A salzburgi Mirabell

Salzburg, Mirabellplatz 4. A Mirabell-kastély és parkja

Ausztria

 

Salzburg egyik legtökéletesebb látványossága a Mirabell-kastély és parkja. Fekvése elképesztő: fenséges a rálátás a városra, a Dómra és a Festungra, a hercegérsekek középkori erődítményére, így az élmény szinte egy pillantás alatt felöleli a történelmi városkép meghatározó részét. A távlatok mellett maga a park, annak geometrikus alakzatai, a zöld gyep, a virágok és a sétautak rajza, ritmusa, a szökőkutak, szobrok látványával együtt valóban óriási élményt ad a látogatóknak, nézzen akár közel, maga köré, vagy tekintsen messze.

 

 

Maga a kastély kicsit mostohagyermek a park csodái mellett. Igaz, nincs benne múzeum, ugyanis Salzburg városának közigazgatását intézik innen. De be lehet menni, és bent rejtett csodával találkozhatunk: egy csodálatos barokk lépcsőházzal (Engelsstiege, azaz Angyal-lépcső).

 

 

Az 1720-as évekből származó pazar lépcsősor egy szintén pazar terembe vezet: ez a Marmorsaal, azaz Márványterem, ahol Mozart is muzsikált.  

 

 

A Mirabell-kastélyt első formájában Wolf Dietrich hercegérsek építtette 1606-ban élete nagy szerelme, a gyönyörű Salome Alt – és közös gyermekeik – számára. Történetüket részletesen és sok képpel megírtam a Papageno Kataliszt blogjában.

 

A látványélményen túl a Mirabell-kastély és parkja zenei emlékhely is. 

A park egy eldugott zugában van egy érdekes sövényszínpad, az ún. Hexentheater; a Pegazus-kút háta mögött lehet bemenni. Érdemes megjegyezni, hogy hazánkban többek között Keszthelyen a kastélyparkban is volt hasonló egy szűk évszázaddal később.

 

A Mirabell-park sövényszínpada egy kőből készült, csak kissé megemelt színpad, amelyet labirintusszerűen ültetett bukszusok szegélyeznek és két kőoroszlán őriz. A nézőtérrel együtt a park többi részétől szintén növényzet határolja el és teszi elszigeteltté a forgalomtól. A színpad bukszusai díszletként szolgálnak, valamint lehetővé teszik, hogy a szereplők több ponton is úgy léphessenek színpadra, hogy előtte takarásban vannak.

A hely azért is érdekes, mert az ember nem gondolná, milyen érdekes zene- és színháztörténeti múltja van: ez a legrégebbi német szabadtéri színpad. Francia mintára 1704–1718 között létesítették, s főként vidám darabokat játszottak benne, többnyire zenével.

Később, az 1920-as években voltak itt a Salzburgi Ünnepi Játékok rendezésében ifjúsági előadások, színre vitték például Mozart bűbájos pásztorjátékát, a Bastien és Bastienne-t, amelynek ideális helyszíne lehetett. Ma is gyakran használják: helyi és környékbeli fúvósegyüttesek, tánccsoportok, sramlizenészek lépnek fel szombat és vasárnap délelőttönként, de gyakran szép nyári estéken is; ezek az alkalmak természetesen ingyenesek.

S ha már Mozart: természetesen ő maga is járt a kastélyban és a parkban is. Tinédzser korában, amikor a Getreidegasse-i szűkös szülőházból – az ő csodagyerekként szerzett koncertjövedelmei segítségével – tágasabb otthonba, a ma Mozart-lakóháznak nevezett épületbe (Mozart Wohnhaus) költözött a család, akkor átkerültek a Salzach folyó túloldalára; olyannyira közel a Mirabellhez, hogy ablakaikból rá is láthattak.

Hasonló látványban lehetett részük, mint a mai látogatóknak, mert néhány évtizeddel korábban már elkészült a kastély Hildebrandt-féle bővítése. Bár akkoriban a parkba csak vasárnap és ünnepnapokon lehetett bemenni, de olyankor a tizenhat-tizenhét éves Mozart Barisani doktor szép lányával vagy nővérével, Nannerllel andalgott, és sétáltatta Pimperle-t, a család kedvenc kis foxterrierjét.

 

 

De nem csak kikapcsolódásként járt a Mirabellben, sok zenei kapcsolat fűzte hozzá őt és apját is szerzőként és előadóként. A kastély ebben az időben a salzburgi hercegérsek nyári pihenőhelye volt. Márványtermében muzsikálásokat is tartottak, igaz, többnyire ebédekhez és vacsorákhoz, asztali zeneként. Erről az első fennmaradt forrás 1763 nyaráról származik: július 24-én rögzítette a Hofdiarium, a hercegérseki udvar hivatalos krónikája, hogy Michael Haydn műveiből játszottak.

De később Leopold és Wolfgang dallamai is felcsendültek itt, személyes részvételükkel, hiszen mindketten a hercegérsek szolgálatában álltak akkoriban. Úgyhogy Mozarték is ismerték a gyönyörű termet és az oda vezető angyalos lépcsőt, amelyeket már röviden megmutattam.

A Márványterem napjainkban Salzburg, sőt, mondhatni, hogy a világ egyik legismertebb történelmi hangversenyterme. A legmagasabb színvonalú koncertekkel találkozhat itt az utazó, amelyek őrzik a salzburgi zenei hagyományt és továbbviszik a mozarti szellemiséget. Mellette ez a város házasságkötő terme is.

A kastély előtt is voltak kis koncertek. A salzburgi egyetem hallgatói például 1769 augusztusában Mozart Cassatio (KV 63, KV 69) címmel megjelent darabjaiból játszottak, amint azt Nannerl a naplójába is beírta. Később, amikor Wolfgang már Bécsben élt, ezen a helyszínen az egyetem diákjai év végi ünnepségeiken olyan fontos műveit is előadták, mint a Colloredo-szerenád (KV 189b) és a Postakürt-szerenád (KV 320).

A Mirabell zenei vonatkozásai közül nem szabad kihagyni az 1965-ben bemutatott The sounds of music – A muzsika hangja című filmet, hiszen az egyik legikonikusabb részletét forgatták itt a parkban, a Pegazus-szökőkútnál. (A muzsika hangjához kapcsolódó nonnbergi kolostorról korábban itt írtam.) 

A film azóta Salzburg szinte akkora idegenforgalmi vonzerejévé vált, mint maga Mozart: az érdeklődő turista különféle hosszúságú és részletességű szervezett túrákon járhatja be a filmforgatás helyi és környékbeli helyszíneit.