Komárom (Komarno), Rákóczi utca 233.
Szlovákia
Modern lakónegyedben, a 64-es úton, mely a városon belül Rákóczi nevét viseli, a Tó (Jazerná) utca sarkánál áll az Ister áruház modern épülete.
Tó utca felőli oldalán 2001-ben, Egressy Béni halálának százötvenedik évfordulóján a rendszerváltás után újjáalakult Jókai Közművelődési Egyesület kétnyelvű emléktáblát helyezett el.
Magyar felirata:
EZEN TÓ UTCÁBAN SZEREZTE
1849-BEN A KLAPKA-INDULÓT
EGRESSY BÉNI
Az 1849-es történelmi napokban Egressy Béni — főhadnagyi rangban —
katonakarmester volt Komáromban, s ezen a környéken, a Tó utca akkor
1303-as számot viselő házában volt a szállása. Ezt az adatot Szinnyei
József naplójegyzetei őrizték meg az utókornak. Azt, hogy itteni szállásán foglalkozott indulójával, Egressy Ákostól tudjuk.
Ő Béni unokaöccse volt, Gábor bátyjának, a nagy színésznek fia, aki maga is Komáromban szolgált. Jegyzetei között a következő olvasható 1849. július 2-i dátummal:
A véletlen összehozott Béni bátyámmal, ki mint főhadnagy egy ház udvarán tanyázott századával. … lábsebe miatt még mindig szenvedőn, bepólyázott lábbal feküdt egy zsup szalmán az udvaron s odaérkezésemkor éppen a "Klapka-induló" hangjegyeit másolta...
Komáromban a II. hadtest tüzéreinek tisztikara határozta el katonazenekar felállítását, s március 1-jén a Komáromi Értesítőben tették közzé az erre vonatkozó felhívást. Ennek a zenekarnak irányítása volt Egressy Béni főhadnagy a II. hadtest zenekarának volt a karmestere. Miután megsebesült a kápolnai csatában, rossz lábbal, alig meggyógyulva jelentkezett Komáromban szolgálatra. Ismerős volt számára a város, hiszen vándorszínész korában többször járt itt, felesége, Kőnig Róza ide valósi lány volt.
Klapka–indulójának történelmi, saját korán túlmutató szerepét a kiváló komáromi helytörténész, Szénássy Zoltán így fogalmazta meg:
Ezen induló a maga idejében a hódolat kifejezője volt a vezér iránt, és lelkesedésre serkentő a honvédszívben. Történelmi küldetését azonban 100–150 évvel később érte el, amikor a kisebbségbe szakadt Komárom városának a vigaszt és a reményt jelenti. … a maga idejében harci értéke volt, történelmi hitvallását most tölti be.
Egressy eredetileg zongorára írta az indulót, s a szintén katonakarmesterként Komáromban működő Doppler Károly hangszerelte meg fúvószenekarra. További történetéhez tartozik, hogy 1861-ben dallamára Thaly Kálmán szöveget írt Fel, fel, vitézek a csatára… kezdettel.
De térjünk vissza 1849-be.
A Komáromi Lapok augusztus 25-én adott hírt az indulóról:
Egresi Béni barátunk, a 2-ik hadtest pompás zenekarának főnöke, kit mint zene–szerzőt, nem csak Komárom, de a haza is jobban ismer, semhogy többet kellene róla ismerni, legújabban egy indulót szerzett, melyet Klapka tábornoknak lesz ajánlandó. Ezen indulót alig néhányszor hallá még eddig a komáromi közönség, máris megkedvellé, s csak értékéből vonnánk le, ha prózai szavakkal költőiségét akarnók kiemelni. Legyen elég annyit mondani, hogy ezen induló díszére válik mesterének, mestere pedig megérdemli, hogy a zenészet jelenkori óriásának, Liszt Ferencnek barátságát bírja.
Az induló 1849. augusztus 4-én hangzott fel először szerzője vezényletével nyilvánosan a ma Klapka György nevét viselő komáromi fő téren egy katonai parádén, amelyen az ácsi csatában aratott győzelmet ünnepelték.
Ezt játszotta a zenekar 1849. október
3-án, a gyászos kapituláció napján is. Amint köztudott, a
fegyverletételi szerződés alapján minden komáromi várvédő menlevelet
kapott, így kerülhették el sok ezren a vérpadot, a börtönt, a
vádemelést. Egressy Béni és Doppler Károly is ennek köszönhette, hogy bántatlanul
visszatérhetett Pest színházi életébe. Csak Egressy Béni nem sokáig dolgozhatott. Még befejezte Erkel Ferenc számára a Bánk bán librettóját, de sebesülése és tüdőbaja együttesen korai halálához vezetett.
1998 karácsony estéje óta a téren, ahol először felhangzott, a komáromi városháza tornyában naponta kétszer, délelőtt 10 és délután 4 órakor felcsendül a Klapka–induló főtémája:
Az emlékhelyről írtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése