Itt lakott a legidősebb magyar zenetanár

Kaposvár, Ezredév utca 15.

 

 

   

 

Itt élt családjával Gyenes Izsó hegedűtanár, Kaposvár zenei életének egyik kimagasló, legendás alakja.

 

 

Az Ady utca 10. alatti szép szecessziós épületből költözött ide, ebbe a Kaposvár belvárosában lévő csendes utcába. Jártunk már ott, elsősorban annak apropóján, hogy abban a házban született kisebbik fia, János, aki Juan Gyenes néven világhírű fotoművész lett Madridban.

De már ott szó esett röviden az apáról. Ma az ő életújtját kövessük.

 

Gyenes Izsó fiatalon...

... és idősen

 

Gutmann Izidorként a Kassához közeli Szepsiben született 1874-ben. Apja 1848-as honvéd volt, akit – sok sorstársához hasonlóan – Világos után büntetésből besoroztak az osztrák seregbe. Fia később a Gyenes vezetéknevet vette fel, s 1903-ban, katonazenekari és színházi működés után telepedett le Kaposváron. Csatlakozott egy helybeli zenekedvelőkből álló trióhoz; vonósnégyesük lett a magja a rövidesen megalakuló Kaposvári Zenekedvelők Társaságának. Vezetésével 1908-ban e társaság égisze alatt jött létre az egyesület zeneiskolája és szimfonikus zenekara. Ekkoriban alapított családot: sokfelé járt koncertezni, terjeszteni a klasszikus muzsikát, és egy csurgói hangversenyen, amikor Mendelssohn hegedűversenyét játszotta, tetszettek meg egymásnak jövendő feleségével, Reményi Irénnel.

1909-ben és 1912-ben születtek fiai: István, aki később, édesanyja nevét is felvéve mint Reményi Gyenes István vált ismertté íróként, újságíróként, klasszikus francia sanzonok műfordítójaként, 1912-ben pedig az Ady (akkor Korona) utcai lakásban János, a fotoművész. 

 

1914-ben költözött a család e csendesebb helyre, az Ezredév utca 15. alatt ma is álló házba. Ám jöttek a szűkös háborús évek. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején Gyenes Izsó – pedagógusként is ismerve a nehéz sorsú szegény gyerekek életét – részt vett balatoni nyaraltatásuk megszervezésében. Ezt a restauráció után annyira zokon vették tőle, hogy elbocsátották az általa szervezett zeneiskola éléről, sőt, magát az iskolát is megszüntették. Mivel már a zeneiskola égisze alatt is foglalkozott hangszerek és kották forgalmazásával, ebben a helyzetben ezt a tevékenységét fejlesztette fel, hiszen el kellett tartania családját.

„Harmónia” nevű zenemű és hangszer vállalata, amely a mostani Fő utca 4. alatt működött, néhány éven belül Kaposvár és Somogy megye zenei életének központjává vált. A Zenekedvelők Társaságával a legkiválóbb magyar előadóművészeket hozták le Kaposvárra hangversenyezni: Bartók Bélát, Dohnányi Ernőt, a Waldbauer vonósnégyest és másokat. Gyenes Izsó rendezett először operaelőadást Kaposváron, A sevillai borbélyt. Mellette továbbra is tanított hegedűt, de már magánúton.

A zenei élet ekkorra olyan pezsgésnek indult Kaposváron, hogy szükség lett még egy muzsikusra, így 1920-ban az ő kezdeményezésére költözött Kaposvárra Soltész Emil hegedűművész, hogy a szimfonikus zenekar karnagya legyen. Gyenes Izsó ezzel a város zenei életének jót tett, de magának nem igazán… A két muzsikus néhány évig közösen munkálkodott, azonban egy idő után Izsó bácsi magántanítványainak száma megcsappant… Így Gyenesék 1928-ban elköltöztek Kaposvárról; a családfő kezdetben Győrött, majd Budapesten és Balassagyarmaton tanított.

Egészen idős koráig aktív volt, még nyolcvanas éveiben is dolgozott.

Idézzük a Muzsika folyóirat nekrológját:

Nyolcvanhétéves korában halt meg. Kora ifjúságától szinte élete utolsó pillanatáig dolgozott. Sohasem elégedett meg a kitaposott ösvénnyel – úttörő volt, mint pedagógus, és mint zenei népművelő. Mint pedagógus – hogy csak egy példát mondjunk – meg akarta hódítani a muzsika számára a nehezen nevelhető és a szellemileg visszamaradott gyermekeket is (ezzel kapcsolatban újításai, sőt találmányai voltak!) Mint zenei népművelő pedig zenei kultúrát teremtett olyan kisvárosokban, amelyeknek zenei „attrakcióit” régebben legfeljebb a magyarnótázás jelentette. Az a fanatizmustól fűtött rajongás, amellyel a muzsika művelésének tért hódított, tiszteletet ébresztett mindenkiben, aki csak ismerte.

Emlékére fia, Juan Gyenes díjat alapított végzős hegedűsök számára a madridi zeneakadémián, melyet az ő haláláig harminc alkalommal osztottak ki, mindig május közepén, Madrid védőszentjének ünnepéhez kötődve. 

1992. március 15-én egykori otthonának homlokzatán felavatták Gyenes Izsó emléktábláját.

 

1993-ban, amikor Juan Gyenes Kaposvár díszpolgára lett, bátyjával együtt ott állhatott meghatódva a táblával megjelölt gyerekkori otthon előtt. Ebből néhány pillanatot láthatunk is e néma híradó-felvétel elején:

 

Az emlékhelyről és Gyenes Izsóról részletesebben, több képpel a Papageno oldal Kataliszt blogjában írtam A LEGIDŐSEBB MAGYAR ZENETANÁR címmel.