2024. december 8., vasárnap

Itt született Palestrina

 

Palestrina, Corso Pierluigi, 52. 

Museo Casa Natale di Giovanni Pierluigi da Palestrina

Olaszország, Lazio régió, Roma megye

 

Palestrina egy kis, alig több mint húszezer lélekszámú település. Rómától egyórányi autóútra fekszik keletre (kicsit délkeletre). Ebben a kisvárosban született az egyházi zene atyja, Giovanni Pierluigi da Palestrina. Eredeti családneve a Sante volt, de szülőhelyének nevével vált halhatatlanná.

 

 

Szülőháza ma is áll, benne múzeum látogatható, ide vezet mai posztunk. Érdemes figyelmet szentelni neki, hiszen alig egy év múlva, 2025-ben ünnepli majd a zenei világ születésének 500. évfordulóját!!!


fondazionepierluigipalestrina.it


1525 végén született, ennél közelebbi adatot nem ismer a zenetörténet, mert egy tűzesetben megsemmisültek az okmányok. Templomi énekesfiú volt. Már korán Rómába került, a Santa Maria Maggiore bazilikába. Ottani tanulóévei után visszatért szülővárosába, ugyanis orgonista és karmesteri állást nyert a Sant Agapito-katedrálisban. Itt hét évig működött, 1544 és 1551 között. Közben megnősült, szintén szülővárosában. Hatalmas mecénásra lelt Giulio del Monte címzetes palestrinai püspök személyében, aki III. Gyula néven pápa lett, s  1551-ben meghívta a Szent Péter-bazilika Gyula-kápolnája karnagyának. Ettől kezdve, bár Gyula pápa nem sokkal később meghalt, Palestrina egész életében Rómában működött. Mivel nős ember volt, először nem lehetett a Vatikán kórusának, a Sixtinának a karnagya. Ám a tridenti zsinat rendelkezése kárpótolta: a testület fontos rendelkezést hozott az egyházi zenében: korlátozta a templomokban az ún. figurális zenét, amelynek szerkezeti bonyolultsága, virtuóz bravúrjai érthetetlenné tették a kórusművek szövegének megértését, s azt a stílust tette hivatalossá, amelyben Palestrina alkotott. Ennek jellemzői a plasztikus harmóniákon nyugvó, mesterkélt szövevényességtől mentes polifónia, amely ezzel a római katolikus egyház hivatalos zenei irányzata lett. Ezzel egyidőben Palestrina elnyerte a pápai énekkar hivatalos zeneszerzője címet.

Ettől kezdve különösen termékeny zeneszerző lett, 1581-től a haláláig hátra levő 13 évben 320 művet, köztük 30 teljes misét írt. Hírneve egyre nőtt és fokozódott. Halála egész Róma gyászává lett, s hatalmas néptömeg kísérte nyughelyére, a Szent Péter-bazilikába. Sírkövére neve mellé a "Musicae princeps" feliratot vésték. 


15-16. századi szülőházát 1994-ben, az eredeti háromszintes szerkezet megtartásával restaurálták és a Palestrina Alapítványnak ajándékozták, mely múzeumot és kutatóközpontot működtet benne.

print screen a lenti YouTube videóból

 

Az alsó szint két terme ad otthont a Palestrina életútját bemutató kiállításnak. A szomszédban, a régi veteményeskert helyén ma szabadtéri színpad áll. Az emeleten, az egykori dolgozó és fogadó helyiségekben, valamint konyhában, amelyet a belső udvaron ma is meglévő kút szolgált ki, ma hangszerek, portrék és Palestrina műveinek különböző kiadásai láthatók - beleértve a 16-19. századi kéziratokat és kiadásokat. A harmadik szint ad helyet a nyolcezer kötetes szakkönyvtárnak.

Az egyes szinteken járva feltárul a látogató előtt a ház építészeti szerkezete, a legfelső szintről pedig csodálatos a kilátás a városra és az azt övező dombvidékre.

Nehezen, de sikerült rábukkanni egy videorészletre a szülőház-múzeumról:



Az arrafelé elvetődő turista vagy zenevándor ITT TALÁLJA a nyitvatartást és a legfontosabb tudnivalókat.

A Sant Agapius katesrális előtt, ahol fiatal korában karnagyként működött, áll monumentális emlékműve. Arnaldo Zocchi firirenzei szobrász alkotását a zeneszerző halálának 300. évfordulója jegyében, 1894-ben állították a Piazza Regina Margheritán.

 

fondazionepierluigipalestrina.it

 

 



2024. augusztus 30., péntek

Itt szólalt meg először a Parasztkantáta

Lipcse, Kantatenweg 31.

Szászország tartomány, Németország 


Helyszínünk Lipcse délnyugati városrésze, Kleinzschocher, mely egykor önálló helység volt (1891-ben csatolták Lipcséhez).

Itt állt a nemesi kastély, amelynek mára csak az egyik melléképülete létezik, de az közvetlenül a kastély mellett állt. 

A Schösserhaus napjainkban (wiki)

 

A nemesi kastély volt a színhelye 1742. augusztus 30-án Bach utolsó kantátája bemutatójának. Bach akkoriban már régóta a Tamás-templom zenei vezetője volt, rengeteg feladattal, nem igazán akadt ideje külső munkákra. Ebben az esetben mégis megtette, hogy megírta ezt a vidám, a templomi szerzeményeitől annyira különböző darabot, és Collegium Musicumával elő is adta a kastélyban.

 

A lerombolt kastély 1860-ban (wiki)

Vajon hogyan került sor a mű megírására és itteni bemutatására?

Kleinzschocher kastélyának és a hozzá tartozó birtoknak 1742-ben lett hűbérura egy bizonyos Karl Heinrich von Dieskau nevű udvari kamarás, kerületi kapitány (bármit jelentsen is ez), adószedő és hűbérúr. Zárójelben: ha neve ismerősen cseng, ne csodálkozzunk: a nagyszerű baritonista, Dietrich Fischer-Dieskau egyik őse volt... A derék úrnak a birtokába történő beiktatása zajlott aznap, augusztus 30-án, nem sokkal 38. születésnapja után.

Von Dieskau úr egyik adóügyi beosztottját Christian Friedrich Henricinek hívták, aki Picander művésznéven verseket és librettókat írt, ebben a minőségében Bachhal már két évtizede rendszeresen együtt dolgozott. Picander írt egy Dieskaunak szóló hódoló versezetet - humoros stílusban, szász dialektusban! - s rávette Bachot, zenésítse meg. Egy forrás azt mondja, hogy von Dieskau Bach egyik gyerekének keresztapja is volt, vele is már korábbról ismerhették egymást. Így minden összejött, Bach, az utókor nagy örömére is, szakított egy kis időt, és ebben a körülbelül fél órás kantátájában megmutatta humorát, vidám arcát. Remélhetőleg az udvari kamarás úr sem volt nyársatnyelt és tetszett neki a darab...

Mint említettem, a kastély már nincs meg, de ez az ún. Schösserhaus még létezik. Bejárata mellett, egy oszlopon a Parasztkantáta bemutatójának emléktáblája látható. A google térképet megnézve a másik oszlopra egy szöveges magyarázó táblát is elhelyeztek. Sőt, valaha az utcát is erről az eseményről nevezték el Kantáta utcának.


www.leipzigtravel
 

Most még elhanyagolt a hely, de a tervekben szerepel felújítása, a környék rendezése, s akkor biztosan ki is tudják aknázni turisztikai szempontból is e rendkívüli zenei esemény emlékét.   

Végül meg is hallgathatjuk a kantátát, méghozzá olyan előadásban, amelyikben a bariton szólamot a címzett jeles leszármazottja, Dietrich Fischer-Dieskau énekli 😊