A reformkor férfi-ideálja volt

Budapest I. Országház utca 21.  Lendvay Márton szobra

Az Országház és a Kard utca sarkán, az Országház utca 21. számú épület előtt áll LENDVAY MÁRTON (1807-1858) színész, operaénekes egészalakos szobra. 

Forrás: wikipedia

Forrás: köztérkép.hu

Dunaiszky László 1859-ban, közvetlenül a színész halála után  készült alkotását Tomori Anasztáz rendelte meg, ő hirdette meg hozzá a közadakozást.
Lábjegyzet: a mérnök végzettségű Tomori, egy időben Arany János nagykőrösi tanár-kollégája a magyar tudományos és kulturális élet nagy mecénása volt - ő finanszírozta például az első magyar Shakespeare-összkiadást.

A szobrász romantikus felfogásban mintázta meg Lendvay Mártont: zsinóros magyar ruhát visel, jobbjában szereptekercset tartva hősi pózban egy pillérnek támaszkodik. A könyvek és a maszk a színészmesterségre utalnak, a lábai elé helyezett koszorú a nemzet elismerését jelképezi.

A szobrot eredetileg a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán egykor állt első Nemzeti Színház előtt állították fel, amelynek épületében Lendvay még játszott. Az 1930-as években került át  a második Nemzeti Színház (Blaha Lujza tér)  déli oldalára, majd annak lebontása után,  1971-ben ide, a budai Várnegyedbe, az Országház és a Kard utca sarkára.

A szobor a második Nemzeti Színháznál. Forrás: oszk.hu

Id. Lendvay Márton, a magyar színművészet hőskorának nagy művésze nemcsak kiváló prózai színész volt, hanem szép tenorhanggal rendelkezett, s operaszerepekben is rendszeresen fellépett. 1838-ban már népszerű művészként lett az előző évben megnyitott Pesti Magyar Színház tagja, szerződése szerint is a színház énekese és színésze. Operaénekesként különösen két, akkoriban népszerű francia műben ünnepelték: Zampa kalózvezér (Hérold: Zampa avagy a Márványmenyasszony) és Fra Diavolo, a rablóvezér (Auber: Fra Diavolo) szerepében, amelyeknek sikeréhez hódító férfiassága is hozzájárult.

A természet ritka adományokkal áldotta meg. Alakja délceg volt, sugármagas, járása ruganyos, mozdulatai kerekdedek, szabályosan szép, kifejező arca volt és mindent kifejező arc- és szemjátéka, értelmet sugárzó magas homloka, szemei ragyogók, dús, göndör a haja, hangja pedig hajlékony, terjedelmes és csengő volt.

- jellemezte a nemzeti könyvtár róla készült megemlékezése.

Nagyon szeretett gitározni, és élete vége felé, amikor szinte belerokkant huszonnyolc éves  pályafutása gigászi munkájába, egy szép románcot szerzett.

Sírját meglátogathatjuk a Kerepesi temetőben, ahol fiával, az őt a színészi pályán követő ifj. Lendvay Mártonnal nyugszik közös sírban.

 

Frissítés: A szobor történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában. 

Források:

Somorjai Ferenc: Budapest. Bp. Medicina, 1996
www.köztérkép.hu
200 éve született id. Lendvay Márton. = mek.oszk.hu