Nápoly múzeummal hódol Caruso előtt

Nápoly: piazza di Plebiscito 1. Il Museo Caruso

Olaszország, Campania régió, Nápoly megye 

 

A piazza del Plebiscito 1. szám Nápoly régi királyi palotáját jelenti (Palazzo reale), amely önmagában is fontos műemlék és lenyűgöző látnivaló. A 16. században kezdték építeni, még a spanyol alkirályok idejében, de későbbi korok is jelentős nyomot hagytak rajta. Legtöbbet az 1700-as években, a nápolyi Bourbonok uralma idején, majd egy tűzvész után a 19. század közepén is bővítették és alakították, így megjelenésében barokk és klasszicizáló elemek keverednek.

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Palazzo_Reale_di_Napoli_(cropped).jpg

Homlokzata is monumentális, bár az útikönyvek megjegyzik, hogy érdemes a tenger felől is megtekinteni, onnét még lenyűgözőbb a hatás. Belső látnivalói közül kiemelkedik a nagy, kétkarú barokk lépcsőház, az első emeleten levő, gazdagon berendezett királyi lakosztályok és az 1768-ban, egy királyi esküvő alkalmából megnyitott barokk udvari színház, a Teatrino da Corte. A kis színház már önmagában zenei emlékhely, megérne egy külön posztot. A palota ad helyet a nápolyi nemzeti könyvtárnak is.

 

2023. július 19-én, halála 150. évfordulójára emlékezve a Királyi palotában nyitották meg a legendás nápolyi születésű tenor, Enrico Caruso reprezentatív múzeumát. 

 

 

Nem ez Caruso első múzeuma, hiszen 2021-ben, halála centenáriumának jegyében kis múzeumi gyűjteményt helyeztek el a már korábban emléktáblával megjelölt külvárosi szülőházában. 

Ott elmúlt alkalommal jártunk a bloggal; akkor azzal a gondolattal fejeztem be a leírást, hogy a két helyszín és a gyűjtemények eltérő jellege, a szerény szülőházi kiállítás és a Királyi palotában alapított reprezentatív új múzeum egyúttal kiválóan illusztrálja Caruso életét is a nápolyi szegénynegyedtől a világhírig.

 

A Caruso Múzeum a nápolyi Királyi palota dór termében (Sala Dorica) 500 négyzetméteren mint Carusónak és Carusóról szóló "nemzeti múzeum" nyílt meg.

Itt, a múzeum hivatalos HONLAPJÁN több képet nézegethetünk, de szokás szerint egyet közvetlenül is megmutatok közülük:

Anyaga főként a Ricordi- (a legendás olasz zeneműkiadó) és a Puccini-archívumokból származik, de több olyan színház is hozzájárult, ahol valaha Caruso fellépett. Nápoly városa a Caruso Múzeumnak ajándékozta az énekes születési anyakönyvi kivonatát és halotti bizonyítványát, amelyeket korábban a városi levéltárban őriztek. A teremben - lenyűgöző installáció közepette - a legendás tenor 60 eredeti relikviáját (jelmezeket, plakátokat, fényképeket, gramofonokat, bútorokat) állítottak ki, de gyűjteményébe tartozik mintegy 2000 digitalizált dokumentum is.

A látvány több, mint egy bármennyire is gazdag, de egyszerű emlékmúzeum: a látogató szinte a csodák csarnokában találja magát 3D-s animációkkal és multimédiás platformokkal, zenei és filmes installációkkal és állomásokkal. A múzeum az effektusok valóságos kaleidoszkópjával nem csak az opera-rajongókat, hanem a legheterogénebb közönséget, köztük a legfontosabbat, a gyermekeket is igyekszik Caruso és a belcanto, az opera, a klasszikus zene, Nápoly és Itália bűvkörébe vonni.