Ide képzelte Csokonai a Dorottyát

Kaposvár, Fő utca 1. 

Dorottya-ház

 

Kaposvár ikonikus épülete eredetileg hercegi tisztilak volt.

 

 

Még a 18. században emelték provinciális barokk stílusban, valószínűleg a Habsburg parancsra lebontott vár anyagából.

Akkor még földszintes lehetett, igen egyszerű homlokzati architektúrával. Később többször  bővítették és alakították, ezért klasszicista stílusjegyek is felfedezhetők rajta, de 20. századi felújításokat is tükröz. Építészeti értékét leginkább szép boltozású kapubejárata és az udvari szárny árkádos tornáca jelenti. 

 

 

Csokonai Vitéz Mihály ezt az épületet választotta a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon című vígeposzának helyszínéül. Akkoriban, amikor megírta, 1799-ben hosszabb ideig ezen a vidéken időzött, Hedrehelyen és Csökölyben.

Műve előszavában konkrétan megnevezte a helyszínt, s meg is indokolta választásának okát – prózában:

„Fényt és pompát akartam véle [a helyszínnel] adni a történetnek, vévén az ideát a nagyméltóságú főispány ő excellentiájának béiktatásakor tett solennitásból, mely azelőtt való nyáron esett..”

Ez a "főispány" nem volt más, mint Széchényi Ferenc (1754–1820), Széchenyi István apja, a „solennitás” pedig főispáni beiktatásának kaposvári ünnepsége az előző év, 1798 nyarán. Amúgy az ünnepi alkalomra éppen Csokonai írta az üdvözlő verset, nagy valószínűséggel két somogyi, nagybajomi barátja, Sárközy István és Pálóczi Horváth Ádám közvetítésével (Csokonai Nagybajomban is megfordult ezekben az időkben).

A Dorottya előszavában azt is olvashatjuk, hogy Csokonai korábban is járt Kaposváron, az Arany Oroszlán patikában, de csak egyszer, betegsége miatt.

Ez a gyógyszertár ma is létezik, méghozzá ugyanazon a helyen, a Fő utca 19. alatt, ami egészen közel van a Dorottya-házhoz. Így bizonyosan láthatta az urasági tisztilakot – ami akkor még jóval szerényebb volt, mint ma) – viszont a Dorottyában tudatosan felnagyítva, fényes hercegi kastélynak ábrázolta.

Az előszóban erre vonatkozóan megjegyezte, hogy poétának lenni azt is jelenti, hogy „kőlteni és képzelni tudjon az ember…”

És Csokonai bizony költött és képzelt: megírta a magyar irodalomtörténet legelső vígeposzát, a pártában maradt hölgyek lázadását a férfiak ellen.

S hogy miért soroltam be ezt az épületet a zenei emlékhelyek közé, holott a Dorottya szépirodalmi mű? Mert kiemelt szerepet játszik benne a zene és a tánc, hiszen farsang idején játszódik.

Másrészt Csokonai maga jó zenész is volt, remekül fuvolázott (eredeti hangszere ma Debrecenben, a Kollégium múzeumában megtekinthető!); fontos volt számára a zene, hiszen gyűjtött népdalokat, több versét – Balassihoz hasonlóan – nótajelzésre írta, s magyarra fordította Mozart Varázsfuvolájának librettóját. 

Amit zenéről-táncról mond a Dorottyában, érdekes adalék a kort kutató zenetörténészeknek is érdekes forrás. 

Minderről sokkal részletesebben írtam a Papageno Kataliszt blogjában. 

 

Gera Katalin domborműve a kapualjban a megfiatalodott Dorottyát mutatja (1979)

 

Csokonai mellszobra (Fritz János, 1977)

Csokonaira és művére méltán büszke Kaposvár, s már régóta remekül ki is használja a városmarketingban, hiszen a vígeposz színhelyét Dorottya-háznak nevezte el, s nagy hagyománynak örvend a  Dorottya-bálok sorozata.

 

 

A Dorottyából 1973-ban igazán remek televíziós változat készült Horváth Jenő rendezésében Gobbi Hilda és Sinkovits Imre főszereplésével. Így, farsang idején igazán aktuális, hogy újranézzük!