A pápai zenetanár kottafejes háza

Pápa, Bástya utca 38.

 

 

Pápa kicsit tágabb belvárosában láthatjuk ezt a ma már lakatlan, leromlófélben levő városi házat, amelyről még így is érzékelhető, milyen gyönyörű példánya műfajának, a városi polgárháznak.

 

A kapu feletti oromzaton még nyomokban látható, hogy az egész épületen végigvonuló szecessziós motívumok mellett kottafejek is díszítették (a violinkulcs és az első kottafej még megvan).

 

 

 

Nem véletlenül, hiszen ebben a házban élte tevékeny életének több évtizedét, és itt hunyt el 1928. július 17-én Gáty Zoltán (1856–1928) hegedűművész, zenetanár, zeneszerző, Pápa zenei életének jelentős alakja. Erősen gyanítható, hogy a házat ő maga építtette, s nem átalakítás során került rá a kottás díszítés, hanem az ő eredeti elgondolásából.

 

Gáty Zoltán (wikipedia)

Családjában, amelynek tagjai az idők folyamán többféleképpen írták nevüket (Gáti, Gáthy), többször is felbukkant a zenei tehetség. Nagyapja volt például Gáti István (1780-1859) földmérő mérnök, az 1802-ben kiadott első magyar zongoraiskola szerzője.

Gáty Zoltán Ajkán született 1856-ban, apja abban az időben ott volt mérnök. Gyerekkora óta hegedült. Eredetileg bölcsésznek készült, de rövid idő után otthagyta az egyetemet beiratkozott a nem sokkal korábban alapított pesti Zeneakadémiára – még Liszt és Erkel regnálása idején. 1884-ben kapta meg diplomáját zeneszerzés szakon, mellette Huber Károlytól tanult hegedülni.

Pályakezdő pesti évek után 1890-ben már családos emberként hívta meg a Dunántúli Református Egyházkerület a pápai tanítóképző ének- és zenetanárának. Éppen leköltözött Pápára, amikor a tanítóképzőt megszüntették, így helyette a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma alkalmazta. Ekkoriban lett tulajdonosa a Bástya utcai háznak, s benne élt egyre gyarapodó családjával. 1908-ig a gimnázium, majd a Nőnevelő Tanítóképző Intézetének tanára volt.

 

Muzsikál a család (https://pmtt.hu/2016/05/09/horvath-adrian-gaty-zoltan/)

 

Mint tanár, 70 éves korában történt nyugdíjazásáig szinte három ember munkáját végezte: hetente 50–60 órát tanított, vezette az iskolai énekkart és zenekart. Lakásán is fogadott magántanítványokat. 1904-ben három tanártársával megalapították a Pápai Zeneiskolát, amely a szerény körülmények között is – a tanárok csak jelképes fizetést kaptak – jeles eredményeket hozott, és 1926-ig működött.

Munkásságáról és utókoráról részletesen írtam a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is.