Liszt szekszárdi emlékei és koncertje a Megyeházán

Szekszárd, Béla király tér 1. Megyeháza

 

 

Az 1799-ben megyeszékhellyé vált Szekszárd közigazgatási központját, a Megyeházát 1828-1833 között építették Pollack Mihály tervei szerint klasszicista stílusban, az 1780-ban eredetileg uradalmi épületként emelt régi megyeháza felhasználásával.

 

 

A középkorban ezen a területen az I. Béla király által alapított bencés apátság épületei állottak. 1063-ban a királyt itt temették el, de sírja már nem lelhető fel. 1526. augusztus 11-én – Mohács felé tartva – e régi kolostorban szállt meg II. Lajos király.

A középkori épület alapfalait néhány évtizede tárták fel, ma közöttük sétálgathatunk a Megyeháza udvarán.

 

A Megyeháza egyemeletes, monumentális épülettömbje a megye legszebb klasszicista műemléke. Timpanonját hat dór oszlop tartja. Belseje a sokszoros átépítés következtében már nehezen rekonstruálható, de – mint Zádor Anna művészettörténész írja – a lépcsőház hatásos méretei, megkapó nyugalma és jóleső egyszerűsége, valamint emeleti pihenője a kisebb–nagyobb módosítások ellenére is megőrzött valamit az eredeti mű szépségéből.

 

 

Annak idején a megyeháza kulturális feladatokat is teljesített: ma is meglévő nagy tanácstermében úri bálokat, műkedvelő előadásokat és – ritkábban – hangversenyeket rendeztek.

A hangversenyek közül kiemelkedik Liszt Ferenc 1846. október 18-i fellépése. A zongoraművészként népszerűsége csúcsain járó, egész Európában koncertező, 35 éves Liszt ekkor tette második magyarországi hangversenykörútját. Hogy e körút egyik állomása Szekszárd lett, az Augusz Antal Tolna megyei alispán érdeme, akivel Liszt barátsága egyre szorosabbá vált. A látogatás idejére a művészt Augusz szállásolta el szekszárdi házában (ahol aztán a későbbi évtizedekben is többször tartózkodott).

Liszt koncertjére szokatlan időben, déli 12 órakor került sor, amelyet ugyanaznap este meg kellett ismételnie, hogy azok is hallhassák, akik déli fellépésére nem fértek be. A koncertek bevételéből Liszt - szokásához híven - gavallérosan juttatott helyi jótékony célokra is.

Az Életképek korabeli tudósítója többek között a következőket írta:

Öröm volt szemlélni azon részvétet [részvételt], mellyet nemcsak megyénk, de a szomszéd megyék is ezen nagy művész iránt tanusitottak; örömmel szemlélők őt, ki egy maga városunknak illy nagy élénkséget, intézeteinknek olly szép hasznot eszközölni tudott; örömmel csüggénk játékán, s mintegy öntudatlan ragadtatánk el a hangok sebes hullámai által.

A koncertek jelentőségéről így írt Hadnagy Albert, a szekszárdi levéltár igazgatója 1969-ben megjelent tanulmányában:

Ha ezt a nagy sikert Liszt magyarországi kapcsolatai szempontjából tekintjük, különös jelentőséget nyer. Ugyanis Szekszárd volt az első kis magyar város, ahol Liszt személyes érintkezésbe került a magyar vidéki társadalommal, sőt magával a néppel is. Hangversenyének itt is olyan nagy sikere volt, hogy ez különös erővel rádöbbentette arra, hogy itt nemcsak a nagy művészekhez szokott közönség ünnepli őt, hanem a vidék lakossága is megérti és magáénak vallja művészetét. Felismerte, ízig–vérig Magyarországhoz tartozik, alkotásaival az egész magyar nemzetet kell szolgálnia.

 

A nagyterem, ahol Liszt játszott, ma is a megyegyűlés színhelye. Hivatalosan nem látogatható, de a bloggernek szerencséje volt: bent éppen porszívóztak, így gyorsan belógott és vethetett egy pillantást a teremre és az ott elhelyezett, 1956-ban felavatott Liszt-emléktáblára. Sajnos, a Wigand Edit által készített portrédombormű jóval idősebb korában ábrázolja Lisztet, aki a valóságban koncertje után néhány nappal töltötte be harmincötödik évét.

 

 

A Megyeházán Tájak, települések, emberek címmel tekinthető meg a Wosinszky Mór Múzeum állandó kiállítása. Ennek része a Liszt-emlékkiállítás, amely első formájában 1973-ban az Augusz-házban nyílt meg. 

 

A falon Augusz Antal portréja

 

Nagy értéke az a Beregszászy–zongora, amely egykor az Augusz család tulajdona volt, s amelybe 1865-ben Liszt és barátai, muzsikustársai: Hans von Bülow, Reményi Ede és Plotényi Nándor emlékül saját kezűleg jegyezték be nevüket (érdekes módon Bülow magyaros formában, mint Bülow János...).

 

 

Vitrinben láthatjuk az 1846-os koncert szórólapját, plakátokat, képeket, műsorlapokat, Liszt egy kesztyűjét és kezének márványmásolatát. Mivel ebben a térben nem fért el, a kiállítás másik részén helyezték el Farkas Pál egészalakos monumentális Liszt-szobrát.

 

A Megyeháza épülete ma a megyei levéltár otthona is. A levéltár is őriz Liszt Ferenccel kapcsolatos dokumentumokat: 55 levelet, feljegyzéseket, táviratokat, névjegyeket, amelyeket barátságuk évtizedei során Liszt küldött Augusz Antalnak. Itt található Augusz Anna naplójának eredeti példánya, amelyet Liszt barátjának akkor 18 éves lánya 1865 szeptember elején, Liszt második szekszárdi tartózkodása idején vezetett francia nyelven. Lapjain megörökítette Liszt és társasága (lánya, Cosima, veje, Hans von Bülow, Reményi Ede hegedűművész és zongorakísérője, Plotényi Nándor) szekszárdi napjainak lefolyását.

 

Augusz Antal portréja a Liszt-kiállításon, a zongora fölött

 

A leveleket – más, e tárgykörbe tartozó levelekkel együtt – először Csapó Antal jelentette meg 1911-ben. A sok tévedést tartalmazó kiadványt a Tolna Megyei Levéltár korrigálta, amikor 1997-ben megjelent évkönyvében (Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6.) közreadta – magyar fordításban, s a megfelelő tudományos apparátussal – Liszt Auguszhoz írott 119 levelét.

A levéltár birtokában lévő kisebb dokumentumokat Vendel–Mohay Lajosné rendezte sajtó alá 1986-ban Liszt–emlékek Szekszárdon címmel.

Augusz Anna naplóját eredeti nyelven és magyar fordításban Hadnagy Albert tette közzé 1969-ben a levéltár évkönyvének 2. kötetében. EZEN A LINKEN, a 231-245. oldal között elérhető!