Itt született Kodály Zoltán

Kecskemét, Kodály Zoltán tér 1. Vasútállomás

 


Kodály Zoltán születése a kecskeméti vasútállomáshoz fűződik, annak egyik mellék-épületében látta meg a napvilágot 1882. december 16-án. Szülei, Kodály Frigyes, akkori teherfuvarozási pénztáros és Jaloveczky Paulina vasúti hivatalnok 1879 júniusától 1883. májusáig laktak itt. Hogy pontosan hol, a sok átalakítás miatt ma már nem lehet kideríteni. Kodály még látta a hűlt helyét, mind majd később olvasni fogjuk...

A vasútállomás 1910-ben (forrás: www.keptar.oszk.hu)

A vasútállomás ma, a belváros felől érkezve

A vasútállomás főépületének falán, a városközpontba vezető oldalon Imre Gábor bronz domborművével díszített emléktábla állítja meg az arra járókat:

Jaloveczky Paulina (forrás: www.nava.hu)

Kodály édesanyja serdülő lány volt, amikor családja Kecskemétre költözött: apja egy, a színház közelében álló éttermet üzemeltetett bérlőként. Ekkoriban helyezték Kecskemétre a fiatal vasutast, Kodály Frigyest, aki Jaloveczkyék éttermébe járt ebédelni... A fiatalok 1879. június 4-én az Öregtemplomban házasodtak össze és a vasútállomás szolgálati lakásában kezdték közös életüket. Emília után itt született meg második gyermekük, aki a Zoltán Vilmos keresztneveket kapta. Később még egy fiuk született, akit Pálnak kereszteltek.

Kodály Frigyes (forrás: www.nava.hu)

A családi otthonban gyakran szólt a zene: az apa szenvedélyes amatőr hegedűs; nagyon szeretett kamarazenélni, s erre minden alkalmat megragadott. Később lányát zongorázni, Zoltán fiát hegedülni taníttatta. Az édesanya lánykorában énekelni és zongorázni tanult, hegedűs férjével rendszeresen játszottak együtt.

Az apa egész aktív életét a vasút szolgálatában töltötte, ami gyakori áthelyezésekkel járt. Kecskemétről alig pár hónappal fia születése után Szobra helyezték, ahol már állomásfőnök lett. Kodály emiatt nem emlékezhetett szülővárosára.

Ő maga így beszélt erről:

Születtem Kecskeméten, de mivel szüleim pár hónapos koromban elköltöztek onnan, nem illet meg a "Kecskemét fia" büszke jelző. Mégis kénytelen visszaéltem vele, mikor falusi vándorlásaim közben megkérdezték, "hova való születés" vagyok. Kecskemét neve mindig felcsillanó szemeket és rokonszenvet hozott.

Egy másik emlékezésében a következő olvasható:

Szülővárosommal való kapcsolataim [...] inkább szellemiek, mint testiek. Azonban bizonyos, hogy első zenei benyomásaim kecskemétiek. A kecskeméti házban, a bölcsőben hallottam először muzsikát. A zene kedvesen látott vendég volt a Kodály-házban, hiszen a kollégista diákok odajártak apámhoz muzsikálni és Haydn-kvartettek mellett szenderegtem első álmaimat. - Ez a ház, ez a szoba azóta már régen nincs meg. Amikor a földrengés után újra Kecskeméten jártam apámmal, megmutatta helyét az állomás mellett. Elvitt bennünket, gyermekeit; mi pusztult el, mi épült fel újra.

Egy lábjegyzet: a kecskeméti földrengés 1911. július 8-án történt, így Kodály ez után, már fiatal felnőttként tette meg említett látogatását apjával és testvéreivel. Elbeszélése alapján úgy tűnik, hogy otthonuk egy különálló házban lehetett az állomás mellett.

Ahogy Kodály hírneve, elismertsége emelkedett, nemcsak a szülőváros számára lett egyre fontosabb a kapcsolat, hanem Kodály számára is. Ötvenedik születésnapján ezeket mondotta:

Én most boldogabb vagyok, mint Dante volt. Dantét számkivetette Firenze, melyért pedig mindig áldozott, s engem szívébe fogadott Kecskemét, melyért pedig semmit nem tehettem.

Kodály a rá jellemző szerénységgel nyilatkozott, hiszen eddigre már világsikert ért el műve, a Kecskeméti Végh Mihály prédikátor-költő zsoltár-változatára írt Psalmus Hungaricus, mely egyúttal a város nevét is beemelte a zenetörténetbe. Ő maga a sors kezét látta abban, hogy éppen ez a szöveg ragadta meg, melynek segítségével  a messze múltba nyúló kapcsolatba tudott jutni szülővárosával, s ez - mint leszögezte -  nagy örömet jelentett számára.

Kecskemét 1947-ben, 65. születésnapja alkalmából díszpolgárává választotta a zeneszerzőt, aki

a kecskeméti nép XVI. századbeli panaszát zengte világgá Psalmus Hungaricusában, s aki ezzel is világhíres nagyságra emelkedvén, mindenkor és mindenben büszkén vallotta magát e város fiának.

 Hetvenöt éves korában már Kodály is hangoztatta:

... sok esztendő alatt kevés érintkezésem volt a várossal, azért mégis mindig kecskemétinek éreztem magam... De ezt a kecskemétiségemet valahol a csontomban is éreztem mindig, mint a növény, amelyik homokos talajban él, azért a gyökereit leereszti mélyebbre is, a homok alá, ahol az igazi tápláló nedvek vannak.

Kecskemét azóta Kodály városaként beírta nevét az egyetemes kultúrtörténetbe: 1964-ben itt nyílt meg az ország első ének-zenei általános iskolája, 1975-ben pedig a Kodály Intézet, a Kodály koncepcióra épülő felsőfokú zenepedagógiai tanulmányok kiemelt jelentőségű nemzetközi központja.

Források:

Bónis Ferenc: Élet-pálya: Kodály Zoltán. Bp. 2011
Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1977
Heltai Nándor: Kecskemét: útikönyv, történelmi háttérrel. Kecskemét, 1998
Heltai Nándor: Kodály és szülővárosa, Kecskemét. = Forrás 1970. 5.
Kodály beszéde Kecskeméten 75. születésnapján. = Forrás 1983. 12.
Varga Domokos: Aranyhomok. Bp. Móra Kiadó, 1980
Vásárhelyi Zoltán: Kecskeméten kezdődött. = Muzsika 1958. 1. 

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2006 nyarán készítettem

Itt született Erkel Ferenc

Gyula, Apor Vilmos tér 7.

 


A ma Apor Vilmosról elnevezett tér volt az 1720-as évektől betelepített németek által lakott egykori Németgyula főtere, mely közigazgatásilag csak 1857-ben egyesült Magyargyulával.

A földszintes, klasszicista jellegű németgyulai iskola - benne a mindenkori kántortanító lakásával - 1795-ben épült. Az L alakú épület térre néző szárnya volt az iskola, a mostani Dürer utca felőli, három ablakos rész pedig a lakás.

Forrás: http://www.gyulaihirlap.hu/download.fcgi/543546_0_1_erkel_haz_osz.JPG

Ebben a házban, a Dürer utca felőli sarokszobában született 1810. november 7-én Erkel Ferenc.

Barabás Miklós litográfiája a fiatal Erkel Ferencről, 1845

Az Erkel család 1806-ban került Pozsonyból Gyulára a zeneszerző apai nagyapja, id. Erkel József (1757-1830) révén. A település kegyura akkor Wenckheim Ferenc gróf volt. A grófi családnak Pozsonyban is volt háza, onnét ismerték id. Erkel Józsefet, aki ott zenetanárként és templomi orgonistaként működött. A Wenckheimek művelt, zeneszerető emberek voltak, s gyulai kastélyuk zenei életének emelésére szerződtették id. Erkelt, aki hivatali címét tekintve a kastély gondnoka lett, feladata azonban elsősorban a zenetanítás és a kamaramuzsikálás volt.

Amikor az Erkelék Gyulára költöztek, ifj. Erkel József (1787-1855), a zeneszerző édesapja húszéves nőtlen fiatalember volt. Ő lett a németgyulai tanító - így kapta meg az iskolához tartozó szolgálati lakást - és mellette ellátta a magyargyulai templom karnagyi teendőit is. Két év múlva, 1808-ban megnősült: Ruttkay Klára Teréziát, egy gyulai gazdatiszt lányát vette feleségül. A házaspárnak tíz gyermeke született (közülük heten érték meg a felnőtt kort), másodikként Erkel Ferenc. Az elsőszülött kislány három éves korában meghalt, így Ferenc lett szülei legidősebb gyermeke. Az ő keresztapja is, mint testvéreié, gróf Wenckheim Ferenc volt, aki így is kimutatta a család iránti megbecsülését. Egyébként korábban a fiatal gróf és ifj. Erkel József esküvőjüket is egy napon tartották...

Ifj. Erkel József és családja több, mint harminc évig ebben a házban élt. Testvéreivel itt nőtt fel a zeneszerző, szeretetteljes és muzikális légkörben. Ebben az épületben járta ki az elemi iskola első két osztályát is. Az elsőben tanítója Czingulszky Simon lengyel emigráns - egyúttal kitűnő muzsikus - volt, a második osztályban pedig saját édesapja. Ezután a magyargyulai főelemi iskolában tanult tovább. Körülbelül tíz-tizenegy éves korában szülei először Nagyváradra, majd Pozsonyba küldték tanulni, ettől kezdve csak a vakációkat töltötte otthon. Végleg 1827 végén vagy 1828 elején hagyta el a szülői házat, amikor elfoglalta első állását Kolozsváron, mint a gróf Csáky család zenemestere. Édesapja több, mint három évtizedig látta el a németgyulai tanítói teendőket; 1841-től haláláig a Wenckheim-uradalom számtartójaként dolgozott. Az állásváltoztatással a család elhagyta a tanítói lakást, s a kastély épületében egy szolgálati lakásba költözött. A szülőkkel ekkor már csak két gyermek lakott.

Erkel Ferenc ebben az időben már Pesten a Nemzeti Színház karmestere és első operáját sikerrel bemutatott szerző volt, de nyaranta rendszeresen lejárt Gyulára - kapcsolatait mindvégig, szülei halála után is megőrizte szülővárosával és ott élő testvéreivel.

Testvérei közül az 1813-ban született Erkel József lépett zenei pályára, bár a többiek is muzikálisak voltak. József operaénekes, tenorista lett. 1840. augusztus 8-án az ő jutalomjátékaként került színre a Nemzeti Színházban Erkel Ferenc első operája, a Bátori Mária. A családi hagyomány szerint Erkel József később Hamburgban énekelt, onnét 1854-ben tért haza Gyulára, s itt is hunyt el.

Erkel Ferenc szülőházát már néhány héttel a zeneszerző halála után, 1893. július 5-én megjelölték emléktáblával, melyet 1910-ben, születésének centenáriumán a homlokzaton most is látható díszesebbre cseréltek.

Forrás: gyulavaros.hu

Az épület Magyarország egyik legfontosabb zenei emlékhelye, mely múzeumként is látogatható.

Benne a korábbi tantermek helyén először 1960-ban rendeztek kiállítást, majd 1970-ben nyitották meg híres szülöttük emlékmúzeumaként. 1985-ben kibővítették, berendezték az eredeti tanítói lakás helyiségeit is, köztük a sarokszobát, amelyben Erkel született. Legutóbb 2011-ben újították fel a teljes épületet, a műemlékvédelmi szempontokat messzemenően figyelembe véve és modernizálták az állandó kiállítást is. A mai elrendezésben remekül érvényre jut az épület eredeti funkciója: az egykori osztályteremben egy 19. századi tantermet alakítottak ki, a tanítói lakás helyiségeiben pedig az Erkel család korabeli otthonát bemutató hálószobából, szalonból és konyhából álló enteriőr segít korhű hangulatot kelteni. Látható itt az Erkel család hagyatékából származó harmónium, pianínó, asztali óra, képek és Erkel zongorája. A család relikviái között ott van Erkel Ferenc ezüst karmesteri pálcája, pipája, tintatartója, papírvágó kése, a Báthori Mária bemutatására kapott bronz kancsója, jubileumi serlege, felesége kendője és esernyője. Láthatók Erkel életéről és munkásságáról szóló korabeli dokumentumok, köztük a Bánk bán librettójának kézirata, Erkel egy fizetési nyugtája, Liszt Ferenc Erkelhez címzett levele. A múzeum bemutatja Erkel operáinak színpadi sorsát és Erkel muzsikus fiainak munkásságát. A gyűjtemény féltett kincse az Erkel ötven éves karnagyi jubileumára tizennégy karátos aranyból készült emlékkoszorú: súlya 525 gramm, a díszítő lant 39 briliánst tartalmaz, leveleire Erkel-művek címeit vésték.

A múzeum a szokásos nyitvatartással működik, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig látogatható.

Itt képgalériát találhatunk, ezen a linken pedig, melyet az előző oldalról is megnyithatunk, remek virtuális sétát is tehetünk a szülőházban, kívül-belül. Így saját fényképeimből most nem mutatok, amúgy is a 2011-es modernizálás előtt jártam ott - frissebbek és jobb minőségűek a város által közreadott képek.

Erkel a Nemzeti Színház nyári szüneteiben sok időt töltött Gyulán, a hagyomány szerint a kastélypark fái alatt a Bánk bán részletein is dolgozott. Ennek jegyében hallgassuk meg a Tiszaparti jelenet eredeti változatának második részét a csodálatos Kolonits Klára előadásában:  

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Czeglédi Imre: Gyula: útikalauz. Gyula, 1996
Czeglédi Imre: Gyula: Erkel Ferenc Emlékház. Bp. Tájak, Korok, Múzeumok 238. 1987
Fabó Bertalan: Erkel Ferencz emlékkönyv. Bp. 1910
Nagy András, D. - Márai György: Az Erkel család krónikája. Gyula, 1992
Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1984
Németh Amadé: Az Erkelek a magyar zenében: az Erkel család szerepe a magyar zenei művelődésben. Békéscsaba, 1987
Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye. Gyula, 2007
w.gyulaimuzeumok.hu
w.gyulavaros.hu/muzeumok/erkel-ferenc-emlekhaz-gyula

Egy színház hűlt helye

Pécs, Mária utca 2.

 

Az utca elejének azon a részén, amely a mai bírósági épület (Széchenyi tér 14.) területéből határos a Janus Pannonius Gimnázium épületével, állott egykor Pécs első kőszínháza.

A Széchenyi tér 14. a Mária utca felől napjainkban

1839-ben építették fel részvénytársasági alapon az ekkor lebontott Polgári Casino telkén és 1840-ben nyitották meg. Formájáról, külsejéről nem maradt fent forrás, csak egy rajz, de az is bizonytalan, hogy tényleg ezt a színházat ábrázolja-e. ITT olvashatunk erről részletesebben és a rajzot is megtekinthetjük. 

Kezdetben főleg német társulatok játszottak benne. Első igazgatója Schmidt Sándor, karmestere Wimmer József volt. Az operaelőadásokon a színház állandó zenekara mellett a pécsváradi Schwartzenberg-ulánusezred zenekarának segítségét is rendszeresen igénybe vették. 1846-ban az Életképek azt írta, hogy Pest után a hét magyar hazában ez a színház bírja a legjobb szín- és daltársaságot - azaz a legjobb prózai- és opera-társulatot. Az 1840-es évek legkedveltebb operái Bellini, Donizetti, Rossini művei voltak.

1846. október 25-én itt zajlott le a Szekszárdról pécsi muzsikusok felkérésére a városba érkező - éppen 35 éves -  Liszt Ferenc első pécsi koncertje, amelyről az Életképek így írt 1846. november 7-i számában:

Hét órakor adá első hangversenyét a csinosan elkészített és a német feliratokat magyarral felcserélt városi színházban. Felesleges volt mondani, hogy számíthatatlan éljen és kihívás, főleg a magyar dalokból koszorúzá Liszt isteni játékát, s élénken tanusítá műértelmét a roppant nagy számmal s távoli vidékről is egybegyűlt közönségnek, mely ezúttal, főleg a nővilág, mint valamely ünnepélyre, szokatlan fényben jelent meg.

Liszt kívánságára nemcsak a színház eredetileg német feliratait cserélték ki, hanem a műsorlapokat is magyar nyelven nyomtatták. Egy példányt őriz belőle a Pécsi Tudományegyetem Történeti Gyűjtemények Osztálya. Blogjuk nyomán én is meg tudom mutatni, de számos könyvben is látható ez a fénykép:

Liszt műsorán a pécsi közönség körében is szeretett, ebben a színházban is gyakran játszott népszerű operák témáira írt variációk, parafrázisok hangzottak el. Sikerét tovább fokozták az ún. Magyar Dallok (a Liszt-rapszódiák elődei), valamint a ráadásként adott elmaradhatatlan, a reformkorban mindig rendkívül gyújtó hatást kiváltó Rákóczi induló. A közönség soraiban ott ült az 1848-as forradalom és szabadságharc leendő vezetői közül kettő: Batthyány Lajos gróf és Perczel Mór. A nagy sikerre való tekintetre Liszt a hangverseny végén megígérte, hogy terven felül ad még egy koncertet. Erre a következő napon a Hattyú vigadóban került sor.

Hallgassuk meg a Rákóczi induló egy későbbi változatát, melyet Liszt a Magyar rapszódiák sorozatba illesztett:

 

További fontos események az egykori színház életéből:

1853. április 11-én itt lépett utoljára közönség elé Amtmann Prosper fuvolaművész. Az esten közreműködött nagyszerű kollégája, Weidinger Imre fagottművész, valamint a színész id. Lendvay Márton. Amtmann Prosper 1854 januárjában bekövetkezett halála után művésztársai ugyanitt rendeztek hangversenyt, hogy emlékét egy oszlop felállításával örökítsék meg a városban. A törekvést siker koronázta, az 1866-ban felavatott emlékoszlop (pontosabban annak másolata) ma is látható a Szent István téren, a Székesegyház közelében.

Kiemelésre méltó még az az 1868. december 14-én megrendezett koncert, melyen az újonnan alakult városi szimfonikus zenekar mutatkozott be a közönségnek. 1870. december 9-én pedig, Beethoven születésének 100. évfordulóján az új zenekar a Pécsi Dalárdával karöltve Hölzl Szeráf Ferenc vezetésével adott nagyszabású hangversenyt. Hölzl ebből az alkalomból ajándékozta féltett kincsét, Beethoven hajfürtjét a Pécsi Dalárdának, mely ma a martonvásári Beethoven-múzeum tulajdona.

A színházat 1886-ban bezárták, majd lebontották és felépítették Pécs korszerűbb, ma is álló színházépületét.

Források:

Nádor Tamás: Zenei emlékhelyek Pécsett. Pécs, Városi Tanács, 1974
Nádor Tamás: Zenés esték a Mecsekalján. Pécs, TIT Baranya Megyei Szervezet, 1979
Nádor Tamás: Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Pécs-Baranya. Pécs, Baranya Megyei művelődési Központ, 1986
Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs. Pécs, Városi Tanács, 1959
Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Bp. Panoráma, 1982
Walker, Alan: Liszt Ferenc 1. A virtuóz évek 1811-1847. Bp. Zeneműkiadó, 1986 

Itt született Liszt első magyar darabja

Mecseknádasd, Liszt Ferenc utca 75.

 

A barokk stílusú épület egykor püspöki nyári kastély volt. 1770 körül épült Klimó György pécsi püspök rendeletére a Mecsek keleti kapujában vadregényes helyen fekvő, akkor Nádasdnak nevezett középkori eredetű faluban.

Forrás: www.muemlekem.hu

Az épület zenetörténeti nevezetessége, hogy falai között két ízben megfordult Liszt Ferenc, sőt, egy kis magyar nyelvű kórusművet is komponált itt.

Először 35 éves korában, 1846. október 24-én járt itt. Ekkoriban zajlott második hazai koncertkörútja. Szekszárdi hangversenyén pécsi muzsikusok keresték fel és és kérték, hogy Pécset is ejtse útba egy koncert erejéig. Liszt beleegyezett, és a társaság, útban Szekszárdról Pécsre Scitovszky pécsi püspök jóvoltából ebben a kastélyban töltötte az éjszakát. Liszt társaságában volt szekszárdi barátja, báró Augusz Antal, valamint Petrichevich Horváth Lázár, aki a Honderű szerkesztőjeként kísérte Lisztet magyarországi látogatásán, s az eseményekről részletes tudósításokban számolt be lapja hasábjain.

Nádasdra megérkezve a pécsi dalosok rögtönzött hangversennyel kedveskedtek Lisztnek, de megjegyezték, hogy sajnos csak németül tudnak énekelni, mert nem léteznek magyar nyelvű kórusművek. Liszt még a vacsora alatt komponált számukra egy kis darabot a Petrichevich Horváth által kiválasztott versre, mely a szekszárdi Garay János: A patakcsa [kis patak, patakocska] című költeménye volt. Az énekes kvartett a kéziratból rögtön meg is tanulta és el is énekelte Lisztnek ezt az első magyar nyelvű művét. Erről további részleteket EBBEN a remek blogbejegyzésben olvashatunk, sőt, a sajnos elveszett eredeti kézirat másolatát meg is tekinthetjük.
E szép este másnapján Liszt és társasága négyesfogaton Pécsre utazott, ahol két hangversenyt adott (lásd ITT és ITT).

Liszt második nádasdi látogatására majdnem két és fél évtized múlva, 1870. szeptember 21-én került sor. Ekkor is Szekszárdról érkezett ide, ahol már jó ideje az Augusz-ház vendége volt. Augusz Antal a szekszárdi újvárosi templom felszentelésének ügyében jött Kovács Zsigmond akkori pécsi püspökhöz a kastélyba s Liszt elkísérte barátját. Nádasdon a püspök társaságában találták Horváth Boldizsár igazságügyminisztert, a haladó szellemű és kiváló szónoki képességeiről ismert államférfit. Legány Dezső zenetörténész így írta le az est megható momentumát:

Ebéd alatt kérdi tőle [Liszttől] a miniszter, érti-e még a hazai nyelvet. Azt válaszolja, hogy beszélni csak zongorán tud magyarul, de a szót meglehetősen érti. Erre a miniszter poharat emel és néhány bevezető szó után felköszöntőképpen kívülről és végig elszavalja Vörösmarty szép ódáját, melyet a költő 1840-ben intézett Liszthez. Hatása rendkívüli: Liszt szenvedélyesen megöleli őt.

Csak zongorázni nem tudott viszonzásul hangszer hiányában...

1956. október 21-én (!) az akkor általános iskolaként működő épületben Liszt születési évfordulójának előestéjén felavatták Gebauer Ernő festőművész freskóját, amely a kórusmű születését ábrázolta (mára az alkotás megsemmisült), valamint a külső homlokzaton a Liszt itteni tartózkodásait megörökítő emléktáblát:

E házban éjszakázott

LISZT FERENC

a világhírű magyar zeneköltő

Szekszárdról Pécsre utaztában

1846. október 24-én.

Ekkor írta férfikarénekét

Garay Jánosnak "A pataknál" című versére.

Ez volt első szerzeménye magyar szövegre.

1870. szeptember 21-én ide újból visszatért.

1956. okt. 21.

Az emléktábla mellett Liszt alakját az épület előtt Varga Imre 1980. október 19-én felavatott mellszobra idézi a mai látogatónak:

Maga az egykor szebb napokat látott kastély évek óta lakatlanul áll és mára teljesen leromlott állapotba került. Igaz, a fényképek jó egy évtizeddel ezelőttiek, de utánanézve az épület mai állapotának, sajnos azóta inkább csak rosszabb a helyzet...

Forrás: fenysugar76.blog.xfree.hu

 

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Nádor Tamás: Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Pécs-Baranya. Pécs, Baranya Megyei Művelődési Központ, 1986
Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1975
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Csekey István: Liszt Ferenc Baranyában. Pécs, TIT, 1956
Látnivalók Pécsett és Baranyában. Miskolc, Well-Press, 1998

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2002 nyarán készítettem

Déryné is énekelt itt

Pécs, Jókai tér 6. Elefántos ház

 

A régen Fischmarktnak, azaz Halpiacnak nevezett téren álló egyemeletes, klasszicizáló épület magva már a 18. században létezett. 1799-ben egy Scheckenberger Ferenc nevű vendéglős vásárolta meg s kibővítve vendéglővé alakította. Később fia tovább alakította és bővítette: emeletén egy nagy, boltozatos "szálát", azaz nagytermet építtetett, amelyet felszerelt színjátszásra is alkalmas berendezésekkel.

Ekkoriban kezdtek egyre-másra jelentkezni Pécsett a magyar vándorszínészek (korábban inkább a német nyelvű színjátszás volt jellemző a városban). 1820-ban a Kilényi Dávid vezette Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság érkezett Pécsre baranyai nemesek invitálására. A társulat tagjaként játszott itt

Szathmáry Pap Károly rajza (1834). Forrás: wiki

1821/22 telén az akkor még pályája elején járó Déryné Széppataki Róza. Az énekkarral és segédszemélyzettel együtt mintegy harminc fős társulat az előkelőbb pécsi polgárok vendégszeretetét élvezte az idény három hónapja alatt. Ezért szállásuk gyakran változott. Játszóhelyük sem volt állandó: többnyire nagyobb fogadók, kávéházak száláiban tartották előadásaikat, de legtöbbször azért itt, a Jókai téren ma is álló épületben. Déryné akkoriban túlnyomórészt prózai szerepeket játszott; operaénekesi pályája később, elsősorban Kolozsváron bontakozott ki. De páratlan sikersorozatát már Pécsen megelőlegezte, amikor főszerepeket énekelt Schink: Aranyidő és Schikaneder: A csörgő sipka című daljátékaiban. Déryné, mint Emlékezéseiben is megírta, nagyon jól érezte magát a városban:

Elmentünk Pécsre. Ott csakugyan mindnyájan jobb szerettük tölteni a telet, ott igen műértő közönség volt, mely igen szeretett színházba járni és sok muzsikaértő volt. Adhattunk nagyobbszerű daljátékot. Itt elememben voltam. Több úri házzal csakhamar megismerkedtem, mindenütt volt zongora. Mindenütt énekléssel töltöttük az időt.

Déryné a Pesti Magyar Színházhoz való szerződéséig még két évtizedig járta az országot, de Pécsre többé nem volt alkalma visszatérni. 

Az 1950-es években így képzelték el Dérynét...

A színielőadások mellett hangversenyeket és fényes bálokat is tartottak az épület nagytermében. A szép napoknak azonban hamarosan vége szakadt...

Forrás: wiki

1838-tól már a Hattyú vendéglő is befogadta az úri körökben továbbra is divatos német színészek mellett a magyar vándorszínészeket. 1839-ben állandó színház nyílt a Mária utcában, így Scheckenberger szálája és kávéháza kezdett veszíteni népszerűségéből és már csak szerényebb polgári vigasságokat tartottak benne. A tulajdonos viszont nagy lábon élt, és amikor kezdtek összecsapni feje felett a hullámok, adósságai kiegyenlítésére elsikkasztotta a gondjaira bízott árvapénztár pénzét. Házát elárverezték, őt magát vasra verve vitték a városháza börtönébe. Az új tulajdonos tovább bővítette az épületet és a földszinten megnyitotta a Fekete Elefánthoz címzett vegyeskereskedést, melynek cégére ma is látható a ház északnyugati sarkán.

Az elefántos házat - a tömbjéhez tartozó épületekkel (Széchenyi tér 7. és 8., a Hoitsy- és a Piatsek-ház, valamint a Jókai tér 4.) együtt - az 1970-es évek végétől teljesen felújították, melynek során kiszabadították és rekonstruálták az egykori emeleti szálát is.

Források:

Csorba Csaba: Pécs. Bp. Panoráma, 1983
Levárdy Ferenc - Kistelegdi István: Az "Elefántos Ház" épülettömbje. /Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára 322./ Bp. TKM Egyesület, 1988
Nádor Tamás: Pécs zenei krónikája. Pécs, Pro Pannonia, 1995
Márfi Attila: Déryné vendégjátéka Pécsett. = Honismeret 1997. 5.
Déryné Széppataki Róza: Déryné emlékezései. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1955. I. kötet 356-357. p.

A "kataliszt" jelzésű fényképet 2007 nyarán készítettem

Emléktábla - rossz helyen

Mohács, Szabadság utca 2.

 

A Boldog Gizella Általános Iskola épületének falán Liszt Ferenc emléktáblája olvasható, amelyet halálának centenáriumán és mohácsi tartózkodásának 140. évfordulóján állított a Városvédő és Városszépítő Egyesület.

LISZT FERENC

/1811-1886/

1846. okt. 27-i mohácsi tartózkodásának

emlékére

A Városvédő és Szépítő Egyesület

1986. okt. 27.

Liszt azonban nem itt, hanem - mint azt a Honderű című lap Liszttel utazó tudósítója is megírta - a püspöki rezidenciában, a mai Kisfaludy Károly Gimnáziumban állt meg egy vacsorára és egy kis pihenésre...

Forrás:

Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1975

A fényképeket 2006 nyarán készítettem

Liszt pihenője - ízes vacsorával

Mohács, Szepessy tér 6.

 

A mai Kisfaludy Károly Gimnázium hosszan elnyúló, egyemeletes épülete eredetileg a pécsi püspökök nyári pihenőhelye, mohácsi birtokuk központja volt. A magyarországi barokk építészet e jelentős emlékét - akkor még a városon kívüli területen - Berényi Zsigmond püspök emeltette 1732-ben (a püspök címere a kapu felett látható), de teljesen csak 1799-ben utóda, Esterházy Pál László idejében készült el.

Itt pihent meg második magyarországi hangversenyturnéján, pécsi tartózkodása után Liszt Ferenc 1846. október 27-én. Pécsett is Scitovszky püspök vendége volt, ahonnét ebéd után, mint a Honderű című lap vele utazó tudósítója írta, a püspök pompás fogatai röpíték a művészt Mohácsra, hol a residenciábani ízes vacsora s egy kis pihenés után az éji 10 órakor elinduló István gőzösre szállt, s a Dunán folytatta útját Eszék felé.

A zeneszerző mohácsi tartózkodását megörökítő emléktáblát a helyi Városvédő és Szépítő Egyesület sajnos nem itt, hanem a városközpontban helyezte el 1986-ban.

Források:

Czellár Katalin - Somorjay Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1998
Látnivalók Pécsett és Baranyában. Miskolc, Well-Press, 1998
Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1975

A fényképet 2006 nyarán készítettem