Buda
1686. évi visszafoglalása után a mostani Országház és az Úri utca
közötti területen felépült a klarissza apácák kolostora és temploma.
Miután II. József 1782-en feloszlatta a rendet, az épülettömböt a
Pozsonyból Pest-Budára átkerülő állami intézmények rendelkezésére
bocsátotta, s erre a célra átalakíttatta. A terveket a kor híres
építésze, Franz Anton Hillebrandt készítette. Az akkor Sütő, ma
Országház utcai részen kapott helyet az országgyűlés székhelye, amely
három alkalommal, utoljára 1807-ben tanácskozott itt. 1790-től ebben az
épületben székelt a Helytartótanács. Ide vonult 1848. március 15-én a
pesti nép, hogy érvényre juttassa követeléseit. Itt történt, hogy -
Petőfi szavaival - a nagyméltóságú helytartótanács elsápadt és reszketni méltóztatott...
Az
épület nagytermét, mely eredetileg az országgyűlés alsóházának terme
volt, táncmulatságok, jelmezes estélyek és hangversenyek helyszínéül is
használták, mint az egyetlen erre alkalmas termet Budán. 1834-ben még a
bécsi keringő első nagy muzsikusa, JOSEPH LANNER is játszott itt zenekarával.
Az
1870-es években az impozáns helyiséget sajnos átalakították, mivel ide
került a Belügyminisztérium irattára, majd az Országos Levéltár. Az
épületet a második világháborúban súlyos károk érték, utána viszont
Hillebrandt terveinek megfelelően, copf stílusban újították fel. A terem
belmagassága ma újra két emelet a körben futó karzattal, az udvari
oldal közepén alacsonyabb zenekarzattal. Jelenleg ez a Magyar Tudományos Akadémia Kongresszusi Terme, amelyben - kitűnő akusztikáját kihasználva - újra rendeznek hangversenyeket.
Források:
Biczó Tamás: Budapest egykor és ma. Bp. Panoráma, 1979
Gábor István: Budapesti képeslapok: régi fővárosi épületek egykor és ma. Bp. Gondolat, 1982 Garai Péter: Buda legrégibb bálterme = Építészfórum.hu
Gyászjelentése tanúsága szerint a korábban ezen a helyen állt épületben lakott utoljára DANKÓ PISTA (1858-1903). Innét szállították a Rókus Kórházba, ahol 1903. március 29-én elhunyt.
Pályája
csúcsán apjától örökölt tüdőbaj támadta meg. Betegségének hírére
közadakozás indult gyógykezeltetésének költségeire. Ebből, és a
kultuszminisztérium által adományozott összegből egy télen át kezelték
San Remóban. Onnét is küldött haza dalokat...
Forrás: wikipedia
A
Pauler utcai lakás sógora otthona volt, súlyos betegségében utoljára
testvére családja ápolta. Az ő otthonuk lett a gyászház is: szegedi
temetése előtt, március 31-én fővárosi tisztelői itt búcsúztak tőle.
A Tolnai Világlapja így tudósított az eseményről:
A
Pauler-utcai gyászház és környéke egészen megtelt az egykori tisztelők
seregével, akik most könnyezve állták körül a ravatalt. A megboldogult
egyik tisztelője volt Aschenbrener József segédlelkész is, aki az
udvaron felállított barna érckoporsót beszentelte. A szertartás alatt a
Népszínház kara énekelt, majd a lelkész imát mondott, amelynek
elhangzása után Herczeg Ferenc lépett elő, és szívreható hangon
búcsúztatta el a drága halottat. Herczeg után B. Fejér Jenő tartott
beszédet a zeneköltők részéről, mire a koszorúkkal megrakott koporsót a
gyászhintóra tették. Aztán megindult a rengeteg tömeg a pesti oldal
felé. Az együttes zenekarok Rácz Pali vezetése alatt rázendítettek Dankó
Pistának erre a három nótájára: "Most van a nap lemenőben...", "Eltörött a hegedűm..." s "Volt nékem egy szép szeretőm..."-re.
Az óriási emberáradat alig tudott mozogni, különösen az Alagútban, ahol
a zenészek kénytelenek voltak a szomorú dalokat abbahagyni. Közel
háromnegyed hat óra volt, amikor a beláthatatlan menet a pesti oldalra
ért, mialatt a cigányok a szomorúbbnál szomorúbb Dankó-nótákat
játszották a Fürdő-utcán s Váci-körúton végig a nyugati pályaudvarhoz
menet. A koporsót ott egy teherkocsira helyezve, Szegedre indították. A
halottat az elhunyt családtagjai, valamint Pósa Lajos, Tömörkény István
és a szegedi küldöttség kísérték.
Szegeden
a Belvárosi temetőben, a város által biztosított díszsírhelyen
helyezték örök nyugalomra. Azóta mellette nyugszik 1944-ben (!) elhunyt
felesége is.
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Források:
Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél... Regényes emlékezés egy magyar dalköltőre. Szeged, 1997 www.szinészkönyvtár.hu
Tapolcafő
közigazgatásilag Pápához tartozó, két kilométernyire fekvő kis
település, mely megtartotta a falu értékeit, családias jellegét,
szokásait és hagyományait.
A mostani óvoda épülete egykor elemi iskola lehetett, az igazgató-tanító szolgálati lakásával.
Ebben a házban született 1902. szeptember 30-án CSOMASZ TÓTH KÁLMÁN református lelkipásztor, zenetudós, zenetörténész.
Édesanyja Csomasz Julianna, apja Tóth Kálmán református kántortanító. Ifjú korában az apa is foglalkozott népzenegyűjtéssel: 15 lejegyzett gyermekjátékdala szerepel a Magyar Népzene Tára 1951-ben megjelent 1. kötetében.
Csomasz
Tóth Kálmán középiskolai tanulmányait 1914 és 1920 között a pápai
református kollégiumban végezte, majd ugyancsak Pápán teológiát tanult.
További életútjáról, kiemelten annak zenei vonatkozásairól ITT
tájékozódhatunk részletesebben. Összefoglalásként annyit, hogy
tudományos munkásságából kiemelkednek református énekeskönyvei és a
magyar zenetörténet korai korszakaival foglalkozó tanulmányai, mint
például monográfiája Maróthi Györgyről és a debreceni kollégium zenei
életének történetéről. Vidéki és külföldi lelkészi évek után Budapesten
volt főiskolai tanár, tagja és elnöke az MTA Zenetudományi
Bizottságának.
Mellette Peti Sándor református kántortanító emléktábláját is olvashatjuk.
Források:
Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém, 1996
Csomasz Tóth Kálmán: Hagyomány és haladás. = Cs. T. K. válogatott írásai születésének 100. évfordulójára. Bp. Cantio, 2003
Budapest I. Országház utca 21. Lendvay Márton szobra
Az Országház és a Kard utca sarkán, az Országház utca 21. számú épület előtt áll LENDVAY MÁRTON (1807-1858) színész, operaénekes egészalakos szobra.
Forrás: wikipedia
Forrás: köztérkép.hu
Dunaiszky László 1859-ban, közvetlenül a színész halála után készült alkotását Tomori Anasztáz rendelte meg, ő hirdette meg hozzá a közadakozást. Lábjegyzet:
a mérnök végzettségű Tomori, egy időben Arany János nagykőrösi
tanár-kollégája a magyar tudományos és kulturális élet nagy mecénása
volt - ő finanszírozta például az első magyar Shakespeare-összkiadást.
A
szobrász romantikus felfogásban mintázta meg Lendvay Mártont: zsinóros
magyar ruhát visel, jobbjában szereptekercset tartva hősi pózban egy
pillérnek támaszkodik. A könyvek és a maszk a színészmesterségre
utalnak, a lábai elé helyezett koszorú a nemzet elismerését jelképezi.
A
szobrot eredetileg a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán egykor állt első
Nemzeti Színház előtt állították fel, amelynek épületében Lendvay még
játszott. Az 1930-as években került át a második Nemzeti Színház (Blaha
Lujza tér) déli oldalára, majd annak lebontása után, 1971-ben ide, a budai Várnegyedbe, az Országház és a Kard utca sarkára.
A szobor a második Nemzeti Színháznál. Forrás: oszk.hu
Id.
Lendvay Márton, a magyar színművészet hőskorának nagy művésze nemcsak
kiváló prózai színész volt, hanem szép tenorhanggal rendelkezett, s
operaszerepekben is rendszeresen fellépett. 1838-ban már népszerű
művészként lett az előző évben megnyitott Pesti Magyar Színház tagja,
szerződése szerint is a színház énekese és színésze. Operaénekesként különösen két, akkoriban népszerű francia műben ünnepelték: Zampa kalózvezér (Hérold: Zampa avagy a Márványmenyasszony) és Fra Diavolo, a rablóvezér (Auber: Fra Diavolo) szerepében, amelyeknek sikeréhez hódító férfiassága is hozzájárult.
A
természet ritka adományokkal áldotta meg. Alakja délceg volt,
sugármagas, járása ruganyos, mozdulatai kerekdedek, szabályosan szép,
kifejező arca volt és mindent kifejező arc- és szemjátéka, értelmet
sugárzó magas homloka, szemei ragyogók, dús, göndör a haja, hangja pedig
hajlékony, terjedelmes és csengő volt.
- jellemezte a nemzeti könyvtár róla készült megemlékezése.
Nagyon
szeretett gitározni, és élete vége felé, amikor szinte belerokkant
huszonnyolc éves pályafutása gigászi munkájába, egy szép románcot
szerzett.
Sírját
meglátogathatjuk a Kerepesi temetőben, ahol fiával, az őt a színészi
pályán követő ifj. Lendvay Mártonnal nyugszik közös sírban.
Frissítés: A szobor történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában.
Folytassuk a horpácsi Széchényi-kastély zenetörténetét. Az első rész főszereplője a sokoldalú Mátray Gábor volt, akit az első magyar zenetörténésznek is mondhatunk. Ma időben egy nemzedéket lépünk előre:
Az 1870-es években, amikor Széchényi Imre
(Széchényi Lajos fia, Széchenyi István unokaöccse), a későbbi berlini nagykövet volt Horpács ura,
LISZT FERENC többször járt vendégként a kastélyban.
Liszt
az 1870-es évek elején barátkozott össze a zenekedvelő, komponálással is próbálkozó Széchényi Imrével (a gróf egy magyar indulóját zongorára is feldolgozta). Az akkor hatvanas éveiben járó
zeneszerző három alkalommal töltött el néhány hetet itt: 1870 elején,
1872 őszén és 1874 januárjában.
Első, 1870 januárjában lezajlott vendégeskedéséről barátjának, Augusz Antalnak január 17-én írt leveléből értesülhetünk:
Horpácsi
nyaralásom valószínűleg meghosszabbodik február elejéig. Mihálovics
velem érkezett oda csütörtökön, és Apponyi Albert tegnap csatlakozott
hozzám, teljesen férfiak között vagyunk. [...] A ház nagyon kellemes és
kényelmesen van berendezve. Csaknem úgy, mint Szekszárdon, itt
megtalálom a saját "bölcsek kövét", a nyugalmat.
Ebben társai Michalovich Ödön zeneszerző, későbbi zeneakadémiai tanár és igazgató, valamint a politikus Apponyi Albert voltak.
Második
látogatása két hétig tartott. Eredetileg kevesebb időt tervezett, de
kivárta, milyen méreteket ölt az országban felbukkant kolera, amely
ekkor már Pesten is szedte áldozatait. Egy hét után Michalovich Ödön is
Horpácsra érkezett, s másnap vele és Imre gróffal Liszt elutazott közeli
szülőfalujába, Doborjánba (ma Raiding, Ausztria).
Legközelebb
1874. elején látogatott Liszt a kastélyba, miután jótékony célú
hangversenyt adott Bécsben. Az ekkor eltöltött négy hétről Legány Dezső:
Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886 című könyvében a következőket
olvashatjuk - benne megfesti a környezetet is, ahogyan Liszt érzékelhette:
Jan. 15-én, szellemileg nagyon fáradtan, de külsőleg jó színben megérkezik tehát Horpácsra, Széchényi Imre gróf kastélyába.
Régi,
kicsi falu, fele úton Sopron és Kőszeg közt, és csak 20 km-re Liszt
szülőfalujától. Kizárólag magyarok lakják. Temploma román stílű, akkor
talán 700 éves. Valaha a legszebbek egyike lehetett az országban.
Évszázados kastély a falu szélén. Mellette, akárcsak egy közepes erdő,
akkora botanikus park. Szokatlan cserjék közt különleges fái örökzölden
vagy a téltől megkopasztva, sudár magasságból vagy óriásoknak széttárt
ágaikkal susognak álmot, szűrik a levegőt a téltől megkopasztva, ezüstös
kékre. És csend van, a végtelen kezdete.
Aztán a végtelen kicsit
benépesül. Michalovich Liszttel együtt érkezik - Széchényi Imre gróf
fogadja őket. [...] Európát járt ember. Kastélya elegánsan berendezett,
kényelembe ringat. Három nap múlva megjön Apponyi, pár nappal később a
bájos háziasszony, nyomában a fivér, Széchényi Dénes feleségestől,
Pozsonyból. A kastély békéjét egyikük sem veri föl. A napok egyformán
peregnek. Mélyen lélegzik a park, rajta túl az erdő, de Lisztet nem
ölelheti magába; idegenkedik a sétáktól, főleg télen. A bölcsek kövét: a
nyugalmat a falak között találja meg. Minden reggel misén van. Egy nagy
műveltségű pap celebrálja, alig látó szemekkel, törékeny egészséggel.
Ebédnél találkozik Liszt a többiekkel, majd újra a vacsoránál, amit este
7-kor szolgálnak fel. Utána kis zene következik a szalonban;
rendszerint Michalovich vagy Széchényi grófné a négykezes társa.
Nagyszerű élet ez neki. Emberek között van és mégis bármikor egyedül.
Kottát ír és gondolkodik. [...] Kéznél van Jókai balladája, A holt költő
szerelme az ismeretlen harctéri sírjából kikelő és oda visszaszálló
nagy költőről, Petőfiről. Nagy buzgalommal dolgozik a melodrámán, még
Horpácson elkészül vele. [...] Zeneszerzésen, revideáláson kívül
elvonultságában végre könnyíthet elmaradt írásbeli válaszai nyűgén.
Akire a legtöbbet gondol horpácsi magányából: Sayn-Wittgenstein Carolyne
hercegné Rómában. [...] Neki írja Liszt Horpácsról legtöbb levelét.
Ezt láttam a déli teraszról - nyáron
Közben
Liszt elfogadott egy meghívást, hogy újra koncertet adjon Sopronban,
abban a városban, ahol csodagyermekként életében először lépett közönség
elé.
A hangversenyre Sopronba utazott Franz Lenbach, a híres festő, aki a
társasággal tartott a horpácsi kastélyba, s vázlatrajzot készített Liszt
környezetéről. A Horpácson összemelegedett kis társaság tagjai számára
Liszt tréfás
beceneveket talált ki, szolmizációs hangokról elnevezve őket (Széchényi grófnőt például "Donna Sol"-nak...).
Egy
kínos epizód azonban megzavarta a pihenés heteit. A weimari Hortense
Voigt - egy egzaltált hölgy - éveken keresztül Liszt menyasszonyaként
aposztrofálta magát, s 1874 januárjában négy napig ostromolta a horpácsi
kastélyt abban a reményben, hogy egy pillantást vethet bálványára.
Széchényi gróf kénytelen volt hivatalosan kitiltatni a nőt a környékről...
A
Széchényi család sokáig nagy kegyelettel őrizte a zongorát, amelyen Liszt ott
tartózkodása idején játszott. Látható volt a kastélyban Joseph Kriehuber 1846-ból
származó rajza, amelyen a művész Lisztet baráti körben ábrázolta,
valamint Lenbach itt készült ceruzarajza. Mindezen emlékeknek a második
világháborúban nyomuk veszett.
Az épület park felőli homlokzatán 1979-ben emléktáblát helyezett el a Liszt Ferenc Társaság soproni csoportja:
LISZT FERENC
EBBEN AZ EGYKORI SZÉCHENYI-KASTÉLYBAN
NYUGALMAS HETEKET TÖLTÖTT
1872-1874-BEN.
ITT ALKOTTA
PETŐFI EMLÉKÉRE, JÓKAI SZÖVEGÉRE
"A HOLT KÖLTŐ SZERELME" MELODRÁMÁT.
LISZT FERENC TÁRSASÁG SOPRONI CSOPORTJA 1979.
A
műemlékű besorolású kastély hosszú évek óta gazdátlan és meglehetősen leromlott állapotba
került. Berendezési tárgyait a második világháború alatt széthordták.
Parkja is megsínylette a háborút és az utána következő időket, mára
jóval kisebb kiterjedésű. Szerencsére időközben természetvédelmi
területté nyilvánították. Viszonylag
friss információ, hogy az épület bekerült a Forster Nemzeti Kastélyprogramba - kérdés, hogy mikor lesz ennek látható nyoma.
Viszont szigorúan őrzik, parkja sem látogatható. Én még 2005-ben jártam
ott: a kastélyt magát akkor is csak kívülről láthattam, de legalább
láthattam és kicsit sétálgathattam a déli oldal teraszán...
Befejezésül hallgassuk meg a horpácsi kastélyban komponált melodrámát:
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Források:
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon, 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Walker, Alan: Liszt Ferenc 3. Az utolsó évek 1861-1886. Bp. Ed. Musica, 2003
Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1975
Liszt
Ferenc levelei (Forrásközlés). = Tanulmányok. Szerk. Dobos Gyula.
Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, 1997 /Tolna megyei
levéltári füzetek 6./
Énekes Kálmán: A sopronhorpácsi kastély = Soproni Szemle 1938. 5-6.
Nagy Alpár: Liszt Ferenc sopronhorpácsi emlékei. = Kisalföld 1978. 08. 16.
Nagy Alpár: Liszt-emléktábla avatása Sopronhorpácson. = Soproni Szemle 1980. 4.
Raics István: Liszt-emléktábla Sopronhorpácson. = Muzsika 1980. 8.
A
Soprontól délre fekvő Horpács falu a 18. században került a Széchényi
család birtokába. A mai Széchényi-kastély helyén eredetileg földszintes
épület állott, amelyre az 1800-as évek elején a nagycenki kastélyt is
továbbépítő Széchényi Ferenc húzatott manzárdtetős emeletet, s ekkor
létesítették körülötte a szép parkot. A kastélyt a század közepén tovább
bővítették, így ma klasszicista stílusjegyei a meghatározóak. Északi
homlokzatát a timpanonnal lezárt középrizalit uralja, a park a déli
oldalához csatlakozik.
Forrás: historicgarden.hu
Története
során a kastélyban számos ismert személyiség megfordult. Széchényi
Ferenc titkáraként dolgozott itt az 1780-as évek végén Hajnóczy József, a magyar jakobinusok egyik vezéralakja, az 1893-as hadgyakorlat idején pedig II. Vilmos császár időzött falai között az akkor berlini nagykövet Széchényi Imre vendégeként.
Az épület a magyar zenetörténetbe is beírta nevét.
1817
és 1830 között gróf Széchenyi Lajos gyermekeinek nevelője a 19. századi
magyar művelődéstörténet egyik legkiválóbb alakjává vált fiatal MÁTRAY GÁBOR (eredeti nevén Rothkrepf Gábor) volt. Munkája részben ide, részben a család pesti és bécsi palotájához kötötte.
Várnai Péter így jellemzi Mátray Gáborról írt tanulmányában a grófi ház akkori szellemi légkörét:
Széchényi
Lajos grófot, a múzeumalapító Széchényi Ferenc fiát és a "legnagyobb
magyar" testvérét ugyanazok az eszmék hatották át, mint apját és
fivéreit. Pesti, sopronhorpácsi és bécsi palotájában színielőadások,
zene és tánc mindennaposak voltak. [...] A házi színielőadásokon ő maga
is szerepelt; Frankenburg Adolf, a későbbi népszerű író és szerkesztő
visszaemlékezései szerint igazi színészi talentum volt, s bármely nagy
színházban is megállta volna helyét. Komponálgat és költeményeket is ír.
Lajos gróf volt egyébként apja jobbkeze a Széchényi Könyvtár magyar
vonatkozású kéziratainak és könyveinek összegyűjtésében.
Maga Mátray egy későbbi műve, a Magyar Népdalok Egyetemes Gyűjteménye ajánlásában ezt írta a Széchényi-kastély életére gyakorolt hatásáról:
...
egy kedves tartozásom beváltására nyerék kedvező alkalmat, t. i. hálám
nyilvánítására ama szíves buzdításért, melylyel a Széchényi házban
töltött életem virító korszaka közben nemzeti zenénk folytonos
gyakorlását, sőt jelesebb példányai szorgalmas gyűjtését is szívemre
kötni kegyeskedtek.
Mátray Gábor. Forrás: wikipédia
Mátray
későbbi működésére a kötelezettségeivel járó bécsi tartózkodások is
döntő befolyással voltak, ahol megismerkedhetett a zenetörténeti
kutatások módszereivel, eredményeivel, bejáratos lehetett a főúri házi
hangversenyekre, s látóköre sok irányban kiszélesedhetett. 1824 óta
egyre gyakrabban jelentek meg különböző témájú cikkei a korabeli
sajtóban. 1825-től állandó munkatársa lett a Tudományos Gyűjteménynek, s a horpácsi kastélyban is dolgozott rendkívüli jelentőségű művén, melynek A' Muzsikának Közönséges Története
címet adta, s 1828-tól folytatásokban jelent meg a Tudományos
Gyűjteményben. Ez a munka az első magyar nyelvű egyetemes zenetörténet.
Bár
nevelőként szinte ideális volt helyzete a Széchényi családban, s Lajos
gróf nagyon szerette volna szolgálatában megtartani, Mátray "szélesebb
körű hivatalra" vágyott. 1830-ban a család szolgálatából kiválva Pesten
telepedett le, ahol haláláig rendkívül sokrétű munkásságot fejtett ki, a
zenei élet területén is.
Az
1870-es években, amikor Széchényi Imre (Széchényi Lajos fia), a későbbi
berlini nagykövet volt a kastély ura, több alkalommal vendégül látta
Liszt Ferencet.
A 2. részben innét folytatom!
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Források:
Répcecsik. Kalauz turistáknak és természetbarátoknak. Szombathely, B.K.L. Kiadó, 2003
Várnai Péter: Egy muzsikus a reformkorban. = Mátray Gábor: A Muzsikának Közönséges Története és egyéb írások. Bp. Magvető, 1984
A
szegedi születésű, régi pedagóguscsaládból szárazó Szeghy Endre
(eredeti neve Szögi) a Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzői, majd tanári
diplomát szerzett. 1928-ban lett a Szegedi Tanárképző Főiskola
énektanára. Nagy érdemeket szerzett az énektanár képzésben és kórusok
szervezésében és vezetésében. Ő teremtette meg Szegeden Bartók és Kodály
kultuszát. 1933-ban a főiskolán kamarakórust alapított, mely Szeged
zenei életének jelentős tényezőjévé vált. Ő rendezett 1935-ben először
városában Éneklő Ifjúság hangversenyt. 1954-ben alapította meg a Szegedi Kodály Kórust.
1961-ben nyugdíjazták, s Péter László, Szeged zenei életének (is)
kiváló ismerője szerint szép lassan kihagyták mindenből... 1972. június
19-én hunyt el.
A
nevét viselő pedagógus női kar kezdeményezte egykori lakóházának
emléktáblával való megjelölését, melyet halálának 100. évfordulóján
avattak fel.
Szövege:
E HÁZBAN ÉLT
SZEGHY ENDRE
1898-1972
FŐISKOLAI TANÁR,
ZENESZERZŐ, KARNAGY
ÉS
NÉPZENEKUTATÓ
A JUBILEUM ALKALMÁBÓL ÁLLÍTTATTA
SZEGED
MEGYEI JOGÚ VÁROS
ÖNKORMÁNYZATA
1998
Források:
Tizenkét év kőben és ércben. Szeged, Önkormányzat, 2002
Péter László: Kodály Szegeden. Szeged, Somogyi Könyvtár, 1982
