Itt írta Schubert az Erlköniget

Bécs, Säulengasse 3. 

Ausztria

Schubert-Garage. Ezt a nagy feliratot látja a Bécs IX. kerületébe, az egykori Himmelpfortgrund elővárosba elvetődő sétáló egy szépen felújított régi, egyemeletes házon.

 

 

Ma itt tényleg autójavító műhely működik, amit nem egy névrokon tulajdonosról, hanem a klasszika és romantika határán álló zeneóriásról, Franz Schubertről neveztek el, s nem véletlenül.

A hely egészen közel esik Schubert ma múzeumként látogatható szülőházához. Ha már azt megnézte a zenekedvelő sétáló, feltétlenül forduljon be a szülőház utcájából, a Nussdorferstrasséból nyíló kis mellékutcába, a Säulengasséba, és álljon meg ezen a helyen. Sőt, ezt a két pontot érdemes összekötni a lichtentali plébániatemplommal, mert az is a közelben van (a Google térkép szerint 7 perc gyalog), és szorosan kapcsolódik Schubertnek a Säulengasse-i házban eltöltött gyerek- és ifjúkorához.

Hogy pontosan mi volt ez a ház és miért lakott itt Schubert a családjával, szüleivel és testvéreivel, elmeséltem a Papageno KATALISZT blogjában, az érdeklődő ott elolvashatja a részleteket. Röviden csak annyit, hogy ez volt Lichtental városrész elemi iskolája, amelyben Schubert papája tanított, és szolgálati lakásában családjával lakott.

Itt, a Säulengasséban legalább olyan fontos ház előtt áll a sétáló, mint a szülőház: 1815 november közepén ebben az épületben komponálta Schubert a zeneirodalom egyik legnagyobb remekművét, Erlkönig című dalát, így a házat egy időben Erlkönighausnak nevezték.

A kapu felett emléktáblát is láthatunk, amelyet a Bécsi Férfikari Egyesület állított 1913-ban.

 

 

De nem csak ez a dal született itt.

Még korábban, 1814. október 19-én, nem sokkal 17. születésnapja előtt itt pattant ki Schubert fejéből a Gretchen am Spinnrade (Margit a rokkánál, Op. 2, D 118). Ezzel a Goethe-megzenésítéssel Schubert szinte egycsapásra megteremtette és rögtön tökélyre is emelte az új típusú műdal formáját és stílusát.

 

A szintén Goethe versére írt Erlkönig – a Rémkirály – komponálásáról Schubert egyik jóbarátja, Josef von Spaum, aki 1815. november 16-án közös barátjukkal, Johann Mayrhoferral nézett be Schuberthez, később ezt írta (idézi Dietrich Fiescher-Dieskau A Schubert dalok nyomában című könyvében): 

„Ott találtuk Schubertot, egészen kipirulva az Erlköniget olvasta fel egy könyvből hangosan. Fel s alá járt néhányszor a könyvvel, hirtelen leült, és a lehető legrövidebb idő alatt papírra vetette a remekmívű balladát.”

 

A felsoroltakon kívül ebben a házban komponálta négy szimfóniáját: No. 2 (D 125), No. 3 (D 200), No. 4 (D 417), No. 5 (D 485). Még ha az épület látnivalónak nem is különleges, mégis érdemes ide elzarándokolni és megállni néhány pillanatra, hiszen az egyetemes zenetörténet egészen zseniális művei születtek meg itt.