Itt halt meg Mosonyi Mihály

 Budapest V. József Attila utca 1.

Háromemeletes, belső udvaros eklektikus bérház a József Attila utca és a Dorottya utca sarkán.

Árkádjai alatt, a Duna felőli oldalon 1966-ban elhelyezett emléktábla található, melynek portrédomborműve Ispánki József alkotása:

E / HÁZBAN ÉLT / ÉS / ALKOTOTT / MOSONYI MIHÁLY / (1815–1870), /A XIX. SZÁZADI / MAGYAR NEMZETI / ZENÉNEK / LISZT ÉS ERKEL / MELLETT / LEGJELENTŐSEBB / MESTERE.

Az épület akkori címe Fürdő utca 1. volt. Hogy mikortól lakott itt Mosonyi, az  ma már valószínűleg kideríthetetlen; viszont nem említi az emléktábla, hogy 1870-ben ebben a házban hunyt el. Felesége még 1851-ben, hat évi házasság után meghalt; a zeneszerző később egyik nővérével lakott együtt.

A Moson megyéből, szegény családból származó, magát autodidakta módon, vasszorgalommal muzsikussá képező Mosonyi (eredeti nevén Brand Mihály) 1842-ben költözött Pestre. Itt csakhamar bekerült az akkor felfutó zenei élet vérkeringésébe. Ekkor komponált műveit még a klasszicizmusból romantikába hajló német stílus jegyei jellemezték. Az 1850-es évek második felében, Liszt Esztergomi miséjének hatására vált — ahogy ő fogamlazott — "Saulusból Paulussá", azaz magyar stílusban alkotó zeneszerzővé. Ekkoriban vette fel, szülőföldjére utalva, a Mosonyi nevet. Sokrétű tevékenységet fejtett ki: írt magyar tárgyú operákat, oratóriumokat, kórusműveket, szimfonikus zenét, zongoradarabokat;  jeles zenepedagógus valamint zenekritikus volt, és nagyon sokat tett Richard Wagner magyarországi népszerűsítéséért.  Mint zeneszerző kissé háttérbe szorult Erkel mellett, akivel nem is volt felhőtlen a kapcsolata. Viszont élete végéig barátok maradtak Liszt Ferenccel, aki valószínűleg meg is fordult Mosonyi itteni lakásán. Liszt 1870 őszén barátjánál, Augusz Antalnál tartózkodott Szekszárdon, s meghívta oda Mosonyit is, hogy Mihály napját együtt ünnepeljék. Szekszárdról hazafelé utaztában Mosonyi a nyitott szekéren megfázott, s két heti súlyos betegség után itteni lakásán halt meg 1870. október 31-én. Búcsúztatását a ház udvarán tartották november 2-án.

Így számolt be róla a Fővárosi Lapok:

Fájdalom! a kellemetlen, esős idő nem engedte, hogy e gyászpompát a maga teljességében kifejthessék. Ennek dacára is azonban nagy, díszes és részvétteljes temetés volt. A halottasház (fürdő utca 1. sz. a.) tágas udvara a szorongásig megtelt, s a három emelet folyosói is el voltak lepve. Az egész művészvilág, tömérdek műbarát, sok díszes hölgy (a főrangúak közül azonban csak b. Eötvös Józsefné), a művelt nőtanítványok, kik sohasem fogják feledni, írók stb. ott álltak koporsója körül, melyre babérkoszorú volt helyezve, s egy aranyos törött lant. A nemzeti színház gyászlobogója és két dalárzászló gyászfátyollal emelkedtek ki a tömegből. A dalárdák Egressy Béni "Gyászhang"-jait éneklék meghatóan, az "isten veled!" szomorú hangjaira sok szem lábbadt könnyekbe.

Szeretett feleségével a Kerepesi temetőben nyugszik (29–2–3–1). Síremléke Mosonyi sógora, Weber Henrik festőművész ismert kettős portréja alapján Varga Imre alkotása.

Liszt, barátja halála feletti megrendülésében komponálta a Mosonyi gyászmenete című darabot, amelyet később beillesztett Magyar történelmi arcképek című sorozatába.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

Források:

Adalékok a Lipótváros történetéhez 1. Bp. Budapesti Városszépítő Egyesület, 1988
Bónis Ferenc: Mosonyi Mihály, Bp. Zeneműkiadó, 1960 /Kis zenei könyvtár 15./

A "kataliszt" jelzésú fényképet 2007-ben készítettem.