Sopron, Petőfi tér 1. Petőfi Színház
A szecessziós stílusú színház a korábbi épület gyökeres átalakításával 1909-ben készült Medgyaszay Ferenc tervei alapján. A főhomlokzat nagy sgrafitto képét ifj. Storno Ferenc tervezte. Az erkélyt a régi színház dór oszlopai tartják.
A soproni állandó színház léte 1769-ig nyúlik vissza. Egy szárazmalmot alakítottak át ekkor színházzá, ahol már komoly, bár elsősorban német nyelvű színházi élet folyt. Közelében, a színház jelenlegi helyén a város 1840-ben emelt új színházépületet, amelynek terveit Franz Lössl, Bécsben tanult építész készítette empire stílusban. Négy dór oszlopon nyugvó előcsarnokával, homlokzatának egyszerű szépségével, díszkárpitokkal ékesített páholysorával kivívta a fővárosi lapok elismerését is.
Ilyen volt az épület 1909 előtt (Hungaricana)
Megnyitó előadásán, amelyen Bellini Normáját játszották, ott volt Széchenyi István. Mint naplójában is olvasható, a „legnagyobb magyar” elégedett volt az előadással.
Pokorny Ferenc színigazgató, aki a soproni mellett a bécsi Józsefvárosi Színházat és a pozsonyi színházat is bérelte, nemzetközi rangú bemutatókkal lepte meg a soproniakat, ugyanis a bécsi és a pozsonyi produkciókat itt is színre hozta. Az első szezonban például három hónap alatt huszonkét operaelőadást tartott; színre került többek között Mozart Don Giovannija és A varázsfuvola, továbbá hallhatták a soproniak Donizetti, Meyerbeer, Lortzing és Flotow operáit.
Két közismert zeneszerző ifjúkora is a soproni színházhoz kötődik.
Kezdőként három évig itt volt karmester Franz von Suppé.
1848 októberében ide szerződött prímhegedűsnek a 18 éves Goldmark Károly. Mint a Sába királynője című opera később világhírű szerzője önéletrajzában elmesélte, a színház épületéhez kamaszkori élmény fűzte: itt volt életében először színházban. Amikor évek múlva a színház zenekarának prímhegedűse lett, kevés fizetést kapott ugyan, de szólistaként is felléphetett ugyanazon a színpadon. 1849 nyarán a társulattal hosszabb vendégjátékra Győrbe ment. Miután a győri csata napján kis híján életét vesztette, 1849 őszétől egy évadot ismét Sopronban töltött, majd 1850 nyarától Budára, a Várszínház zenekarába szerződött.
1860/61-ben gyermekszerepeket játszott a soproni színházban Blaha Lujza — akkor még mint Kölesi Lujza —, majd az 1880-as években, már „a nemzet csalogánya”-ként tért vissza.
Liszt Ferenc mint néző járt a színház épületében utolsó soproni hangversenye előestéjén, 1881. április 5-én; Weber Preziosa című operája volt műsoron.
A soproni kőszínház 1909-ig működött. Ekkor tűzveszélyessége miatt csaknem teljesen lebontották, csak főfalai és bejáratának dór oszlopai maradtak meg.
E megmaradt részeket felhasználva tervezte az új, ma is álló Petőfi Színházat Medgyaszay István. A soproniaknak az új színházépület nem tetszett, sem a külseje, sem a nézőtér. Hiányzott a régi színház ünnepélyes hangulata, a bordó színek, a dús aranyozás, a csillár. A nézőtér ridegebb lett: szecessziós díszítményei, komor, párnázat nélküli széksorai nem keltettek a közönségben igazi színházi hangulatot. Ugyanakkor műszaki, épületgépészeti megoldásai sokkal korszerűbbek lettek.
Idézzük fel az újjáépített színház néhány fontos zenei pillanatát:
1937. október 4-én itt mutatta be a soproni Katolikus Akció Műkedvelői Társulata Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettjét a zeneszerző jelenlétében, aki műve nyitányát maga vezényelte, majd a díszpáholyból nézte végig az előadást.
1938. május 13-án itt volt az első Éneklő Ifjúság hangverseny, előtte Bárdos Lajos tartott bevezetőt.
1939. május 12-én Kodály Zoltán
látogatott Sopronba, aki részt vett és vezényelt is a színházban
megtartott Éneklő Ifjúság hangversenyen.
Az épületet 1950-ben államosították, s 1969–1975 között nem túl szerencsésen újították fel. A rendszerváltás után lett önálló színtársulata, s az ekkor elvégzett felújítás visszaadta az épületnek a Medgyaszay által tervezett eredeti, azóta már polgárjogot nyert szecessziós vonásokat.
Az emlékhelyről korábban írtam részletesebben a Papageno oldal Kataliszt blogjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése