Egy békebeli szálloda a császári nyaralóhelyen

Bad Ischl, Pfarrgasse 2.

Ausztria, Oberösterreich



 

Bad Ischl a Habsburgok nyaralóhelye volt majdnem egy évszázadon keresztül, az 1820-as évektől Ferenc József haláláig.

Traun-parti sétánya, az Esplanade folytatásában Habsburg-sárga színével és monumentális tömegével tűnik fel a hajdanvolt előkelő szálloda épülete. Egy olasz vállalkozó, Felix Tallachini nyitotta meg 1840-ben.

 

Az épület 1929-ben

Itt szállt meg 1853 augusztusában nevezetes látogatása alkalmával Ludovika bajor hercegnő két lányával: a komoly-szép Ilonával és a fruska Erzsébettel, amikor rövid ismeretség után a fiatal császár nem a neki szánt komoly lányt, hanem Sissit, a fruskát választotta... Így a hotelt később átnevezték Hotel Kaiserin Elisabeth-té.

A Hotel Kaiserin Elisabeth-ben később is kimagasló személyiségek szálltak meg, mint például Bismarck és VII. Edward angol király. Egy emléktábla Theodor Herzl, Mark Twain és Franz Werfel nevét örökíti meg.

Zenei emlékhelyként is említhetjük: szeretett itt vacsorázni barátaival Johannes Brahms, aki Gmundenen kívül mintegy tíz nyarat Bad Ischl-ben is eltöltött.

Az épület hosszú ideig tartó csipkerózsika-álom után a közelmúltban újra feléledt s mint Residenz Elisabeth lakosztályokkal áll a vendéglátás szolgálatában. Földszinti lekerekített, pazar kilátásra nyíló részében a Sissy kávézó működik, mely a császári idők hangulatát nyújtja a mai utazóknak. 

Forrás: cafe-sissy.at

Massenet kastélya

Égreville, Rue du Château és Rue du Parc sarok

Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye

 

A Google-térkép sajnos nem mutatja pontosan, ezért a madártávlati képen pirossal bekarikáztam, hol van az emlékhely:

Égreville ma körülbelül 2000 főt számláló helység Franciaország szívében. Párizstól délkeletre, Fontainebleau közelében fekszik.

Kastélya a 12. századból származik. A 16. században I. Ferenc kegyencnője, Anne Pisseleu, Étampe hercegnője építtette át kényelmes, szép lakókastéllyá. Örököse, Claude de la Châtre alakította ki a 200 hektáros, fallal körülvett parkot és a háromívű hidat. Későbbi tulajdonosai, E. P. Berne–Bellecour festőművész és a zeneszerző Massenet is sokat törődtek az épülettel.

Jules Massenet 1899-ben vásárolta meg a kastélyt. Az akkor már a hatodik évtizede felé tartó, nagy tekintélyű zeneszerző jól ismerte a környéket. Felesége a közeli Avonhoz kötődött, s házasságkötésük után sok időt töltöttek Fontainebleau-ban.

Massenet 1899-ben itt, új kastélyában hangszerelte a Terre Promise (Ígéret földje) című oratóriumát, 1900 nyarán itt dolgozott a Jongleur de Notre-Dame és 1903 nyarán Chérubin című operáján.

Az 1912-ben elhunyt zeneszerző — végakarata szerint — az itteni köztemetőben nyugszik.

Néhány kép a zeneszerzőről Égreville-ben, forrásuk az artlyriquefr.fr:

A kastély dolgozószobájában

A parkban

Égreville központjában sétál

A kastély egészen a közelmúltig a Massenet család tulajdona volt. Híradások szerint Anne Massenet szerette volna múzeumként megnyitni, de nem kapott segítséget a település vezetésétől. Mivel fenntartani nem tudta a hatalmas épületet, 2000-ben kénytelen volt eladni és az addig benne őrzött relikviákat magával vinni. Ezek között ott volt Massenet-nak a monacói hercegtől kapott híres hangszere, szobrok, partitúrák és még sok érték, melyek aztán egy párizsi galérián keresztül találtak új gazdákat...

Az ingatlan jelenleg a La compagnie du balcon nevű, színházzal és képzőművészettel foglalkozó egyesület székhelye. Ha rendezvényük van, be lehet jutni, de mindenképpen nagy kár érte a kisvárost és Massenet emlékét...

 

Massenet további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Avon, av. Franklin Roosevelt

Avon, Szent Péter-templom

Égreville, Szent Márton-templom

Égreville, temető

Párizs, rue Vaugirard

Saint-Étienne, Massenet szülőháza

Abenberg vára

Abenberg, Burgstrasse 16.

Németország, Bajorország tartomány, Mittelfranken (Közép-Frankföld)

Abenberg, az alig 5000 lakosú, ám nagy történelmi múltú kisváros jelképe a vár, amelynek első említése egy 1071-ben kelt oklevélen található. Mostani formáját 1220-1250 között kapta.

Forrás: hotel-burg-abenberg.de

A középkorban a várban lovagi játékokat rendeztek. A leghíresebb, de akkor nem feltétlenül legmegbecsültebb résztvevő Wolfram von Eschenbach volt, aki 1205 és 1210 között írt hatalmas verses lovagregényében, a Parzifal-ban meg is örökítette a vár életét, a minnesangereket, dalnokversenyeket. Ma szobra ékesíti a várfalat. 

Forrás: wikiwand.com

A nótaszerző barcsi plébános

 Barcs, Hősök tere 3.

A római katolikus plébánia mai épülete a régi helyén, a templom szomszédságában áll.

Még a régi épületben élt több, mint négy évtizeden át Huber Gyula (1861–1943), 1901-től haláláig barcsi plébános, 1906-tól címzetes apát. Egyúttal ismert nótaszerző is volt...

Ez volt a temploma:

A zalaegerszegi születésű, a zenei ismereteket autodidakta módon elsajátító és hegedűjátékban művészi fokra eljutó fiatalember első dala még a veszprémi papi szemináriumban született. Pappá szentelése után Káptalantótiban, majd Somogyváron volt káplán, Barcsra 1901-ben került. Hamarosan egymás után jelentette meg dalos füzeteit, de több száz szerzeménye maradt kéziratban. Több mint ötszáz csárdást, palotást és ezernél is több dalt szerzett. Műveit a kortársak nagyra értékelték, a szerzőt „zenei vadvirágnak” nevezték. Blaha Lujza is nagyon szerette és gyakran énekelte nótáit.

Forrás: helyismeret.hu

Huber Barcs népszerű alakja volt, hívei egymás között „daliás káplán”-nak hívták (sajnos, csak a fenti idős képet találtam róla). Évforduló, ünnepség nem múlhatott el szerzeményei nélkül. 1926-ban pedig az ő húsz éves apáti és negyven éves dalszerzői jubileumát ünnepelték meg Barcson fényesen.

Unokaöccse volt Dési Huber István festőművész, aki gyakran vendégeskedett nála a plébánián.

Huber Gyula 42 éves barcsi szolgálat után 1943. augusztus 17-én hunyt el s a Vasvári Pál utcai temetőben nyugszik.

Ezt a dalt is ő komponálta. Eredetileg hangszeres csárdás volt, később született dallamára vers.
 

 
Források:

Puskás Béla: Temetők üzenete. Kaposvár, 2001
www.kincsestar.radio.hu/harangok

www.barcs.hu

Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, Megyei Önkormányzat, 1998

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

A barcsi "daliás káplán" sírja

 Barcs, Vasvári Pál utca: Temető

Itt nyugszik Huber Gyula (1861–1943) barcsi apátplébános, aranykoszorús nótaszerző (II. parcella). 42 évi barcsi szolgálat után, 1943. augusztus 17-én hunyt el. Hívei előszeretettel nevezték daliás káplánnak...

 

Forrás:

Puskás Béla: Temetők üzenete. Kaposvár, szerzői kiadás, 2001
somogytemetkezés.hu

A fényképeket 2008-ban készítettem. Köszönöm Zsókának, hogy elvitt oda és segített megkeresni!

Itt született a STILLE NACHT szerzője

Hochburg–Asch, Franz–Xaver–Gruber–Strasse 44.
Franz Xaver Gruber Emlékház

Ausztria, Oberösterreich



 

Hochburg mintegy 3000 lakosú település Salzburgtól északra, az Inn völgyében, a német határ közelében. 1787. november 25-én itt született a Stille Nacht zeneszerzője, Franz Xaver Gruber egy takácsmester ötödik gyermekeként. 

Forrás: stillenacht.at

A szülőház már nincs meg, ám egy hozzá nagyon hasonló, kétszáz éves faépületben kialakították a Gruber–emlékházat (Franz–Xaver–Gruber Gedächtnishaus), mely múzeumként látogatható. Legértékesebb tárgyai között láthatjuk azt a szövőszéket, amelyen a leendő zeneszerző-kántortanító megtanult szőni.

Az emlékház nyitvatartási idejéről és más aktualitásokról INNÉT értesülhetünk.

Forrás: stillenacht.at

Az emlékház elől indul a 2012-ben felavatott Gruber-emlékút (Franz-Xaver-Gruber-Friedensweg), amely a határ túloldalán legközelebb fekvő német településig, Burghausenig vezet. A gyalogosan körülbelül egy óra alatt megjárható útvonalat Földünk kontinenseit jelképező angyalszobrok szegélyezik. Hubert Flörl alkotásai azt szimbolizálják, hogy a minden korok emberének egyetemes békevágyát is kifejező Stille Nacht–dal — több mint 300 nyelvre, köztük egészen egzotikusokra is lefordítva — az egész világon elterjedt.

Forrás: fxgruber.at

Forrás: meinbezirk.at

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

További Franz Xaver Gruber és Stille Nacht emlékhely a Zenevándor blogban:

Arnsdorf, Stille Nacht Platz 2.

Vikár Béla szülőfaluja

 Hetes, Vikár Béla utca 14.

Hetes Kaposvártól északnyugatra 12 km távolságra található, ma körülbelül 1200 lakosa van.

Református temploma 1847-ben épült korábbi, kisebb templom helyére.

Forrás: hetes.hu

Közelében állt a lelkészlak, Vikár Béla szülőháza. Az épület 1869-ben leégett. Hamarosan újra felépítették, ám a talajvíz miatt le kellett bontani és az 1930-as években beljebb építettek új parókiát. Amikor 1955-ben nagyszabású ünnepségsorozattal emlékeztek meg Vikár Béláról, mivel szülőháza helyén üres telek volt, emléktábláját a községi tanácson, a mai polgármester hivatalon helyezték el (Rákóczi utca 34.) De a templomot is tekinthetjük emlékhelyének, biztosan sokat megfordult benne, mint a tiszteletes úr fia.

Emléktáblája avatásakor Takáts Gyula költő a következőket mondotta:

Szülőháza, a volt református lelkészlak, ott állt a hajdan fatalpon álló, majd téglára épült református templom árnyékában. Öreg, falusi ház volt, amely 1830-ban somogyi módra fából, sövényfalakkal és zsúptetővel épült. Az ilyen régi épületek sorsát és életkorát a korhadás vagy a tűz szabta meg. Vikár Béla szülőházát a hozzá hasonló parasztházakkal együtt felperzselte a tűzvész 1870-ben. […] Amilyen egyszerű volt ez a szülőház, éppolyan egyszerű környezet, paraszti életforma vette körül Vikárék családi életét is. Apja, Vikár János, nemrég még a pápai református gimnázium nagy műveltségű tanára volt. Egyaránt ismerte a francia, olasz, német, latin, görög és a héber nyelvet. 1856-tól 1867-ig, mint Hetes református lelkésze működött a faluban. Anyja Szomjú Istvánnak, a szorgalmas szőlőművelőnek és méhésznek, Edde község református tanítójának Veron nevű leánya volt. Apja a tudományt és a bort, anyja pedig a vidámságot és a dalt szerette. Éles elmét, vidám lelket örökölt tőlük. Vikár Béla jegyzetei szerint anyja még lúdtollal írta le azokat a népdalokat, melyeket mindig el is énekelt Béla fiának. Ez volt az a környezet, amelyben Vikár Béla mint gyermek nevelkedett. A nép, szorgalom, tudás, vidámság és az akarat voltak azok, amelyek rányomták bélyegüket életére és művére.

Vikár Béla gyűjtött először fonográffal népdalt; úttörő tette alapozta meg Kodály Zoltán és Bartók Béla ezen a téren kifejtett pótolhatatlan munkásságát.

Vikár Béla 1899-ben, nagy somogyi gyűjtőútjai idején

A helyi hagyomány szerint Vikár szülőfalujának régi iskolájában, 1894-ben használta először erre a célra a korabeli hangrögzítő eszközt — legalábbis, az 1955-ös ünnepség idején még élő egykori kislány, Pettendi Lídia emlékezete szerint. A szakirodalomban ebben a vonatkozásban inkább a Borsod megyei Mezőcsát neve fordul elő, ahol 1896 őszén gyűjtött. 

Hetes példamutatóan ápolja Vikár Béla emlékét. Legújabban egy régi  parasztház felújításával létrehozták a  Vikár Béla Emlékházat. 

Forrás: google streetview

2015-ben az MTA Bartók Béla Zenetudományi Intézete a Tiszta Forrás település címet adományozta Hetesnek. Csak egy kicsit jobban is dokumentálhatnák eredményeiket, legalább községük honlapján! Még az első emléktábláról sincs fénykép... 

 

Frissítés: 2025 április elején találtam fényképeket az Emlékháztól, az egyiken valamennyire az emléktábla is látszik, ide másolom:

 

 További képeket EZEN A LINKEN lehet megnézni.

 


Források:

Volly István: Somogyi "Kalevala". Vikár Béla Somogyban. = Somogyi almanach 4. Kaposvár, 1959
Takáts Gyula: Vikár Béla emléktáblájánál. = T. Gy.: Egy kertre emlékezve: művek és mesterek között. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1971
Hetes község története. Pécs [!Hetes községi közös Tanács], 1981
Somogyi Néplap 1955. november 24.