Itt volt gimnazista Réti József

Csurgó, Csokonai utca 24.

 

 

A Somogy megyei Csurgó központjában, a híres-neves csurgói "első oskola", a mai városi múzeum épületének szomszédságában földszintes ház áll.

 

 

Ebben működött egykor a kisinternátusnak nevezett kollégium. Itt lakott csurgói diákévei idején, 1939 és 1942 között Réti József (1925-1973) operaénekes. 

 

 

Édesapja a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság olajmérnöke volt. Mindhárom gyermeke, így a legidősebb József is korábbi állomáshelyén, a romániai Ploiestiben született. A család 1939-ben került haza Magyarországra, Nagykanizsára. A leendő kiváló tenorista a közeli Csurgó gimnáziumában kezdte meg tanulmányait mint harmadik osztályos tanuló.

Itteni tanárai, Cser Andor, valamint Rácz Dezső és zongorát tanító felesége kezdték bevezetni a zene birodalmába. Tagja volt a gimnázium énekkarának is. Egyik osztálytársa így mesélt róla:

Úgy emlékszem, hogy ötödik vagy hatodik gimnazista korunkban a Csokonai padnál rendszeresen énekelte a kórus „A tihanyi Echóhoz” című Csokonai-vers megzenésített változatát. Ahogy visszaemlékezem, nagyon nehéz dallama volt. Jóska hangja kiemelkedett a kórusban. Alapvetően nagyon szomorú gondolatot tartalmaz Csokonai verse. Most, ahogy visszaidézem, a vers mondanivalója is sokat jelentett Jóska számára. Ő kifelé mindig vidám, önfeledten nevetni tudó fiú volt, de nagyon mély érzelemmel megterhelten. Még gyerekkorában kapott betegségét csodálatos akaraterejével igyekezett feledtetni, és remélte, hogy legyőzheti.

Lábjegyzet: A Csokonai-pad a csurgói gimnázium parkjában áll, azon a helyen, ahova az emlékezet szerint Csokonai szokta kivinni diákjait szabadtéri tanórára, amikor rövid ideig segédtanárként működött az iskolában.

 

Időközben Réti József édesapját Bázakerettyére, majd 1942-ben Budapestre helyezték, így hatodik osztályos korában elhagyta a csurgói alma matert és a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban folytatta tanulmányait. De e néhány tanév alatt is szívéhez nőtt az iskola: ha tudott, mindig részt vett az érettségi találkozókon; diáktársai is úgy tartották őt számon, mintha velük érettségizett volna.

Csurgó őrzi emlékét: a Kertvárosban utcát neveztek el róla, 1998 óta a város zeneiskolája is az ő nevét viseli. Az egykori kisinternátust volt osztálytársai kezdeményezésére 1995-ben jelölték meg emléktáblával.

 Az emlékhelyről a Papageno Kataliszt blogjában is írtam.