak többek között: Balogh Margit (ének), Dullien Klára és Vinkovics Izabella (hegedű), Berdáné Fülöp Mária (zongora. Pikéthy Tibor igazgató a zeneelméletet és az összhangzattant oktatta. 

Egy volt növendék, Rostetter Szilveszter 1983-ban így emlékezett a zeneiskolára és megvalósítójára:

A hangszeroktatás a zongorára és a hegedűre terjedt ki. A későbbi években, amikor a tanulmányi szint már lehetővé tette, az összhangzattan is tantárgy lett, melyet ő, az mint igazgató tanító tanított igen érdekesen és figyelmet lekötően. Óriási élvezettel hallgattuk. [...] Én voltam az a növendék, aki a zeneiskola hangversenyén először Pikéthy-zongoradarabot játszottam, a Scherzo-t. Érthető szorongás van az ember szívében ilyenkor, ha az előadást a szerző is hallja. Nagyon kíváncsi voltam, utána mit fog mondani. Nem szólt semmit tulajdonképpen, csak mosolyogva hozzám jött, kezet fogott, megölelt és azt mondta: Köszönöm. Ilyen volt ő, egyszerűen nagyszerű. Sokkal jobban esett, mint ha dicsért volna. Ez volt jellemző egész zenei életvitelére.

Az iskola státusza "államilag engedélyezett és városilag segélyezett" volt.  Mint később Pikéthy fanyar humorral emlegette, az állami engedéllyel sosem volt baj, ám a városi segélyezést rendkívül nehéz volt "kikunyerálni". A kimagasló oktatási színvonal ellenére csökkent a növendéklétszám is, e két ok vezetett ahhoz, hogy 1942-ben Pikéthy kénytelen volt bezárni iskoláját.

Évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy Vácott véglegesen megoldódjon a zenetanítás ügye. A városnak ma két zeneoktatási intézménye van: a Bartók Béla Zeneiskola és a Pikéthy Tibor nevét viselő Zeneművészeti Szakközépiskola - e két iskola néhány éve egy intézményként működik.

Források:

Vác: a Dunakanyar szíve. Történelmi városkalauz helybelieknek és világcsavargóknak. Vác, 2009
Székelyhidi Ferenc: Pikéthy Tibor zeneiskolája. = Váci Polgár 2004. április
Székelyhidi Ferenc: Missa pro pace részlet. = Váci polgár 2004. március

A fényképeket 2016 nyarán készítettem

A váci temetőben

Vác, Avar utca: Alsóvárosi temető

A belvárosból a Budapesti főúton indulhatunk el a szép fekvésű Alsóvárosi temetőbe. Átkelve a Gombás patak barokk szobrokkal díszített hídján, a nagy közlekedési csomóponton túl, a domboldalon meg is találjuk. 

PIKÉTHY TIBOR (1884-1972) több, mint fél évszázadon át volt a váci püspökség orgonistája, karnagya, zenei vezetője. 88 éves korában, 1972. július 21-én Vácon hunyt el. Sírjához ne a lépcsősoron menjünk fel, hanem a kis földúton kanyarodjunk balra, a szupermarket irányába. Ott látunk egy virágokkal telepingált falú kis házat, amellett menjünk be a temető területére: a sír e ház mögött található:

Pikéthy Tibor sírja közelében találjuk híres növendéke, a 2009-ben Vácon elhunyt LEHOTKA GÁBOR orgonaművész síremlékét. Lehotka Vácon született, Vácon kezdte zenei tanulmányait. Elbeszélése alapján Pikéthy Tibortól emberileg is sok útravalót kapott. Neki is sokat jelenthetett a város; ő is itt hunyt el és szülei sírja mellé temették.

Az Alsóvárosi temetőben nyugszik korának egyik legnagyobb cigányprímása, BANDA MARCI (1847-1924) feleségével és - valószínűleg - egyik fiával:

A váci születésű muzsikus apja Bihari János együttesének klarinétosa volt, ám korán meghalt. A kisfiúnak a mélyszegénységből sikerült kiemelkednie tehetségével. Ifjan egy másik legenda, Rácz Pali vette szárnyai alá, aki helyettes prímásává nevelte. Későbbi önálló pályafutását szinte lehetetlenség elmesélni. Egyik csúcspontja az az 1903-ban a Népszínházban megrendezett prímásverseny volt, melyben a 25 estén át bemutatkozott 25 prímásból és zenekarból Banda Marcié lett az aranyérem.

Muzsikálását így jellemezte Vác tudós történetírója, Tragor Ignác:

Játéka az érzésnek őszinte odaadó melegségével volt áthatva. [...] Nem cifrázott, nem cigánykodott, nem illegette magát. Egyszerűen és szerényen, de párját ritkító melegséggel szólaltatta meg a hegedűjét. [...] Teljesen átérezte az egyes dalokat, belehatolt a szellemükbe és így szépségüket a maguk egészében varázsolta bele hallgatóinak szívébe.

Banda Marci a fővárosba kerülése után is mindvégig vácinak érezte magát. Meghalni is Vácra jött, sógorasszonya házába. Temetésén zenekara élén részt vett Radics Béla és id. Magyari Imre és a váci cigányzenészekkel együtt játszották Banda Marci kedvelt kesergőit.

Az Alsóvárosi temetőben Liszt Ferenc két rokona (?) is nyugszik.

Özv. LISZT FERENCNÉ 89 évesen hunyt el 1873-ban. 1810-ben lett Liszt Ferenc váci halászmester második felesége. Sírköve éppen a földön feküdt (fia sírja mellett), amikor a temetőben jártam:

Szintén itt nyugszik fiuk, LISZT MIHÁLY, aki síremlékének tanúsága szerint 1879-ben, 60 évesen hunyt el.

Nem világos, milyen fokú rokonságban álltak a zeneszerzővel. Tragor Ignác, Vác történetírója szerint Liszt Ferencné férje, Liszt Ferenc váci halászmester a zeneszerző nagybátyja, apjának testvére volt. De nem stimmelnek az évszámok: Tragor szerint a derék halászmester 1760-ban született, holott ekkor akit apjának vél, Liszt apai nagyapja még csak öt éves kisgyerek. 1760-ban született Ferenc nevű fiú az előző nemzedékben sincs (ezt a vonalat részletesen kikutatta Békefi Ernő Rajkán, ahonnét a Liszt-családfa szerteágazott...). Pedig Tragor Ignác sokat tud a váci Liszt Ferencről, foglalkozásáról és két házasságáról. Még azt is írja, hogy első házasságából született lánya, Bognárné Liszt Franciska hagyatékából került egy Liszt saját kezű aláírásával ellátott fénykép a váci múzeumba. Úgyhogy valamilyen családi kapcsolatnak valószínűleg kellett lennie. Tragor szerint maga Liszt már kisgyerekkorában, apjával is gyakran ellátogatott Vácra, majd később, amikor a Zeneakadémia elnökeként sokat tartózkodott Magyarországon, szintén többször - inkognitóban - meglátogatta unokatestvéreit; ennek azonban a magyar Liszt-szakirodalomban még nem találtam nyomát...

Források:

Lehotka Gáborral beszélget 70. születésnapján Muth Ágota Gizella. = Parlando 2008. 6.
Székelyhidi Ferenc: Banda Marci
Tragor Ignác: Vác az előadó művészetekben. Vác, 1934

A váci püspök muzsikusa

Vác, Migazzi tér 2.

A műemlék jellegű épület 1878-ban eklektikus stílusban épült a Peitler Antal püspök által ugyanabban az évben, három korábbi egyházi könyvgyűjtemény egyesítésével megalapított Püspöki Könyvtár otthonául.  Emelettel 1925/26-ban bővítették.

A könyvtár gyűjteményének körülbelül harmada egyházi tárgyú, a többi főként történeti, filológiai és irodalmi anyag. 14-15. századi hangjegyes kéziratai is vannak.

Ebben a házban lakott hosszú évtizedeken át PIKÉTHY TIBOR zeneszerző, karnagy, orgonaművész és zenetanár. 1915-ben lett a püspöki székesegyház karnagya és orgonistája; 1946-ban egyházzenei igazgatónak nevezték ki. Ő alapította meg Vác első zeneiskoláját. Haláláig a városban élt, az Alsóvárosi temetőben nyugszik.

Az idős Mester otthonában (http://www.pikethy.net/konzi/media/gal_pikethy/pikethy/)

Híres növendéke, Lehotka Gábor mesélte:

Pikéthy lakásába élmény volt belépni. Képzőművészeti alkotások, gyönyörű bútorok díszítették az igen tágas és magas szobákat. Szeretett beszélni képeiről (ő maga is tanult a képzőművészeti főiskolán), nem véletlen, hogy megszerettem a festészetet. [...] Pikéthy rendszeresen kirándult, többször magával vitt.

Egykori otthonának homlokzatán halálának 20. évfordulóján helyeztek el emléktáblát:

Források:

Vác: A Dunakanyar szíve. Történelmi városkalauz helybelieknek és világcsavargóknak. Vác, 2009
www.pikethy.net
Lehotka Gáborral beszélget 70. születésnapján Muth Ágota Gizella. = Parlando 2008.6.

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2016 nyarán készítettem