A budai Hilton szálló és ami a helyén volt

Budapest I. Hess András tér: a Hilton és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium régi épülete

A Várnegyedben, a Mátyás-templom északi oldala mellett emelkedik a történelmi városrész legfiatalabb épülete, a Hilton Szálló.

Forrás: iconetterem.hu

Helyén a második világháború előtt két nagy épület állott: délen a pénzügyminisztérium, északon pedig egy leányiskola. A közöttük levő középkori torony, rajta Mátyás király bautzeni emlékművének másolatával, ma is látható.

A pénzügyminisztérium helyén a középkorban lakóépületek voltak és utca húzódott. A török kiűzése után ide építették fel kollégiumukat a jezsuiták. Ez az épület lett később a pénzügyminisztérium székháza, amely 1945-ben súlyos károkat szenvedett.

A másik oldalon a 13. század közepétől a domonkosok IV. Béla által alapított temploma és kolostora állott. Maradványainak felhasználásával iskolaépületet emeltek, amelyben 1881-ben nyílt meg a fővárosi I. kerületi polgári leányiskola. Az intézmény 1917-ben leánygimnáziummá alakult, s 1923-ban felvette Szilágyi Erzsébet nevét.

Ma is emlékszem régi iskolámnak kolostori kerengőhöz hasonló, fákkal körülvett belső udvarára... falai között gyakran fordult meg Bartók Béla, Kodály Zoltán

- írta Szőnyi Erzsébet zeneszerző Kodályról szóló visszaemlékezésében. Az iskola énekkara, melyet a századforduló körül Baróti Lajos alapított, Sztojanovits Adrienne vezetésével kiemelkedő szerepet vállalt Bartók és Kodály zenéjének elismertetésében.

A gimnázium régi épülete. Forrás: szegbp.sulinet.hu

SZTOJANOVITS ADRIENNE (1890-1976) zenész családból származott. Édesapja Sztojanovits Jenő, a Szent István-bazilika, majd a Mátyás-templom karnagya volt, s nővérei is zenei pályára léptek. 1913-ban, 23 éves korában került énektanárnak az akkori elit lányiskolának számító intézetbe, ahol hamarosan megnyerte a diákok nagy részét az iskolai énekkar számára. 1928-ban Villő című kórusművének előadása kapcsán kerültek szoros kapcsolatba Kodállyal, aki ettől kezdve gyakran megfordult az iskolában. Hamarosan remek új darabot ajánlott Sztojanovits Adrienne-nek és kórusának: a Pünkösdölőt, amelyet ők mutattak be fergeteges sikerrel a Zeneakadémián. Kodály a nyomtatott kottát így dedikálta: Sztojanovits Adrienne-nek, aki a fekete kottamagból zengő virágoskertet varázsolt. 
A leánykar országos hírnévre tett szert: hanglemezek készültek velük, hazai és külföldi rádiókban szerepeltek, nyugat-európai hangversenykörúton jártak, s a legkiválóbb szakemberek - például Tóth Aladár és Rajeczky Benjámin - írtak róluk elismerően. Amikor 1930 májusában ARTURO TOSCANINI Budapesten járt, koncertje délutánján Kodály felvitte a gimnáziumba Szabolcsi Bence és mások társaságában. Kívánságára az énekkar rögtönzött hangversenyt tartott Kodály-kórusművekből. A Pünkösdölő és társai nemcsak felüdítették az utazástól, próbáktól fáradt karmestert, hanem őszinte csodálatra is ragadtatták.

1932

A nagyszerű teljesítmények mögött azonban sok küzdelem húzódott meg. Sztojanovits Adrienne egykori tanítványa, Huszár Klára operarendező meséli el Krisztinavárosi madrigál című könyvében, hogy a minisztérium, sőt a tanári kar egy része is sok kellemetlenséget okozott a tanárnőnek, mivel akkoriban Kodály, és vele Bartók műveit a hivatalos kultúrpolitika destruktívnak tartotta, mert szerintük káros hatást gyakorolnak a felnövekvő nemzedékre. Nem egyszer fordult elő, hogy a gyerekek szeretett Adi nénije kisírt szemmel érkezett az énekkari próbára, de elképzeléseit nem adta fel.

1936-ban a gimnázium átköltözött a közeli Mészáros utcában emelt új, modern iskolába, s az elárvult régi épületet még abban az évben le is bontották. Ma a Hilton Szállóba beépített középkori kerengőben fényképek idézik az egykori alma matert.

Az 1976 szilveszterén megnyitott Hilton Szálloda a gimnázium lebontott és a pénzügyminisztérium háborúban megsérült épületei helyén emelkedik.

Madártávlatból. Forrás: iconetterem.hu

Tervezői, Pintér Béla és munkatársai, eleget téve a műemlékvédelmi követelményeknek, a modern épületbe komponálva megőrizték a domonkosok egykori épületegyüttesének maradványait: a Szent Miklós-tornyot, a templom hajófalát, a szentély falait, a kerengőt, a káptalantermet és a pincék egy részét, valamint a jezsuita kollégium megmaradt nyugati homlokzatát is. A Hilton Dominikánus udvara ma az egyik leghangulatosabb fővárosi koncert-helyszín.

Működésének első másfél évtizedében a Hiltonban szállt meg a Budapestre érkező VIP-vendégek legnagyobb része, köztük zeneművészek is. Itt lakott például 1978-ban az Egyesült Államokból hazalátogató SZABÓ GÁBOR, a világ egyik legeredetibb tehetségű jazzgitárosa, s itt adta egyetlen zártkörű koncertjét. 1987-ben  PLÁCIDO DOMINGO, amikor Radames szerepében az Erkel Színházban vendégszerepelt, szintén itt aludt. Kis anekdota, hogy mivel Ferihegyen nem kerültek elő a csomagjai, gyorsan a Hilton butikjában vett magának egy farmeröltönyt :)

A Kempinski szálló 1992-es megnyitása óta a Hilton az ötcsillagos szállodák között már nincs monopolhelyzetben, de továbbra is vannak jeles vendégei. 

Források:

Turjányi Papp Melinda: A budavári lakónegyed. Bp. Műszaki Kiadó, 1988
Gyürki Katalin, H.: Az egykori budai domonkos kolostor. Bp. Panoráma, 1966 /Műemlékeink/
Így láttuk Kodályt: ötvennégy emlékezés. Bp. Zeneműkiadó, 1982
Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1977
Huszár Klára: Krisztinavárosi madrigál. Bp. Mágus, 2001
P. Kovács Imre: Mindig igényes iskola volt. Százéves a Szilágyi Erzsébet Gimnázium. = Köznevelés 1981. 10.
Bogár Zsolt: Budavár bevétele. Harminc éves a Hilton Szálló. = Magyar Narancs 2007. 12.
http://www.szegbp.sulinet.hu/

Csak a dinamit bírt el vele

Budapest I. Clark Ádám tér: Budai Népszínház

Színhelyünk a Clark Ádám tér ma ...

Forrás: fokert.hu

... és egykor:

Forrás: egykor.hu

A Várhegy lábánál, a tér bal oldalán ódon épület állt, amely a hagyomány szerint Mátyás király lovardája volt. Miután MOLNÁR GYÖRGY (1830-1891) színész, színigazgató a mai Horváth kert területén lévő budai Arénában társulatával már nagy sikerrel szerepelt, másik játszóhelyet volt kénytelen keresni, s 1861-ben azt a régi épületet alakíttatta színházzá. Hozzá a pénzt közadakozásból teremtette elő, és számosan, a legelőkelőbb köröktől az egyszerű emberekig fizikai munkával is segítettek - hasonlóan a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti) negyedszázaddal korábbi felépítéséhez. Kényszerűségből a város is segített kipótolni az összeget. A nyitó előadást 1861. szeptember 14-én, még a nem is teljesen befejezett épületben tartották.
Molnár György ezzel megteremtette a főváros második magyar nyelvű színházát, a Budai Népszínházat.

Az alábbi képen a Szöllősy-nővérek láthatók: Róza és Piroska, abban a jelmezben, amelyben a megnyitó estéjén sikerszámukat, a Vas megyei csárdást táncolták:

Forrás: képkönyvtár.hu

Az épület átalakításának terveit Gerster Károly és Frey Lajos készítették. Homlokzatán a következő felirat volt olvasható (a nemzetiség kifejezés alatt a magyar nemzet fogalmát kell értenünk):

NÉPSZÍNHÁZ

HAZAFISÁG A NEMZETISÉGNEK

Forrás: egykor.hu

Molnár György Párizsban tanulmányozta a francia látványos

Forrás: wikipedia

rendezések technikáját és azt bámulatos találékonysággal alkalmazta saját színházában. Népszínművek mellett sok operettet is játszott, Offenbach és Suppé műveit. Színháza korai történetének legnagyobb sikere  1863-ban Offenbach: Dunanan apója volt - ebben táncoltak ugyanis magyar színpadon először kánkánt (hivatalos részről nagy szörnyűlködés volt a reakció, de nem tiltották be, a közönség pedig valósággal tódult). A következő évben a tánc inspirálására magyar zenés bohózat is született Cancan a törvényszék előtt címmel, komponistája a színházi karmester, Jakobi Jakab (1827-1882) volt. Molnár leglátványosabb előadása pedig Az ördög pilulái volt, egy több zeneszerző népszerű dallamaiból összehozott francia darab - ma fantasy-nak mondanánk -, amelyben minden technikai trükköt felvonultatott, amit Párizsban tapasztalt. Még a kényes ízlésű Deák Ferenc is elment megnézni... Az előadással Bécsben is vendégszerepeltek. 

Molnár György színházában kitűnő színészgárda nevelkedett. Játszott itt a fiatal Blaha Lujza (bár az nem igaz, ami sok helyen olvasható, miszerint életében először itt lépett volna színpadra), Jászai Mari és Kassai Vidor.

Mivel a színház semmiféle támogatást nem kapott, a sikerek ellenére anyagi nehézségekkel küzdött. Egyéb problémák is voltak: a közönség és a hivatalok előtt komoly vetélytársának számított a pesti Nemzeti Színház; működése idején sokat akadékoskodott a cenzúra. Nehéz volt egységes színházi arculatot teremteni: a külföldről importált látványos, zenés, könnyű darabok hoztak jobban bevételt, ez viszont nem felelt meg a színházépület homlokzatán is deklarált törekvésnek, a nemzeti kultúra szolgálatának. Próbálkoztak magyar darabokkal is, történelmi drámákkal (gyér közönség előtt), sőt operettel: Molnár György itt vitte színre az első magyar operettnek számító darabot, A szerelmes kántort, Allaga Géza zenéjével.  A nehézségek miatt a színház 1864-ben be is szüntette előadásait, majd 1867-1870 között ismét működött (1867-es újraindulásakor, amelyet megkönnyített a kiegyezés által hozott kedvezőbb politikai légkör, festette a színpad előfüggönyét 45 forintért egy bizonyos Lieb nevű festőnövendék, azaz Munkácsy Mihály...) 1870 márciusában végleg bezárt, s épületét ősszel lebontották.
  
A történések pozitív hozadéka, hogy a lebontást elrendelő városi képviselőtestület a területén lévő két színházat - a Várszínházat és a krisztinavárosi Arénát - magyar színházzá nyilvánította és elhatározta, hogy német színházra többet nem ad működési engedélyt. Másrészt a Budai Népszínház mintegy előkészítette a talajt a pesti Népszínház létesítéséhez.

Szinte legendába illő, hogy 1870. szeptember 20-án az öreg falak nem engedtek a csákányütéseknek, így dinamittal kellett a színházat felrobbantani...

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története. Bp. Magyar Színházi Intézet, 1979
Színházi kislexikon. Bp. Gondolat, 1969
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Alpár Ágnes: Botrány egy tánc miatt. = Népszabadság 2004. április 16.

A budai Vörös Sün

Budapest, I. Hess András tér 3. Vörös Sün-ház

A Táncsics utca és a Hess András tér találkozásánál álló patinás ház több középkori épület egyesítéséből alakult ki.

Már az 1696-os budai összeírás "Zum roten Igl"-nek, azaz a vörös sünhöz címzett ház-nak nevezi. Feltételezések szerint a sün az egykori tulajdonos Konth család címerének része volt, s a 17. század végétől a neves építész, Nepauer Máté tulajdonában a házban működő fogadó cégére lett. A ma is látható sün-dombormű a 19. század elejéről származik.

Az épület mostani, kora klasszicista formáját 1810 körül kapta, de néhány eleme - mint például dongaboltozatos kapualja, gótikus kőkeretes ajtó- és ablakkeretei - őrzi középkori eredetét.

A Vörös Sün fogadó az 1750-es évektől kezdve helyet adott városi báloknak, színielőadásoknak is. A Fehér Kereszt-fogadó mellett itt is játszott Felix Berner híres gyermektársulata - minden bizonnyal zenés darabokat is, majd később itt léptek fel a pesti német színház kötelékéből kivált és önálló társulatot alapító német színészek. Érdekes módon ők magyar nyelvű előadásokat is játszottak, s nyelvbotlásaikat nagy nevetéssel nyugtázta a közönség.

Működtek a Vörös Sün-ben vásári színvonalú társulatok is, amelyek nem elégítették ki a műveltebb közönség igényeit. Ennek ellenére a magyar színháztörténet - zenés is - sok nehézséggel küzdő korszakának fontos helyszíne volt ez az egykori fogadó. Amikor pedig 1790-ben megnyílt a Várszínház, a várbeli színészek, énekesek - Kelemen László társulatának tagjai - szívesen töltötték szabad idejüket e színházukhoz közeli fogadóban.

A források szerint az épület az 1800-as évek elejéig volt fogadó, később bérházként említik. Ma az egyik legkedvesebb hangulatú ház a Várnegyedben.

Források:

Vörös Sün vendégfogadó. = műemlékem.hu
Erki Edit: "... áll Buda még!" Bp. Jövendő Kiadó, 1997
Gundel Imre - Harmathz Judit: A vendéglátás emlékei. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Gábor István: Budapesti képeslapok: régi fővárosi épületek egykor és ma. Bp. Gondolat, 1982

A képek forrása: szeretlekmagyarország.hu

 

Rokokó ház Budán

Budapest I. Batthyány tér 4. Fehér Kereszt-ház

Budapest egyetlen jelentős rokokó műemléke két ház egyesítéséből keletkezett. Közülük eredetileg az északi volt a Fehér Kereszt fogadó, mely körülbelül 1728 óta volt Falk Pál tulajdona. A szomszéd épületet fia, Falk Ferenc József építtette, majd a két házat összeépítették. 1816-ban akkori tulajdonosa a Gyorskocsi utca felőli oldalát három emeletesre bővítette.

A vendégfogadó, amelyben egykor II. József is megszállt, a 18-19. század fordulóján jelentős forgalommal dicsekedhetett, mert a gyorskocsi-állomás mellett feküdt - a háta mögött húzódó utca elnevezése máig ezt őrzi.

Stukkódíszes, kiemelkedő középrésze volt egykor a fogadó nagyterme. Itt zajlottak a budai farsangi mulatságok, színielőadások. A bálokon gyakran muzsikált zenekarával BIHARI JÁNOS.

Az épületben 1768-ban FELIX BERNER (1738-1787) épített először színpadot társulatának magyarországi vendégjátéka alkalmából. Az osztrák színigazgató 1758-ban gyermekszínházat szervezett, amellyel fél Európát bejárta és nagy sikereket aratott. Magyar földön 1768 és 1786 között hét ízben is vendégszerepelt, s ez idő alatt több színjátszóhely kialakítása fűződött nevéhez. Berner építtette az első győri és soproni ideiglenes színházat, 1774-ben Pest város tanácsa az ő javaslatára alakíttatta színházzá a Rondellát (V. Régiposta utca 2.). Tartottak előadásokat egy másik budai fogadóban, a Vörös Sünben is. A Berner-társulat minden bizonnyal a  Fehér Keresztben is játszott operákat és más zenés darabokat, hiszen repertoárjuk rendkívül széles körű volt: ezt bizonyítja, hogy Berner hagyatékában prózai darabok mellett több, mint félszáz opera és balett kottaanyagát is megtalálták.

A Fehér Kereszt fogadó 1819-ben bezárt, épülete azóta lakóház. A második világháborúban erősen megrongálódott, az 1950-es években újították fel.

Források:

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Bp. Képzőműv. Alap, 1961
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Adalékok a Víziváros történetéhez 1. Bp. Városvédő Egyesület, 1991
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
www.műemlékem.hu

Országház és bálterem Budán

Budapest I. Országház utca 28. Budai Országháza

Buda 1686. évi visszafoglalása után a mostani Országház és az Úri utca közötti területen felépült a klarissza apácák kolostora és temploma. Miután II. József 1782-en feloszlatta a rendet, az épülettömböt a Pozsonyból Pest-Budára átkerülő állami intézmények rendelkezésére bocsátotta, s erre a célra átalakíttatta. A terveket a kor híres építésze, Franz Anton Hillebrandt készítette. Az akkor Sütő, ma Országház utcai részen kapott helyet az országgyűlés székhelye, amely három alkalommal, utoljára 1807-ben tanácskozott itt. 1790-től ebben az épületben székelt a Helytartótanács. Ide vonult 1848. március 15-én a pesti nép, hogy érvényre juttassa követeléseit. Itt történt, hogy - Petőfi szavaival - a nagyméltóságú helytartótanács elsápadt és reszketni méltóztatott...

Az épület nagytermét, mely eredetileg az országgyűlés alsóházának terme volt, táncmulatságok, jelmezes estélyek és hangversenyek helyszínéül is használták, mint az egyetlen erre alkalmas termet Budán. 1834-ben még a bécsi keringő első nagy muzsikusa, JOSEPH LANNER is játszott itt zenekarával.

Az 1870-es években az impozáns helyiséget sajnos átalakították, mivel ide került a Belügyminisztérium irattára, majd az Országos Levéltár. Az épületet a második világháborúban súlyos károk érték, utána viszont Hillebrandt terveinek megfelelően, copf stílusban újították fel. A terem belmagassága ma újra két emelet a körben futó karzattal, az udvari oldal közepén alacsonyabb zenekarzattal. Jelenleg ez a Magyar Tudományos Akadémia Kongresszusi Terme, amelyben - kitűnő akusztikáját kihasználva - újra rendeznek hangversenyeket.

Források:

Biczó Tamás: Budapest egykor és ma. Bp. Panoráma, 1979
Gábor István: Budapesti képeslapok: régi fővárosi épületek egykor és ma. Bp. Gondolat, 1982
Garai Péter: Buda legrégibb bálterme = Építészfórum.hu

Itt búcsúztatták Dankó Pistát

Budapest I. Pauler utca 2.

Gyászjelentése tanúsága szerint a korábban ezen a helyen állt épületben lakott utoljára DANKÓ PISTA (1858-1903). Innét szállították a Rókus Kórházba, ahol 1903. március 29-én elhunyt.

Pályája csúcsán apjától örökölt tüdőbaj támadta meg. Betegségének hírére közadakozás indult gyógykezeltetésének költségeire. Ebből, és a kultuszminisztérium által adományozott összegből egy télen át kezelték San Remóban. Onnét is küldött haza dalokat...

Forrás: wikipedia

A Pauler utcai lakás sógora otthona volt, súlyos betegségében utoljára testvére családja ápolta. Az ő otthonuk lett a gyászház is: szegedi temetése előtt, március 31-én fővárosi tisztelői itt búcsúztak tőle.

A Tolnai Világlapja így tudósított az eseményről:

A Pauler-utcai gyászház és környéke egészen megtelt az egykori tisztelők seregével, akik most könnyezve állták körül a ravatalt. A megboldogult egyik tisztelője volt Aschenbrener József segédlelkész is, aki az udvaron felállított barna érckoporsót beszentelte. A szertartás alatt a Népszínház kara énekelt, majd a lelkész imát mondott, amelynek elhangzása után Herczeg Ferenc lépett elő, és szívreható hangon búcsúztatta el a drága halottat. Herczeg után B. Fejér Jenő tartott beszédet a zeneköltők részéről, mire a koszorúkkal megrakott koporsót a gyászhintóra tették. Aztán megindult a rengeteg tömeg a pesti oldal felé. Az együttes zenekarok Rácz Pali vezetése alatt rázendítettek Dankó Pistának erre a három nótájára: "Most van a nap lemenőben...", "Eltörött a hegedűm..." s "Volt nékem egy szép szeretőm..."-re. Az óriási emberáradat alig tudott mozogni, különösen az Alagútban, ahol a zenészek kénytelenek voltak a szomorú dalokat abbahagyni. Közel háromnegyed hat óra volt, amikor a beláthatatlan menet a pesti oldalra ért, mialatt a cigányok a szomorúbbnál szomorúbb Dankó-nótákat játszották a Fürdő-utcán s Váci-körúton végig a nyugati pályaudvarhoz menet. A koporsót ott egy teherkocsira helyezve, Szegedre indították. A halottat az elhunyt családtagjai, valamint Pósa Lajos, Tömörkény István és a szegedi küldöttség kísérték.

Szegeden a Belvárosi temetőben, a város által biztosított díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Azóta mellette nyugszik 1944-ben (!) elhunyt felesége is.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél... Regényes emlékezés egy magyar dalköltőre. Szeged, 1997
www.szinészkönyvtár.hu

Lelkipásztor és zenetörténész

Pápa-Tapolcafő: Tapolcafői utca 65.

Tapolcafő közigazgatásilag Pápához tartozó, két kilométernyire fekvő kis település, mely megtartotta a falu értékeit, családias jellegét, szokásait és hagyományait.

A mostani óvoda épülete egykor elemi iskola lehetett, az igazgató-tanító szolgálati lakásával.

Ebben a házban született 1902. szeptember 30-án CSOMASZ TÓTH KÁLMÁN református lelkipásztor, zenetudós, zenetörténész.

Édesanyja Csomasz Julianna, apja Tóth Kálmán református kántortanító. Ifjú korában az apa is foglalkozott népzenegyűjtéssel: 15 lejegyzett gyermekjátékdala szerepel a Magyar Népzene Tára 1951-ben megjelent 1. kötetében.

Csomasz Tóth Kálmán középiskolai tanulmányait 1914 és 1920 között a pápai református kollégiumban végezte, majd ugyancsak Pápán teológiát tanult. További életútjáról, kiemelten annak zenei vonatkozásairól ITT tájékozódhatunk részletesebben. Összefoglalásként annyit, hogy tudományos munkásságából kiemelkednek református énekeskönyvei és a magyar zenetörténet korai korszakaival foglalkozó tanulmányai, mint például monográfiája Maróthi Györgyről és a debreceni kollégium zenei életének történetéről. Vidéki és külföldi lelkészi évek után Budapesten volt főiskolai tanár, tagja és elnöke az MTA Zenetudományi Bizottságának.

Emléktábláját születésének 90. évfordulója alkalmából állították:

Mellette Peti Sándor református kántortanító emléktábláját is olvashatjuk.

Források:

Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém, 1996
Csomasz Tóth Kálmán: Hagyomány és haladás. = Cs. T. K. válogatott írásai születésének 100. évfordulójára. Bp. Cantio, 2003

A fényképeket 2007-ben készítettem

A reformkor férfi-ideálja volt

Budapest I. Országház utca 21.  Lendvay Márton szobra

Az Országház és a Kard utca sarkán, az Országház utca 21. számú épület előtt áll LENDVAY MÁRTON (1807-1858) színész, operaénekes egészalakos szobra. 

Forrás: wikipedia

Forrás: köztérkép.hu

Dunaiszky László 1859-ban, közvetlenül a színész halála után  készült alkotását Tomori Anasztáz rendelte meg, ő hirdette meg hozzá a közadakozást.
Lábjegyzet: a mérnök végzettségű Tomori, egy időben Arany János nagykőrösi tanár-kollégája a magyar tudományos és kulturális élet nagy mecénása volt - ő finanszírozta például az első magyar Shakespeare-összkiadást.

A szobrász romantikus felfogásban mintázta meg Lendvay Mártont: zsinóros magyar ruhát visel, jobbjában szereptekercset tartva hősi pózban egy pillérnek támaszkodik. A könyvek és a maszk a színészmesterségre utalnak, a lábai elé helyezett koszorú a nemzet elismerését jelképezi.

A szobrot eredetileg a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán egykor állt első Nemzeti Színház előtt állították fel, amelynek épületében Lendvay még játszott. Az 1930-as években került át  a második Nemzeti Színház (Blaha Lujza tér)  déli oldalára, majd annak lebontása után,  1971-ben ide, a budai Várnegyedbe, az Országház és a Kard utca sarkára.

A szobor a második Nemzeti Színháznál. Forrás: oszk.hu

Id. Lendvay Márton, a magyar színművészet hőskorának nagy művésze nemcsak kiváló prózai színész volt, hanem szép tenorhanggal rendelkezett, s operaszerepekben is rendszeresen fellépett. 1838-ban már népszerű művészként lett az előző évben megnyitott Pesti Magyar Színház tagja, szerződése szerint is a színház énekese és színésze. Operaénekesként különösen két, akkoriban népszerű francia műben ünnepelték: Zampa kalózvezér (Hérold: Zampa avagy a Márványmenyasszony) és Fra Diavolo, a rablóvezér (Auber: Fra Diavolo) szerepében, amelyeknek sikeréhez hódító férfiassága is hozzájárult.

A természet ritka adományokkal áldotta meg. Alakja délceg volt, sugármagas, járása ruganyos, mozdulatai kerekdedek, szabályosan szép, kifejező arca volt és mindent kifejező arc- és szemjátéka, értelmet sugárzó magas homloka, szemei ragyogók, dús, göndör a haja, hangja pedig hajlékony, terjedelmes és csengő volt.

- jellemezte a nemzeti könyvtár róla készült megemlékezése.

Nagyon szeretett gitározni, és élete vége felé, amikor szinte belerokkant huszonnyolc éves  pályafutása gigászi munkájába, egy szép románcot szerzett.

Sírját meglátogathatjuk a Kerepesi temetőben, ahol fiával, az őt a színészi pályán követő ifj. Lendvay Mártonnal nyugszik közös sírban.

 

Frissítés: A szobor történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában. 

Források:

Somorjai Ferenc: Budapest. Bp. Medicina, 1996
www.köztérkép.hu
200 éve született id. Lendvay Márton. = mek.oszk.hu

A horpácsi kastély zenei emlékei 2. Liszt Ferenc

 

Sopronhorpács, Fő utca 2. Széchényi-kastély

Folytassuk a horpácsi Széchényi-kastély zenetörténetét. Az első rész főszereplője a sokoldalú Mátray Gábor volt, akit az első magyar zenetörténésznek is mondhatunk.

Ma időben egy nemzedéket lépünk előre:

Az 1870-es években, amikor Széchényi Imre (Széchényi Lajos fia, Széchenyi István unokaöccse), a későbbi berlini nagykövet volt Horpács ura, LISZT FERENC többször járt vendégként a kastélyban.

Liszt az 1870-es évek elején barátkozott össze a zenekedvelő, komponálással is próbálkozó Széchényi Imrével (a gróf egy magyar indulóját zongorára is feldolgozta). Az akkor hatvanas éveiben járó zeneszerző három alkalommal töltött el néhány hetet itt: 1870 elején, 1872 őszén és 1874 januárjában.

Első, 1870 januárjában lezajlott vendégeskedéséről barátjának, Augusz Antalnak január 17-én írt leveléből értesülhetünk:

Horpácsi nyaralásom valószínűleg meghosszabbodik február elejéig. Mihálovics velem érkezett oda csütörtökön, és Apponyi Albert tegnap csatlakozott hozzám, teljesen férfiak között vagyunk. [...] A ház nagyon kellemes és kényelmesen van berendezve. Csaknem úgy, mint Szekszárdon, itt megtalálom a saját "bölcsek kövét", a nyugalmat.

Ebben társai Michalovich Ödön zeneszerző, későbbi zeneakadémiai tanár és igazgató, valamint a politikus Apponyi Albert voltak.

Második látogatása két hétig tartott. Eredetileg kevesebb időt tervezett, de kivárta, milyen méreteket ölt az országban felbukkant kolera, amely ekkor már Pesten is szedte áldozatait. Egy hét után Michalovich Ödön is Horpácsra érkezett, s másnap vele és Imre gróffal Liszt elutazott közeli szülőfalujába, Doborjánba (ma Raiding, Ausztria).

Legközelebb 1874. elején látogatott Liszt a kastélyba, miután jótékony célú hangversenyt adott Bécsben. Az ekkor eltöltött négy hétről Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886 című könyvében a következőket olvashatjuk - benne megfesti a környezetet is, ahogyan Liszt érzékelhette:

Jan. 15-én, szellemileg nagyon fáradtan, de külsőleg jó színben megérkezik tehát Horpácsra, Széchényi Imre gróf kastélyába.

Régi, kicsi falu, fele úton Sopron és Kőszeg közt, és csak 20 km-re Liszt szülőfalujától. Kizárólag magyarok lakják. Temploma román stílű, akkor talán 700 éves. Valaha a legszebbek egyike lehetett az országban. Évszázados kastély a falu szélén. Mellette, akárcsak egy közepes erdő, akkora botanikus park. Szokatlan cserjék közt különleges fái örökzölden vagy a téltől megkopasztva, sudár magasságból vagy óriásoknak széttárt ágaikkal susognak álmot, szűrik a levegőt a téltől megkopasztva, ezüstös kékre. És csend van, a végtelen kezdete.

Aztán a végtelen kicsit benépesül. Michalovich Liszttel együtt érkezik - Széchényi Imre gróf fogadja őket. [...] Európát járt ember. Kastélya elegánsan berendezett, kényelembe ringat. Három nap múlva megjön Apponyi, pár nappal később a bájos háziasszony, nyomában a fivér, Széchényi Dénes feleségestől, Pozsonyból. A kastély békéjét egyikük sem veri föl. A napok egyformán peregnek. Mélyen lélegzik a park, rajta túl az erdő, de Lisztet nem ölelheti magába; idegenkedik a sétáktól, főleg télen. A bölcsek kövét: a nyugalmat a falak között találja meg. Minden reggel misén van. Egy nagy műveltségű pap celebrálja, alig látó szemekkel, törékeny egészséggel. Ebédnél találkozik Liszt a többiekkel, majd újra a vacsoránál, amit este 7-kor szolgálnak fel. Utána kis zene következik a szalonban; rendszerint Michalovich vagy Széchényi grófné a négykezes társa. Nagyszerű élet ez neki. Emberek között van és mégis bármikor egyedül. Kottát ír és gondolkodik. [...] Kéznél van Jókai balladája, A holt költő szerelme az ismeretlen harctéri sírjából kikelő és oda visszaszálló nagy költőről, Petőfiről. Nagy buzgalommal dolgozik a melodrámán, még Horpácson elkészül vele. [...] Zeneszerzésen, revideáláson kívül elvonultságában végre könnyíthet elmaradt írásbeli válaszai nyűgén. Akire a legtöbbet gondol horpácsi magányából: Sayn-Wittgenstein Carolyne hercegné Rómában. [...] Neki írja Liszt Horpácsról legtöbb levelét.

Ezt láttam a déli teraszról - nyáron

Közben Liszt elfogadott egy meghívást, hogy újra koncertet adjon Sopronban, abban a városban, ahol csodagyermekként életében először lépett közönség elé. A hangversenyre Sopronba utazott Franz Lenbach, a híres festő, aki a társasággal tartott a horpácsi kastélyba, s vázlatrajzot készített Liszt környezetéről. A Horpácson összemelegedett kis társaság tagjai számára Liszt tréfás beceneveket talált ki, szolmizációs hangokról elnevezve őket (Széchényi grófnőt például "Donna Sol"-nak...).

Egy kínos epizód azonban megzavarta a pihenés heteit. A weimari Hortense Voigt - egy egzaltált hölgy - éveken keresztül Liszt menyasszonyaként aposztrofálta magát, s 1874 januárjában négy napig ostromolta a horpácsi kastélyt abban a reményben, hogy egy pillantást vethet bálványára. Széchényi gróf kénytelen volt hivatalosan kitiltatni a nőt a környékről...

A Széchényi család sokáig nagy kegyelettel őrizte a zongorát, amelyen Liszt ott tartózkodása idején játszott. Látható volt a kastélyban Joseph Kriehuber 1846-ból származó rajza, amelyen a művész Lisztet baráti körben ábrázolta, valamint Lenbach itt készült ceruzarajza. Mindezen emlékeknek a második világháborúban nyomuk veszett.

Az épület park felőli homlokzatán 1979-ben emléktáblát helyezett el a Liszt Ferenc Társaság soproni csoportja: 

LISZT FERENC

EBBEN AZ EGYKORI SZÉCHENYI-KASTÉLYBAN

NYUGALMAS HETEKET TÖLTÖTT

1872-1874-BEN.

ITT ALKOTTA

PETŐFI EMLÉKÉRE, JÓKAI SZÖVEGÉRE

"A HOLT KÖLTŐ SZERELME" MELODRÁMÁT.

                                                     LISZT FERENC TÁRSASÁG
                                                       SOPRONI CSOPORTJA 
                                                                   1979.


A műemlékű besorolású kastély hosszú évek óta gazdátlan és meglehetősen leromlott állapotba került. Berendezési tárgyait a második világháború alatt széthordták. Parkja is megsínylette a háborút és az utána következő időket, mára jóval kisebb kiterjedésű. Szerencsére időközben természetvédelmi területté nyilvánították. Viszonylag friss információ, hogy az épület bekerült a Forster Nemzeti Kastélyprogramba - kérdés, hogy mikor lesz ennek látható nyoma. Viszont szigorúan őrzik, parkja sem látogatható. Én még 2005-ben jártam ott: a kastélyt magát akkor is csak kívülről láthattam, de legalább láthattam és kicsit sétálgathattam a déli oldal teraszán...

Befejezésül hallgassuk meg a horpácsi kastélyban komponált melodrámát:

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Walker, Alan: Liszt Ferenc 3. Az utolsó évek 1861-1886. Bp. Ed. Musica, 2003
Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1975
Liszt Ferenc levelei (Forrásközlés). = Tanulmányok. Szerk. Dobos Gyula. Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, 1997 /Tolna megyei levéltári füzetek 6./
Énekes Kálmán: A  sopronhorpácsi kastély = Soproni Szemle 1938. 5-6.
Nagy Alpár: Liszt Ferenc sopronhorpácsi emlékei. = Kisalföld 1978. 08. 16.
Nagy Alpár: Liszt-emléktábla avatása Sopronhorpácson. = Soproni Szemle 1980. 4.
Raics István: Liszt-emléktábla Sopronhorpácson. = Muzsika 1980. 8.

A horpácsi kastély zenei emlékei 1. Mátray Gábor

Sopronhorpács, Fő utca 2. Széchényi-kastély

A Soprontól délre fekvő Horpács falu a 18. században került a Széchényi család birtokába. A mai Széchényi-kastély helyén eredetileg földszintes épület állott, amelyre az 1800-as évek elején a nagycenki kastélyt is továbbépítő Széchényi Ferenc húzatott manzárdtetős emeletet, s ekkor létesítették körülötte a szép parkot. A kastélyt a század közepén tovább bővítették, így ma klasszicista stílusjegyei a meghatározóak. Északi homlokzatát a timpanonnal lezárt középrizalit uralja, a park a déli oldalához csatlakozik.

Forrás: historicgarden.hu

Története során a kastélyban számos ismert személyiség megfordult. Széchényi Ferenc titkáraként dolgozott itt az 1780-as évek végén Hajnóczy József, a magyar jakobinusok egyik vezéralakja, az 1893-as hadgyakorlat idején pedig II. Vilmos császár időzött falai között az akkor berlini nagykövet Széchényi Imre vendégeként.

Az épület a magyar zenetörténetbe is beírta nevét.

1817 és 1830 között gróf Széchenyi Lajos gyermekeinek nevelője a 19. századi magyar művelődéstörténet egyik legkiválóbb alakjává vált fiatal MÁTRAY GÁBOR (eredeti nevén Rothkrepf Gábor) volt. Munkája részben ide, részben a család pesti és bécsi palotájához kötötte.

Várnai Péter így jellemzi Mátray Gáborról írt tanulmányában a grófi ház akkori szellemi légkörét:

Széchényi Lajos grófot, a múzeumalapító Széchényi Ferenc fiát és a "legnagyobb magyar" testvérét ugyanazok az eszmék hatották át, mint apját és fivéreit. Pesti, sopronhorpácsi és bécsi palotájában színielőadások, zene és tánc mindennaposak voltak. [...] A házi színielőadásokon ő maga is szerepelt; Frankenburg Adolf, a későbbi népszerű író és szerkesztő visszaemlékezései szerint igazi színészi talentum volt, s bármely nagy színházban is megállta volna helyét. Komponálgat és költeményeket is ír. Lajos gróf volt egyébként apja jobbkeze a Széchényi Könyvtár magyar vonatkozású kéziratainak és könyveinek összegyűjtésében.

Maga Mátray egy későbbi műve, a Magyar Népdalok Egyetemes Gyűjteménye ajánlásában ezt írta a Széchényi-kastély életére gyakorolt hatásáról:

... egy kedves tartozásom beváltására nyerék kedvező alkalmat, t. i. hálám nyilvánítására ama szíves buzdításért, melylyel a Széchényi házban töltött életem virító korszaka közben nemzeti zenénk folytonos gyakorlását, sőt jelesebb példányai szorgalmas gyűjtését is szívemre kötni kegyeskedtek.

Mátray Gábor. Forrás: wikipédia

Mátray későbbi működésére a kötelezettségeivel járó bécsi tartózkodások is döntő befolyással voltak, ahol megismerkedhetett a zenetörténeti kutatások módszereivel, eredményeivel, bejáratos lehetett a főúri házi hangversenyekre, s látóköre sok irányban kiszélesedhetett. 1824 óta egyre gyakrabban jelentek meg különböző témájú cikkei a korabeli sajtóban. 1825-től állandó munkatársa lett a Tudományos Gyűjteménynek, s a horpácsi kastélyban is dolgozott rendkívüli jelentőségű művén, melynek A' Muzsikának Közönséges Története címet adta, s 1828-tól folytatásokban jelent meg a Tudományos Gyűjteményben. Ez a munka az első magyar nyelvű egyetemes zenetörténet.

Bár nevelőként szinte ideális volt helyzete a Széchényi családban, s Lajos gróf nagyon szerette volna szolgálatában megtartani, Mátray "szélesebb körű hivatalra" vágyott. 1830-ban a család szolgálatából kiválva Pesten telepedett le, ahol haláláig rendkívül sokrétű munkásságot fejtett ki, a zenei élet területén is.

Az 1870-es években, amikor Széchényi Imre (Széchényi Lajos fia), a későbbi berlini nagykövet volt a kastély ura, több alkalommal vendégül látta Liszt Ferencet.

A 2. részben innét folytatom! 

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Répcecsik. Kalauz turistáknak és természetbarátoknak. Szombathely, B.K.L. Kiadó, 2003
Várnai Péter: Egy muzsikus a reformkorban. = Mátray Gábor: A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások. Bp. Magvető, 1984