Weissenfels, Nikolaistrasse 13. Heinrich-Schütz-Haus
Szász-Anhalt tartomány, Németország
Weissenfels egy alig negyvenezer lakosú kisváros Lipcsétől nem egészen 50 kilométernyire délnyugatra. Valaha fontos szerepet töltött be a német zene Bach előtti legnagyobb mestere, Heinrich Schütz életében, aki gyermekkorában, majd élete alkonyán is lakosa volt.
 |
| Schütz 1660 körül (www.schütz-musikfest.de) |
A Schütz-ház:
 |
| Forrás: wikimedia.org/wiki/File:2015_Heinrich-Schütz-Haus |
Az 1585-ben a türingiai Köstritzben, jómódú polgárcsaládban született Schütz hat éves korában került először Weissenfelsbe, amikor egy nagybátyja meghalt és szállodáját Schütz apja vette át. Christopher Schütz sikeresen működött, a legmódosabb polgárok közé emelkedett, később a város polgármestere lett.
Itt történt, hogy a 14 éves Heinrich zenei tehetségét, aki akkoriban már a templom kórusában énekelt, felfedezte a kisvárosba látogató Moritz hessen-kasseli őrgróf, aki maga is kiváló muzsikus volt és udvarában kiemelkedő zenei és színházi életet teremtett. Ő vette rá Schütz apját, hogy engedje át fiát a kasseli udvari énekkar számára. A papa nehezen, de beleegyezett, ami meghatározta fia egész további életét. Ezt az életet érdemes lenne végigkövetni, annyira érdekes. De itt most elégedjünk meg annyival, hogy miután Velencében Giovanni Gabrieli tanítványa lehetett, 1617-től sok évtizeden át Drezdában mint a szász választófejedelem udvari karmestere működött. Ez az akkori művelt Európa legnagyobb presztizsű zenei posztja volt.
 |
| Schütz és muzsikusai a drezdai udvari kápolnában, egykorú metszet (www.schütz-musikfest.de) |
Csak sajnos ottani tevékenységét az 1630-as évektől megnehezítette és megkeserítette a harmincéves háború. A nehézségek miatt Schütz többször is elhagyta Drezdát: Dániába és újra Itáliába ment, de aztán mindig visszatért. Ahogy teltek az évek, maga is megöregedett, elfáradt. Ura csakra nehezen engedte nyugdíjba, és még utána is többször küldetett érte. Ekkoriban talált vissza gyökereihez, s 66 éves korában, 1651-ben megvásárolta ezt a házat, gyerekkora városában, Weissenfelsben. Sokat tartózkodott benne egyre ritkuló drezdai elfoglaltságai között, különösen 1657 és 1672 között. Itt komponálta kései mesterműveit: passióit, a Karácsonyi oratóriumot és - már nyolcvanas éveinek közepén - a maga által tudatosan utolsó művének szánt, Schwanengesangnak, Hattyúdalnak elnevezett monumentális kórusciklust, a 119. és a 100. zsoltár verseire készült motettákat. Kései műveiről azt írja magyar monográfusa, Várnai Péter, hogy a nyolcvan éves Schützben nemhogy csökkent volna a művészi alkotóerő, hanem szinte utolsó műveiben ért el a tetőpontra.
 |
| A korabeli drezdai udvari zenekar hangszereit bemutató vitrin a múzeum honlapjáról |
Egykori háza ma emlékmúzeum (1985-ben, születésének 400. évfordulója alkalmából nyílt meg), mely bemutatja Schütz gyermek- és ifjúkori weissenfelsi környezetét (a földszinten), az emeleti helyiségekben nagy, érett korszakát. A látogató felmehet a tetőtérbe is, ott volt Schütz dolgozószobája, ahol nagy művei születtek.
IDE KATTINTVA nézelődhetünk a múzeum honlapján.
Egy kedves, elsősorban az ifjúságnak készült videó segítségével pedig a múzeumba is bekukkanthatunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése