Ádám Jenő fonyódi nyaralója

Fonyód, Bartók Béla utca 36.

 

 

A homlokzatán valaha Pihenő nevet viselő emeletes villát Csorba Ede kaposvári ügyvéd, a Somogy Megyei Takarékpénztár vezérigazgatója építtette az 1890-es évek közepén. 

A villa napjainkban...

... és 1900 körül

A nevezetes fonyód-bélatelepi villasor Szaplonczay Manó kaposvári tiszti főorvos kezdeményezésére jött létre a Balaton egyik legszebb panorámájú helyén, a fonyódi Várhegyen. 1898-ra már majdnem 30, nagyrészt svájci stílusban épült emeletes villa állt itt, a mostani Bartók Béla utca 22. és 80. között. Az első tulajdonosok többnyire kaposváriak voltak, később aztán fővárosi értelmiségiek, politikusok, művészek is vásároltak maguknak itt nyaralót. 

A helyszínről és az egyes épületek történetéről sok részletet olvashatunk Varga István kiváló könyvében.

A Csorba-villát 1911-ben az ügyvéd lánya és férje, Pete Lajos (1867–1924) nótaköltő, lengyeltóti, majd kaposvári főszolgabíró örökölte, aki jó barátságban állt a nyarait szintén közeli villájában töltő Huszka Jenővel.

Több tulajdonosváltás után 1939-ben Ádám Jenő (1896–1982) zenepedagógus, zeneszerző vásárolta meg. Amikor azonban a közeli üdülők hangszórói elkezdték ontani a tánczenét, megvált a nyaralóhelytől…

Később a villasor épületei megszenvedték a szocialista államosítást: köztük a Csorba-villát is átalakították, egyszerűsítették, sorstársaival együtt vállalati üdülő lett. De megmaradt a terület jellege és természeti környezetéből is valamennyi, s páratlan fekvésű villasor a hozzá kapcsolódó sétánnyal ma is meghatározó jelképe Fonyódnak. Az egykori és a mai nyaralóknak ugyanebben a páratlan látványban van részük:

 

Az emlékhellyel korábban a Papageno oldal Kataliszt blogjában is foglalkoztam ÁDÁM JENŐ FONYÓDI PIHENŐJE címmel.

A régi Rózsavölgyi hűlt helye

 Budapest V. Kristóf tér 3.

 

1850-ben Rózsavölgyi Gyula (Rózsavölgyi Márk, a verbunkos nagy mesterének fia) és Grinzweil Norbert megalapították a RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA zeneműkiadót és kereskedést, amelynek máig tartó története a magyar zenekultúra egy jeles fejezete.

Már első üzlethelyiségeik is a belvárosban voltak: a legelső a régi Diana-fürdő épületében (a mai Széchenyi tér és József Attila utca sarkán, a mostani Belügyminisztérium helyén). Hamarosan az Úri (ma Petőfi) utcába tették át főhadiszállásukat. 1873-ban onnét költöztek ide, a Kristóf térre, ahol körülbelül négy évtizedig működtek. Mai székházukat a Szervita téren minden zenekedvelő ismeri.

Képeken a Rózsavölgyi cég első otthonai:

A régi Diana-fürdő épületében

Ez volt a régi Kristóf téri üzlet, a mai poszt tárgya (Dunkl: A világ urai)

A Kristóf téri üzlet utódépülete (Fortepan 102904)

Bár Kristóf téri székházuk ma már nem létezik, mégis érdemes a hely történetét felidézni, hiszen az 1873 utáni négy évtizedben a legendás cég révén megfordult itt nemcsak a magyar, de a Pesten járt külföldi muzsikusok – zeneszerzők, előadóművészek – tekintélyes része. 

A „Rózsavölgyi” a 19. század második felében az ország legnagyobb zeneműkiadó vállalatává fejlődött. Erkel, Liszt, Mosonyi, Volkmann és legismertebb magyar kortársaik műveinek megjelentetésével foglalkozott. 1872-ben megvásárolta a Treichlinger zeneműkiadó céget, amelynek tulajdonába tartoztak Wagner József 1855-ben megszűnt cégének összes zeneműkiadványai. Zeneműkereskedésként a második legnagyobb volt Európában, amit úgy ért el, hogy cserekapcsolatban állt valamennyi nagy európai kiadóval. De nem csak vásárolni, kölcsönözni is lehetett tőlük kiadványokat. Később hangversenyek rendezését is üzletággá fejlesztették.

Ezekről az időkről rengeteg érdekeset megtudhatunk Dunkl (vagy Dunkel) Norbert révén, aki 1927-ben A világ urai címmel tette közzé emlékiratait. S hogy ki volt ő? Ő volt a Rózsavölgyi és Társá-ból a "Társa", Grinzweil Norbert (aki a tőkét adta Rózsavölgyi Gyula hozzáértéséhez) unokaöccse: Norbert húgának, a kiváló énekesnő Grinzweil Jozefának és a korábbi Liszt-növendék Dunkl Nepomuk Jánosnak a fia. Kezdetben a cég törekvő alkalmazottja, majd főnöke.

Dunkl Norbert Jan Kubelik társaságában (Dunkl: A világ urai)

 

A családról Hold utcai házuk kapcsán már volt szó itt a blogban.

Így mesélt Dunkel Norbert: 

... ott a Kristóf-téren, a mi házunkban volt a Rózsavölgyi és Társa cs. és kir. udvari zeneműkereskedés, a „Rózsavölgyi-Kaszinó” egyben, ahol mindennap, aki jelentékeny művész és híres ember volt, szinte találkát adott egymásnak […]  Rendesen eljöttek Haynald Lajos bíboros – amikor a fővárosban időzött –, Altschul Rezső zongoraművész, Bellovics Imre, a Zenekedvelők Egyesületének igazgatója, Bartalus István, Broulik Ferenc és Láng Fülöp, az Operaház művészei, Deutsch Vilmos zongoraművész, Ellinger Gusztáv, Pest városának legrégibb hegedűtanárja és öccse, Ellinger József, a régi Nemzeti Színház ünnepelt tenoristája, Gőczy Rezső, az ulánushadnagyból lett zongorista, Erkel Sándor, Jámbor Jenő zeneszerző, Káldy Gyula, az Operaház volt igazgatója és famulusa, Sztára József, a későbbi kalocsai érseki templomi karnagy, Mayer Gusztáv, a kitűnő zongorakísérő, Mihálovics Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, Ney Dávid, Sipos [Siposs] Antal, a budapesti úricsaládok híres tanítómestere és Végh János zeneszerző, néha a nagyasszony: Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Komáromy Mariska, Komlóssy Emma, Küry Klára, Helvey Laura, Vízváry Gyula és a Náday-család. Déli sétájuk alkalmával vásárolni jöttek Koburg Fülöp herceg és felesége […] Estefelé meg-megfordult az üzletben az akkori budapesti hadtestparancsnok, Jenő főherceg, aki passzionátus zenebarát volt és az összes híres operák zongorakivonatait megvette. […] Sokszor Apponyi Albert és Zichy Géza gróf, Gromon Dezső és Lotz Károly, atyám fiatalkori barátja is eljött tereferélni. […] Mindennapi vendégeink közé tartoztak még és cégünk munkatársai voltak: id. Ábrányi Kornél, Bánfi Sándor, Chorin Géza, Dienzl Oszkár, Dombay Artur, Kéry Gyula, Merkler Andor és Tarnay Alajos. Kern Aurél, a Nemzeti Zenede tragikus véget ért igazgatója, aki naponta kölcsönzeneműtárunkat kereste fel, így ismerkedett meg a zenevilágirodalom legértékesebb termékeivel. […] De megfordult a Rózsavölgyi-Kaszinóban nemcsak a magyar művészek színe-java, hanem a mult század második felében ismert összes nagy és világhírű külföldi celebritások gárdája is. Igen sokszor természetesen Liszt Ferenc, de Wagner Richard is.

 

A "Rózsavölgyi-kaszinó” mindennapjairól idézzünk fel Dunkl révén egy itt, a Kristóf téren lejátszódott aranyos kis pillanatképet, melynek hőse a kor nagy tenoristája, az első Bánk bán:

Ellinger József, mikor nyugdíjba vonult, Újpestre ment lakni. Ha beutazott a fővárosba – akkor még utazásszámba ment Újpestről Budapestre kirándulni – mindig ellátogatott hozzánk is. Ilyenkor nagybátyám, Grinzweil Norbert incselkedve kérdezte: „Na Pepi, van-e még hangod?” Mire az öreg odaszólt apámnak [Dunkl Nepomuk János]: „Gyere Muki, kísérd el a Strettát”, és legott úgy vágta ki a magas C-t. hogy a falak rengtek.

Könyvében Dunkl Norbert leírja az üzlethelyiség belsejét is, amelynek egyik érdekessége a hangszereket ábrázoló mozaikpadló volt, amelyet olasz mozaikmunkások készítettek Grinzweil Robert tervei alapján. A kapualjból egy külön iroda nyílt; ez a hangversenyrendező unokaöccs birodalma volt, aki egy régi fiókos pultból egyedi íróasztalt alakított ki magának. Jávorfával borított felületét azoknak a művészeknek autogramjai borították, akiknek pesti hangversenyét ő rendezte, s akik szintén megfordultak a cég Kristóf téri helyiségeiben:

Mivel akkoriban már én rendeztem a hangversenyeket, az összes nálunk szereplő művészekkel személyes érintkezésbe kerültem. Akkor jöttem arra az ideára, hogy a művészekkel autogrammjukat íróasztalomra iratom. Ott volt található ezen a falapon a magyar művészeken kívül a múlt század utolsó évtizedeinek Budapesten hangversenyezett minden kitűnősége. Hogy csak pár nevet említsek, felsorolom Barbi Alicet, Sembrich Marcellát, Walker Edithet, D’Albertet, Busonit, Sauert, Rosenthalt, Max Pauert, Harold Bauert, Louis Breitnert, Thomson Cesart, Ondricek Ferencet.

Mint a régi fényképen is látható, ugyanebben az épületben volt Goszleth István jónevű fényképész műterme. Úgy tűnik, együttműködhettek, mert Dunkl Norbert több olyan fényképet közölt emlékirataiban, amelyeket Goszleth készített a Rózsavölgyiékkel kapcsolatban állt muzsikusokról. Közülük mutatok néhányat:

A Kristóf téri ingatlant 1911-ben megvásárolta a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. Lebontatta és helyén 1914-re el is készült a ma látható ötemeletes városi palota. Dunkl Norbert fájdalommal mesélte, hogy szétszedték az üzlet nevezetes padlóját (az íróasztal sorsáról nem írt). Így tűnt el a régi Pest egy jellegzetes épülete. A Rózsavölgyi-cég ekkor költözött abba a házba, amelyben ma is működik, a közeli Szervita tér 5. alá.

Itt nyugszik Massenet

Égreville, Temető (Cimetière communal): Le Chemin de Saint-Marc, 22

Franciaország, Île-de-France régió, Seine-et-Marne megye

 

 

Égreville ma körülbelül kétezer lelkes település Franciaország szívében. Köztemetőjében nyugszik a nagy francia romantikus zeneszerző, Jules Massenet (1842-1912).

 

Az 57 éves, nagy tekintélyű zeneszerző 1899-ben vette meg az égreville-i történelmi kastélyt. Élete utolsó nyarát is itt töltötte 1912-ben. Augusztus 9-én egészségi állapota miatt kénytelen volt haza, Párizsba utazni, hogy eljusson orvosaihoz, de már nem tudtak segíteni rajta. Néhány nap múlva, augusztus 13-án elhunyt.

 

Kívánságának megfelelően a szeretett Égreville-ben temették el. Egyszerű, zene nélküli búcsúztatását a Szent Márton-templomban tartották, majd a kisváros temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Madame Massenet - lánya, Juliette rajza (www.jules-massenet.fr)

 

Ma már együtt nyugszik feleségével. Ő fiatal lányként Rómában Liszt Ferenc zongorista növendéke volt, és éppen Liszt közvetítésével ismerte meg leendő férjét, a kezdő zeneszerzőt. Madame Massenet, Louise Constance de Gressy három és fél évtizeddel túlélte férjét: 97 éves korában, 1938-ban hunyt el.

Az emlékhelyről korábban a Papageno Kataliszt blogjában is írtam ugyancsak ITT NYUGSZIK MASSENET címmel.

Massenet további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Avon, 64 avenue Franklin Roosevelt 

Avon, Szent Péter-templom

Égreville, kastély

Égreville, Szent Márton-templom

Párizs, rue Vaugirard

Saint-Étienne, Massenet szülőháza

Pest első luxusszállodájának zenei emlékei

Budapest V. Apáczai Csere János utca 4.

 

 

A mostani Marriott szálloda helyén a híres Duna-parti szállodasor első tagjaként 1871-ben nyílt meg a GRAND HOTEL HUNGARIA. A főváros első ötemeletes épületét neoreneszánsz stílusban Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervezte.

A helyszín egykor... (OSZK)

 

... és ma

Rendkívüli vendégeket vonzott: angol király, indiai maharadzsa, a japán császár öccse is jártak itt, de Edison és Roosevelt is. Természetesen sok kiváló zeneszerző és előadóművész is megszállt benne: Wagner, Puccini, Richard Strauss, Lehár Ferenc, Anna Pavlova, Fjodor Saljapin és mások, egészen a csodagyerek Menuhinig. 

Vasárnapi Újság 1871. 25. szám

A Hungáriának luxus díszudvara, étterme, kávéháza és ragyogóan berendezett kétemeletnyi magas bálterme is volt. Ezek révén a magyar zenei élet fontos helyszínévé vált, különösen az 1870-es, 1880-as években. Számos hangversenyt és zenei vonatkozású bankettet, fogadást, díszvacsorát rendeztek itt. Különösen Liszt Ferenc kötődött sok szállal az épülethez, aki 1869 óta az évnek mintegy egyharmadát - elsősorban a Zeneakadémia miatt - rendszeresen Magyarországon töltötte.

Az 1945-ben, Budapest ostromakor teljesen szétlőtt épület történetének itt csak vázlatosan érintett zenei vonatkozásait részletesen megírtam a Papageno Kataliszt blogjában LISZTTŐL MENUHINIG - AZ ELSŐ PESTI LUXUSHOTEL ZENEI EMLÉKEI címmel még több képpel; van köztük egy olyan karikatúra is Lisztről, amelyet éppen a Hungáriában rajzolt róla egy muzsikus az ottani étlapra 😊

A posztból sajnos eltűnt egy beágyazott videofelvétel, így itt újra megosztom.

1933-ban készült, amikor Richard Wagner halálának félévszázados évfordulója alkalmából az épületen ünnepélyesen felavatták Wagner emléktábláját - ami aztán az épülettel együtt elpusztult...

 

A helyére épült szálloda falán ma Wagner és Liszt közös emléktáblája látható, amely egyúttal a régi szállodáról is megemlékezik:

 

Schubert derűs órái

Altmünster, Ebenzweier-kastély (Schloss Ebenzweier)

Ausztria, Oberösterreich

Altmünster a Traun-tó kedvelt nyaralóhelye Felső-Ausztriában. Az Ebenzweier-kastély hét évszázados változatos múltra tekinthet vissza. Mai formáját az 1840-es évek elején Mária Terézia egyik unokája, Maximilian D'Este főherceg idejében kapta.

 

 

1825-ben megfordult az épületben Franz Schubert (1797-1828), a források szerint két alkalommal.

Hogy hogyan került ide, kinek a társaságában jött és mivel mulatták az időt, részletesebben megírtam a Papageno zenei weboldal Kataliszt blogjában szintén SCHUBERT DERŰS ÓRÁI címmel.

 

 

Mint abból a posztból kiderül, 2016-ban sajnos nagyon súlyos órákat, sőt napokat ért meg az iskolának és kollégiumnak helyet adó kastély, ugyanis egy diák gondatlanul eldobott cigarettája hatalmas tűzvészt okozott. Híradások szerint éppen mostanára (2022) fejeződtek be a helyreállítási munkálatok.  

 

Schubert további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Atzenbrugg, Schlossplatz 1. Itt "bulizott" Schubert

Bad Gastein, Straubingerplatz 1-2. Schubert Bad Gasteinban

Bécs, Kettenbrückengasse 6. Itt halt meg Schubert 

Bécs, Lichtentali plébániatemplom

 

A győri székesegyház zenei emlékei

Győr, Káptalandomb: Püspöki Székesegyház

 

A győri Nagyboldogasszony-székesegyház a Győri Egyházmegye főtemploma. A város legősibb részén, a Rába és a Duna összefolyásánál fekvő Káptalandombon áll, a Püspökvárral szemben.

 

Zenei életéről a rendelkezésre álló igazán gazdag szakirodalom alapján egy hosszabb posztot készítettem a Papageno oldal Kataliszt blogjába EGY SZÉKESEGYHÁZ KINCSEI - A SZENT LÁSZLÓ-HERMA ÉS A ZENEI EMLÉKEK címmel. A posztban szóltam a templom építéstörténetéről, majd orgonáiról és orgonistáiról, a középkortól kezdve. Elolvashatjuk a mai orgona történetét, megtudhatjuk, hogy kontúrjai miért formáznak M betűt, és milyen szobrok díszítik. 

 

Érdekes a székesegyházban felhangzó énekes és hangszeres zene története is, az 1600-as években már bizonyíthatóan voltak itt zenekari kíséretes misék. A regens chori-k közül mások mellett Istvánffy Benedek és Richter János (a nagy karmester, Hans Richter apja), majd a 20. századi Halmos László itteni tevékenységéről is olvashatunk bővebben. Sőt, a székesegyház zenetörténete során még Otto Nicolai neve is felmerül.

A somogyi "első oskola" zenei emlékei

Csurgó, Széchenyi tér 9.

Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskola

 

A gimnázium eklektikus épülete a 19. század végéről származik. Építése idején az intézmény éppen egy évszázados múltra tekinthetett vissza.

www.csurgo.hu

 

Az iskolát gróf Festetics György alapította. Első önálló épületében 1797-ben kezdődött meg a tanítás. 1799 májusától mintegy fél évig helyettes tanárként itt működött Csokonai Vitéz Mihály. Ekkor, Csurgón írta diákjai számára a Karnyóné és a Kultúra című vígjátékait, amelyek az ünnepélyes vizsgákon színre is kerültek.

Hosszú évtizedek, majdnem egy évszázad után a Csokonai által egykor megjövendölt "első oskola" kicsinek bizonyult; ekkor építették fel közvetlen közelében a mai épületet.

Az első, történelmi épület, amelyben még Csokonai tanított és lakott, szerencsére még áll és Csurgó múzeuma működik benne.

A Csurgói graduál

 

A jelenlegi épület zenei és művelődéstörténeti vonatkozásai közül a messze földön híres könyvtár kincseiről, a Kálmáncsai graduálról és a Csurgói graduálról, az egykori diákok közül pedig Kiss Angyal Ernő nótaszerzőről és Réti József operaénekesről részletesebben írtam a Papageno oldal Kataliszt blogjában ugyancsak A SOMOGYI "ELSŐ OSKOLA" ZENEI EMLÉKEI címen, sok-sok további képpel, amelyeken bemutatom az iskola udvarán és parkjában elhelyezett szobrokat és más emlékjeleket, köztük a híres Csokonai padot.

 

Itt halt meg Goldmark Károly

Bécs II. Josef Gall Gasse 5.

Ausztria

Bécs Leopoldstadt városrészében, a Böcklinstrasse és a Josef Gall-Gasse sarkán álló városi bérpalotában lakott élete utolsó éveiben Goldmark Károly és itt hunyt el 1915. január 2-án.

 

Nőtlen ember volt (a fáma szerint azért, mert egy férjezett énekesnőbe volt szerelmes…), azonban 1866-ban született egy lánya, Minna, akiről csak meglehetősen későn szerzett tudomást. E lánya révén megismerhette a boldog családi életet, hiszen két unokát is kapott: Károlyt és Franciskát. Franciska – magyarosan Ferike –  szerencsére megírta emlékeit a nagypapáról, így sok mindent megtudhatunk a zeneszerző idős éveiről, ebben a házban töltött utolsó időszakáról is.

Mindezekről a Papageno oldal Kataliszt blogjában írtam már GOLDMARK KÁROLY BÉCSI OTTHONA címmel. Érdemes ott elolvasni a részleteket. Megtudhatjuk például, hogy mit jelentett, ha Goldmark nyár végén kevés vagy sok csomaggal érkezett haza Gmundenból Bécsbe 😊 

 

Goldmark Károly további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Deutschkreuz, Hauptstrasse 54. Goldmark Emlékház  

Győr, Petőfi tér 2. Evangélikus templom

Ahol a kislány Blaha Lujza színházasdit játszott

Győr, Apáca utca 41. Orsolyita kolostor

 

 

Győr városközpontjától kis séta után hosszan elnyúló barokk stílusú épületegyüttessel találkozunk: a rend hagyománya szerint az egykori iskola és a zárda mint két magas homlokzatú szárny veszik közre a torony nélküli templomot.

 

1726-tól működött itt az orsolyita apácák által fenntartott rendház és iskola, melynek igen érdekes zenei vonatkozásai vannak. Közülük különösen izgalmas egy régi, ma a Nemzeti Múzeumban megtekinthető csembaló, amely – még főherceg korában – II. József császáré volt.

A következő évszázad közepének érdekes mozzanata, hogy egy ideig itt tanult bentlakásos iskolában Blaha Lujza. Akkori emlékeiből később emlékirataiban is mesélt.

Mindezekről részleteket a Papageno Kataliszt blogjában írtam meg II. JÓZSEF CSEMBALÓJÁTÓL A KISLÁNY BLAHA LUJZÁIG címmel.

 

Blaha Lujza további emlékhelyei a Zenevándor blogban:

Balatonfüred, Blaha Lujza villája 

Nyíregyháza-Sóstófürdő: Svájci lak 

Itt találkozott először Sisi és Ferenc József

Bad Ischl, Esplanade 10. Városi Múzeum (Stadmuseum)

Ausztria, Oberösterreich

 

Az ékszerdoboz kisvárost átszelő Traun partján, az Esplanade sétányon áll Ischl egyik kiemelkedően fontos, gazdag múltú épülete, amelyben ma a Városi Múzeum kiállításai tekinthetők meg. 

 

Eredetileg a Seeauer sószállító család lakó- és üzletháza volt. 1823 körül, miután Ischl a császári család kedvenc üdülőhelye lett, Zsófia főhercegnő és férje – Ferenc József szülei – megvásárolták első emeletét, hogy vendégeiket elszállásolhassák benne. Aztán az egész Traun-parti ház szállodává alakult, ez lett a híres Hotel Austria. 

1853. augusztus 16-án ebben az épületben ismerkedett meg személyesen Ferenc József és a 15 éves Erzsébet hercegnő.

Ez itt a nagy találkozásnak emléket állító "Verlobungszimmer" (A szerelem ébredésének szobája) a múzeumban:

www.ooemuseumsverbund.at

 

Részleteket az akkori eseményről és a múzeumban ma látható gyűjteményről, annak kiemelten a zenei vonatkozásairól a Papageno Kataliszt blogjában olvashatunk A CSÁSZÁRI "LOVE STORY" HELYSZÍNE címmel.

Mivel akkor kevés képet közölt a Papageno, itt pótolok néhányat:

 

Az épület udvari homlokzata

Brahms mellszobra az udvaron

A múzeum állandó kiállításának részlete (www.stadtmuseum.at)