Budapest V. Széchenyi István tér 2.: az egykori Lloyd-palota
A régen Kirakodó, később sokáig Roosevelt, ma Széchenyi István téren, az 1980-as évek elején felépült Átrium (ma Sofitel) szálloda helyén egykor Pest értékes, leginkább közszeretetben álló, és a benne lévő intézmények következtében is egyik legfontosabb épülete, a Lloyd-palota állt.
A Lloyd-palota 1856-ban (Vasárnapi Újság szept. 14.)
A helyszín ma
1861-től kezdve a Felsőház itt tartotta tanácskozásait. 1864-től elsőemeleti, híres üvegverandás termei a Deák-körnek adtak otthont, s mindezzel a Lloyd-palota a kereskedelem mellett Magyarország egyik legfontosabb politikai központja is lett. 1867-ben innét nézte Erzsébet királyné, amint a koronázás után Ferenc József elvégzi a hagyományos négy kardvágást a koronázó dombon… Végül 1944-ig a Generali Biztosító Társulat használta a palotát.
Az egykori szép klasszicista palota 1830 és 1859 között a régi Pest kulturális és társas életének is jeles színhelye volt. Széchenyi István javaslatára ugyanis 1830-ban a Dorottya utcai Vogel-féle házból ide, az első emeletre költözött az 1827-ben általa megalapított Nemzeti Casino s itt működött 1859-ig. Maga Széchenyi is a palotában lakott az 1830-as évek első felében.
A Casino létesítésével Széchenyi alkalmat kívánt teremteni a nemesség rendszeres eszmecseréjének, kulturált szórakozásának. Célul tűzte ki a magyar nyelv használatának szorgalmazását, a kultúra és a művészetek támogatását. A társulás különösen 1848-ig fejtett ki ezen a téren rendkívül elismerésreméltó tevékenységet, ami vonatkozik a zene pártolására is (később kicsit belemerevedtek a szerepükbe, de az első korszakban még nyitottak voltak a művelt polgárság felé).
Termeiben rendszeresen tartottak – elsősorban kamarazenei jellegű – hangversenyeket. A legelső koncertet 1834. február 16-án rendezték, a Táborszky-vonósnégyes játszotta egy Haydn és egy Beethoven vonósnégyest játszott. Ők állandó szereplői lettek a kaszinó koncertjeinek.
E hangversenyek rendezésében különösen sokat buzgólkodott Rosty Albert Békés megyei főjegyző, majd másod-alispán. Maga is kitűnő műkedvelő muzsikus volt; ifjan Bécsben iskolatársa, Brunszvik Ferenc révén Beethovennel is találkozott. Még Gyuláról ismerte az Erkel-családot. Amikor hírét vette, hogy az időközben muzsikussá érett Erkel Ferenc, aki annakidején gyermekként az ő gyulai házikoncertjein lapozott kottát, két állomáshelye között átutazóban Pestre érkezett, lehetővé tette a Casinóban zongoraművészi bemutatkozását.
A huszonnégy éves Erkel 1834. május 4-i koncertjéről így írt a Honművész:
Kalkbrenner 93 ik szerzeményét (Grande Marche ’s a’t.) quintett.kiséret mellett (violonnal) fortepianón ritka ügyességgel , mind a’ jobb mind a’ bal kéznek egy’irányos fürgeségével játszá a’ Kolosvárról jött s éppen Pesten keresztül utazó, Békés-Gyulán született, hazánkfija, ’s klavirtanitó, Erkel Ferencz ur. Valamint jeles előadását méltán megtapsoltuk, úgy méltán s kétszeresen örülhettünk, hogy ezen érdekes intézetünk megismerteté velünk olly honi s tisztán magyarul beszélő hangász-művészt, kiben méltán büszkék lehetünk, annyival inkább, mivel ő csupán magyar és erdély országban tökéletesité magát remek játszóvá.
Erkel személye és tehetsége annyira megnyerte a Casino vezetőinek tetszését, hogy neve csakhamar sűrűn felbukkant az intézmény hangversenyeinek műsorán – annál is inkább, mert 1835-ben Pesten telepedett le.
Így jellemezte ezt a korszakot id. Ábrányi Kornél, Erkel első életrajzírója:
1837-ben a magyarországi zeneélet ... a nemzeti színház megnyílta után mind nagyobb arányokat öltött. ... A nemzeti kaszinó termében rendes heti koncertek tartattak, helybeli vagy vendég-művészek közreműködése mellett. Az utazó virtuózok már akkor sűrűbben kezdtek lerándulni Pestre is, hol néha hetekig is megragadtak. Pesten a gr. Széchenyi István által alapított s az ő fennkölt szellemétől irányított nemzeti kaszinó járt elől a jó példával. Termeiben minden vasárnap a legkomolyabb irányu zeneelőadások tartattak meghivók mellett, melyekben a társadalom szine-java vett részt s nem egyszer a főrangu műkedvelő körök képviselői is közreműködtek. Erkel Ferenc majd mindenikben részt vett pedig mint magánjátszó s a klasszikus zenetermékek magyarázója. Minden Pestre jött hirneves virtuóz itt érintkezett a főváros elit-világával s minden fővárosi művész ambiciójához tartozott, e zenematinékon magát aklimatizálni.
1839. március 17-én a Nemzeti Casinóban lépett fel először – mint nyolcéves csodagyermek – Joachim József hegedűművész. Nem önálló koncertje volt ez még, hanem egy vegyes műsorban működött közre: mesterével, a lengyel Stanisław Serwaczyńskivel, aki akkoriban a pesti Nemzeti Színház zenekarának koncertmestere volt, egy azóta elfeledett német zeneszerző, Friedrich Eck kettősversenyét játszotta. De a közönség így is meglátta benne a jövő nagy hegedűsét.
Itt jegyezzük meg, hogy az ezt az eseményt megörökítő emléktábla rossz helyen van a Dorottya utca 5. számú épületen, hiszen onnét a Casino már 1831-ben ideköltözött!
Hangversenyek mellett bálokat, banketteket is rendeztek itt. 1839/40-es pesti látogatásakor itt (is) ünnepelték Liszt Ferencet: december 29-én az arisztokrácia adott számára bankettet, ezt viszonozva január 2-án Liszt rendezett ugyanitt vacsorát, január 9-én pedig főrangú hölgyek hívták meg ide fényes táncestélyre. Ez az est arról is nevezetessé vált, hogy a Nemzeti Casinóban ekkor táncoltak először csárdást, ahogy a Honművész is megírta:
Lakoma után magyar nóták zendültek meg, ’s a’ lelkesült társaság közül, mind a’ nőnemből mind a’ fiatal férfiakéból, többen vállalkoztak a’ magyar táncz eljárására, mi élénk tapsokkal fogadtatott. Liszt ur a’ legzajobb tapsolóknak egyike volt, ’s örvendni látszott, hogy ő e tekintetben is uj epochát támaszta pesti mulatságainkban, mert nemzeti casinónk lététől óta ma járták el ott legelőször a’ nemzeti magyar tánczot.
Ünnepelték itt banketten 1844-ben a világhírű táncosnőt, Elssler Fannyt. Hector Berlioz is megfordult itt: 1846-ban ugyanis Pesten járt mint karmester (erre a vendégszereplésére hangszerelte meg az utolsó pillanatban Rákóczi indulóját, amelyet el is vezényelt a Nemzeti Színházban). Pesti tartózkodásának idejére esett a Casino Deák Ferenc tiszteletére rendezett lakomája, amelyre őt is meghívták. Hallotta beszélni Deákot, amint a köszöntésekre válaszolt, ezt fel is jegyezte naplójában. És még nagyon sok eseményt lehetne sorolni ezekből az évtizedekből…
A Casino 1859-ig bérelte a Lloyd-palota első emeletét, ekkor átköltöztek a Cziráky-palotába (V. Kossuth Lajos utca 5.), amelyet később meg is vásároltak, s ezzel véget is ért a palota zenei aranykora.
A Lloyd-palota 1945-ben. Még megmenthető lett volna...
Fennállása alatt két alkalommal érte súlyos kár a Lloyd-palotát. Az elsőt 1849-ben Hentzi ágyúi okozták. Helyreállítása azonban már 1850-ben megtörtént. Nem így csaknem száz évvel később: 1944/45-ben szintén komolyan megrongálódott, és – bár építész szakemberek szerint még meg lehetett volna menteni – 1948 nyarán lebontották. Helyére 1980-ban kezdték építeni az Átrium szállodát, amely később a Sofitel nevet kapta.
Az emlékhelyről részletesebben írtam a Papageno Kataliszt blogjában, ott adtam meg forrásaimat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése