A magyar nyelvű énekes színjátszás bölcsője

 Budapest I. Ybl Miklós tér 9-11.

Itt, az Ybl Miklós által tervezett Várkert–Kioszk helyén állt egykor a Reischl–féle deszkaszínház.

A helyszín ma (By Dezidor, CC BY 3.0, wikimedia.org/w/index.php?curid=15353076)

1783-ban egy Mayer nevű bécsi színész építtette Reischl Gáspár óbudai ácsmesterrel, de mivel tartozását nem tudta kifizetni, az épület Reischlé maradt. Ő pedig pesti német színtársulatoknak adta bérbe.

Christoph Seipp színigazgató így írta le a játszóhelyet 1785-ben:

A Dunánál áll egy kellemetes játékszín, amely, noha csak deszkából készült és nyári előadásokra alkalmas, mégis látványossággal szolgálhat. Van benne karzat, páholysor, földszinti ülőhely, zenekari árok; színpada tágas és szépen díszített. A házat magát belülről szürkére festették, a páholyokat aranyozott lécek választják el. Kívülről a páholysoron nyitott folyosó fut végig, amely zárható, levegőzésre szolgál és ahonnan kilátás nyílik a Dunára.

Színháztörténészek szerint a játszóhely a dobozszínpad egyszerű változata volt, amelyen nyílt és zárt teret egyaránt háttérfüggönyök és oldalkulisszák alkalmazásával jelenítettek meg. Ez műszakilag kevés ember munkáját igényelte és gyors színváltozásokat tett lehetővé.

1792 és 1796 között a Várszínház mellett itt is játszott társulatával Kelemen László, az első magyar színigazgató.

A társulat ugyan az opera területén műkedvelő volt, de küldetésüknek tekintették a magyar nyelvű színjátszást, ezért minden különösebb felkészültség nélkül a zenés műfajra is vállalkoztak. 1793 májusában itt mutatták be az első magyar nyelvű énekes játékot. Címe Pikko hertzeg és Jutka Perzsi. Philip Hafner színdarabjából (Prinz Schnudli und Evakathel) átdolgozta Szalkay Antal. Zenéjét, mely sajnos elveszett, Chudy József komponálta. Chudy korábban a gróf Erdődy János-féle pozsonyi operatársulat karmestere volt, ebben az időben pedig Kelemen László társulatánál működött. A zenekar huszonöt főből állt és a fináléban körülbelül ugyanannyi szereplő állt a színpadon.

Megszemlélhetjük a kétnyelvű eredeti színlap magyar oldalát (lelőhelye az OSZK Színháztörténeti Tára):

A bemutató kirobbanó közönségsikert aratott. A darab összesen tizenkétszer került színre. Verseghy Ferenc is elismerően szólt róla a Magyar Hírmondóban; ő a második előadást látta:

El-fogott az öröm, a'mint tapasztaltam, hogy várakozásomat az éneklő személyek meg-halagyák. Chudy Urnak musikája olly jó, hogy akármellyik Orchesterbe be-illene. A' versekben foglalt indullatokat a darabnak tzéllya szerint tökélletesen ki-fejezi, és a' mellett hogy melódiás eggyügyüségével a' szívre hat, harmoniájával a' fület is gyönyörködteti. Az énekesek, úgymint Termetzky leányasszony, Várady, Láng, és Kelemen Urak, ki mondhatatlanul többet tettek, mintsem kezdőktül várni lehetett.

Ilyen ünnepnapok azonban ritkán szakították meg a csekély jövedelmű előadások sorát. Anyanyelvi kultúrát igénylő budai polgárság híján 1796-ra széthullott a társulat. Az agilis igazgató vidéken tovább próbálkozott, ám végül kénytelen volt otthagyni a színi pályát. Szegény kántortanítóként halt meg...

A deszkaszínház épületét 1815 körül bontották le, a Várkert–Kioszk jó fél évszázad múlva épült fel a területen.

 

Megjegyzés: A posztot eredetileg a "Kataliszt bakancslistája" című blogomban tettem közzé 2018-ban és annak megszüntetésekor helyeztem át a Zenevándor blogba.

Források:

Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
Magyar színháztörténet 1790-1873. Bp. Akadémiai Kiadó, 1990
Kerényi Ferenc: Deszkaszínház Budán a XVIII. század végén. = Budapest 1974. 3.