Az elfelejtett budai Brunszvik-palota

 

Budapest I. Szentháromság tér - Tárnok utca sarok

A Mátyás–templomtól délre eső területen (mai telekszámozás szerint Szentháromság tér 1. – Tárnok utca 15., a műholdas térképen piros körrel jelöltem)  állt a Brunszvik grófok városi palotája, ahol Beethoven is járt látogatóban. Helyét jelenleg park és különböző kereskedelmi, illetve vendéglátó pavilonok foglalják el.

A házat — amelyben korábban a család már bérlőként is lakott — 1784-ben vásárolta meg gróf Brunszvik Antal. Magáról az épületről annyi tudható, hogy 1777 előtt épülhetett, homlokzata 19 öl szélességű volt, s Dunára néző kis kertjét, amelyről később Antal gróf lánya, Brunszvik Teréz is szólt emlékezéseiben, egzotikus növények díszítették.

Brunszvik Antal gyermekei valamennyien ismeretségben voltak Beethovennel. A zenetörténeti kutatások mai állása szerint legnagyobb valószínűséggel Brunszvik Jozefin volt a "halhatatlan kedves" (sokáig Terézt hitték annak); Ferenc és Beethoven pedig bensőséges barátságban álltak.

Brunszvik Ferenc (1777–1849) kiváló zenei tehetséggel rendelkezett: remek csellista volt és a zeneelméletben is nagy jártasságra tett szert. Beethovennel valószínűleg Deym gróf, Jozefin férje bécsi házában ismerkedett meg 1799-ben, s hamarosan benső barátságot kötöttek. Közvetlen hangú levelezésük tanúsága szerint tegeződtek: a zene fejedelme és a magyar mágnás egyenrangúaknak tekintették egymást.

Beethoven Brunszvik Ferenc közvetítésével jött 1800 tavaszán koncertet adni a budai Várszínházba. Már megérkezésének napján, április 29-én ellátogatott ide, a Brunszvik–palotába és átadta a családnak az első gyermekét váró Jozefin és a vele Bécsben tartózkodó Teréz levelét. Sebestyén Ede zenetörténész szerint 1809-ben is járt itt, a bécsi háborús helyzet elől menekülve. 

Biztosan Ferenc volt a közvetítő abban is, hogy 1812-ben Beethoven írta a kísérőzenét a Pesti Német Színház megnyitójára az István király és az Athén romjai című színdarabokhoz.

Brunszvik Ferenc tavasztól őszig Martonvásáron, télen pedig Budán lakott, s muzsikus szenvedélyének élete végéig hódolt. Sokat muzsikált ebben a házában is. Kapcsolatot tartott a környék zenekedvelő főuraival és a magyar főváros minden számottevő muzsikusával és zenebarátjával. Carl Czerny, aki 1814/15-ben Pesten élt, később maga mesélte Beethovennek, hogy milyen sokat muzsikált együtt a gróffal. Beethoven halála után pedig két télen át ebben a házban volt vendége Ferenc grófnak Anton Schindler, Beethoven titkára, akivel együtt elemezték a Mester vonósnégyeseit.

Brunszvik Ferenc és felesége (Heinrich Thugut, 1828)

1821-től a kamaramuzsikálásban Ferenc gróf kiváló társa volt szintén nem mindennapi zenei tehetséggel rendelkező felesége, Justh Szidónia is, akit Schindler a kor egyik legjobb női Beethoven–játékosának tartott.

Mátrai Gábor így írt a házukban zajló zenei életről:

El nem mellőzhetem ama jeles Akadémiákat, mellyeket Pesten télen által hetenkint több ízben adni szokott M. Gróf Brunszvik Fer[enc] esmeretes derék violoncellista; mellyeken több Pesti rendes 's legjelesebb hangművészek ... részt vesznek; sőt maga a M. Grófné is ... mesteri Klavir Játszásával díszesíti azokat, és a' részvevő minden rangú vendégeket külön leereszkedő nyájassággal fogadja.

E zeneestéken Széchenyi Istvánék ugyanúgy megfordultak, mint a kevésbé előkelő származású zeneszerző, Volkmann Róbert, Mosonyi (akkor még Brandt) Mihály vagy a későbbi híres Bach–kutató, Wilhelm Rust. Elsősorban a bécsi klasszikusok műveit népszerűsítették, de játszották például Chopin és Mendelssohn szerzeményeit is. A gróf több mint félezer darabból álló kottagyűjteményében több olyan mű is szerepelt, amelyet zeneszerző ismerőseik neki és feleségének ajánlottak. Nyári időszakban hasonló nívójú hangversenyek helyszíne volt a család martonvásári kastélya is.

A Pest-Buda zenei életében nagy tekintélynek örvendő, Beethoven barátjaként számontartott Brunszvik Ferenc nem hiányzott, ha kiemelkedő muzsikus érkezett a városba, feleségével mindig ott voltak üdvözlésén, így például 1839 decemberében Liszt Ferenc fogadásán is; 1843-ban pedig a híres francia hegedűművész, Henri Vieuxtemps tiszteletére ő adott estélyt itteni házában. A kedélyes környezetben a vendég sokat játszott. Zongorán Erkel Ferenc és Szidónia grófné felváltva kísérték.

A gróf kivette a részét a különböző zenei egyesületek támogatásából is; s bár elsősorban nem magyar szerzők műveit népszerűsítette, elismerten missziós szerepet vállalt, hogy a kamaramuzsikálás terén Pest–Buda felzárkózzon Bécs mögé.

A Brunszvik–palota 1899-ig, 105 évig volt a családé, amikor Ferenc fia, Brunszvik Géza eladta. 1911-ben mint kincstári tulajdont lebontották. A helytörténészek, művészettörténészek teljesen elfeledkeztek létezéséről, eddig még képi ábrázolásra sem sikerült akadnom... Illetve, találtam egy 1876-os képeslapot, amelyiken talán rajta van – kékkel bekarikáztam, melyik épületre gondolok, közvetlenül az átépítés előtt álló Mátyás-templom mellett. Ez egyelőre csak egy tipp, mert zavar, hogy túl közel van, de valahol ott kellett lennie szerintem...

Források:

Hornyák Mária: Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár. Martonvásár, Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézet, 1993
Czekey Marianne: Özv. gróf Brunszvik Antalné házai. = História 1932. 1–4. füzet 79–87. p.
Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Bp. Akadémiai Kiadó, 1955
Sebestyén Ede: Beethoven pesti emlékei. = Pesti Hírlap 1928. október 28.
Zolnay László: Beethoven emlékeink. = Budapest 1970. 5.