Németország, Bajorország tartomány, Bad Tölz-Wolfratshausen járás
Benediktbeuern, a nem egészen 3700 lelket számláló bajor városka 725/28 között alapított és 739-ben felszentelt bencés kolostoráról kapta nevét.
 |
| Von User: Bbb auf wikivoyage shared, CC BY-SA 1.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=22656837 |
Első épületét 955-ben lerombolták az idáig elkalandozó magyarok, de
1031-re újjáépült. A mai, két udvar köré rendezett késő reneszánsz épületegyüttes az
1669-től 1675-ig tartó átépítés során alakult ki.
1803-ban megszűnt kolostorként működni. Üveggyárat telepítettek bele, majd különféle katonai célokat szolgált... 1930-ban lett újra egyházi épület, a szaléziánusok kapták meg.
A középkorban, a bencések idejében a kolostorban magas szintű oktatás folyt. Kódexmásoló műhelye is fontos munkát végzett. Itt másolta a 13. században, a vizsgálati eredmények szerint két szerzetes a szakirodalomban később Codex Buranus-nak nevezett könyvet , melynek tartalma a Carmina Burana néven közismert versgyűjtemény.
Felfedezésének története rendkívül érdekes. A 19. század legelején a francia forradalom szellemében szekularizálták a szerzetesi intézményeket, vagyonokat, így a benediktbeureni apátságot is. A könyvtár államosítását végrehajtó felvilágosult könyvtáros, egy bizonyos Christoph von Aretin fedezte fel a könyvtár hivatalos lajstromában nem regisztrált kötetet, amelyet — az egész kolostori könyvgyűjteménnyel együtt — ekkor vittek át Münchenbe, a Bajor Nemzeti Könyvtárba.
De, ha már a kolostort megfosztották egy ekkora kincstől, napjainkra legalább digitalizálták, így mi is fellapozhatjuk virtuálisan :)
Ez a kódex az egyik leggazdagabb lelőhelye az ún. vagáns-költészet alkotásainak. Az egy kéziratba összemásolt, akkor száz-kétszáz
éves világi témájú, énekelve előadott verseket vándordiákok és
szerzetesek írták középkori latin, alnémet, néhány esetben pedig
ófrancia nyelven. Sok dal felett ott vannak a tipikus középkori dallamjelzések, a neumák is. Erőteljes egyházellenesség jellemzi tartalmukat, hangvételükben lírai gyengédség és humor váltakozik a trágárságig vaskos hangvétellel. Hát ezért nem szerepelt a kötet a kolostori könyvtár hivatalos lajstromában... Ezek a strófák a verselés technikájában is nagy újdonságot hoztak: a korábban szinte kizárólagosan használt rímtelen metrikus verselés után
itt érkezett el az európai költészet a rímes és ritmikus verseléshez. A
gyűjtemény darabjai szinte tobzódnak a felfedezés örömében, a sodró
zeneiségű rím- és ritmusjátékokban.
Gyaníthatóan ezt érezte meg bennük Carl Orff, amikor 24 kiválogatott versre 1936-ban megírta a zenetörténet egyik leghatásosabb és legnépszerűbb oratorikus művét, a Carmina buranát. Erről a műről másik blogomban már írtam részletesebben, ITT elolvasható.
Az épületegyüttes jelenleg is a szalézi rend tulajdonában van. A nagyközönség számára a történelmi épületek legfontosabb részei szerencsére látogathatók, így természetesen a templom, de mellette a kolostor gótikus kerengője és nagyterme is. Ifjúsági szálláshelyet működtetnek benne és van a régi üveggyárnak is egy múzeuma. Minderről ITT tájékozódhatunk pontosan, ha meg szeretnénk látogatni a Carmina burana "őshazáját".
Ha nem jutunk el, nézzünk körül így:
 |
| carmina-burana-in-benediktbeuern.de |
1803-ban megszűnt kolostorként működni. Üveggyárat telepítettek bele, majd különféle katonai célokat szolgált... 1930-ban lett újra egyházi épület, a szaléziánusok kapták meg.
A középkorban, a bencések idejében a kolostorban magas szintű oktatás folyt. Kódexmásoló műhelye is fontos munkát végzett. Itt másolta a 13. században, a vizsgálati eredmények szerint két szerzetes a szakirodalomban később Codex Buranus-nak nevezett könyvet , melynek tartalma a Carmina Burana néven közismert versgyűjtemény.
Felfedezésének története rendkívül érdekes. A 19. század legelején a francia forradalom szellemében szekularizálták a szerzetesi intézményeket, vagyonokat, így a benediktbeureni apátságot is. A könyvtár államosítását végrehajtó felvilágosult könyvtáros, egy bizonyos Christoph von Aretin fedezte fel a könyvtár hivatalos lajstromában nem regisztrált kötetet, amelyet — az egész kolostori könyvgyűjteménnyel együtt — ekkor vittek át Münchenbe, a Bajor Nemzeti Könyvtárba.
De, ha már a kolostort megfosztották egy ekkora kincstől, napjainkra legalább digitalizálták, így mi is fellapozhatjuk virtuálisan :)
Ez a kódex az egyik leggazdagabb lelőhelye az ún. vagáns-költészet alkotásainak. Az egy kéziratba összemásolt, akkor száz-kétszáz
 |
| Egy illusztrációs oldal a kódexből |
 |
| Az egyik dallamjelzéses oldal |
Gyaníthatóan ezt érezte meg bennük Carl Orff, amikor 24 kiválogatott versre 1936-ban megírta a zenetörténet egyik leghatásosabb és legnépszerűbb oratorikus művét, a Carmina buranát. Erről a műről másik blogomban már írtam részletesebben, ITT elolvasható.
Az épületegyüttes jelenleg is a szalézi rend tulajdonában van. A nagyközönség számára a történelmi épületek legfontosabb részei szerencsére látogathatók, így természetesen a templom, de mellette a kolostor gótikus kerengője és nagyterme is. Ifjúsági szálláshelyet működtetnek benne és van a régi üveggyárnak is egy múzeuma. Minderről ITT tájékozódhatunk pontosan, ha meg szeretnénk látogatni a Carmina burana "őshazáját".
Ha nem jutunk el, nézzünk körül így:
Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.
Kösz, Kati. Most már többet tudok a Carmina buranáról.
VálaszTörlésA templom és a kolostor nagyon szép.