Budapest I. Clark Ádám tér: Budai Népszínház
Színhelyünk a Clark Ádám tér ma ...
 |
| Forrás: fokert.hu |
... és egykor:
 |
| Forrás: egykor.hu |
A
Várhegy lábánál, a tér bal oldalán ódon épület állt, amely a hagyomány
szerint Mátyás király lovardája volt. Miután MOLNÁR GYÖRGY (1830-1891)
színész, színigazgató a mai Horváth kert területén lévő budai Arénában
társulatával már nagy sikerrel szerepelt, másik játszóhelyet volt
kénytelen keresni, s 1861-ben azt a régi épületet alakíttatta színházzá.
Hozzá a pénzt közadakozásból teremtette elő, és számosan, a
legelőkelőbb köröktől az egyszerű emberekig fizikai munkával is
segítettek - hasonlóan a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti)
negyedszázaddal korábbi felépítéséhez. Kényszerűségből a város is
segített kipótolni az összeget. A nyitó előadást 1861. szeptember 14-én,
még a nem is teljesen befejezett épületben tartották.
Molnár György ezzel megteremtette a főváros második magyar nyelvű színházát, a Budai Népszínházat.
Az alábbi képen a Szöllősy-nővérek láthatók: Róza és Piroska, abban a jelmezben, amelyben a megnyitó estéjén sikerszámukat, a Vas megyei csárdást táncolták:
Források:
Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története. Bp. Magyar Színházi Intézet, 1979
Színházi kislexikon. Bp. Gondolat, 1969
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Alpár Ágnes: Botrány egy tánc miatt. = Népszabadság 2004. április 16.
Molnár György ezzel megteremtette a főváros második magyar nyelvű színházát, a Budai Népszínházat.
Az alábbi képen a Szöllősy-nővérek láthatók: Róza és Piroska, abban a jelmezben, amelyben a megnyitó estéjén sikerszámukat, a Vas megyei csárdást táncolták:
 | |
| Forrás: képkönyvtár.hu |
Az épület átalakításának terveit Gerster Károly és Frey Lajos készítették. Homlokzatán a következő felirat volt olvasható (a nemzetiség kifejezés alatt a magyar nemzet fogalmát kell értenünk):
NÉPSZÍNHÁZ
HAZAFISÁG A NEMZETISÉGNEK
 |
| Forrás: egykor.hu |
Molnár György Párizsban tanulmányozta a francia látványos
rendezések technikáját és azt bámulatos találékonysággal alkalmazta
saját színházában. Népszínművek mellett sok operettet is játszott, Offenbach és Suppé műveit. Színháza korai történetének legnagyobb sikere 1863-ban Offenbach: Dunanan apója
volt - ebben táncoltak ugyanis magyar színpadon először kánkánt
(hivatalos részről nagy szörnyűlködés volt a reakció, de nem tiltották
be, a közönség pedig valósággal tódult). A következő évben a tánc
inspirálására magyar zenés bohózat is született Cancan a törvényszék előtt címmel, komponistája a színházi karmester, Jakobi Jakab (1827-1882) volt. Molnár leglátványosabb előadása pedig Az ördög pilulái
volt, egy több zeneszerző népszerű dallamaiból összehozott francia
darab - ma fantasy-nak mondanánk -, amelyben minden technikai trükköt
felvonultatott, amit Párizsban tapasztalt. Még a kényes ízlésű Deák
Ferenc is elment megnézni... Az előadással Bécsben is
vendégszerepeltek.
 |
| Forrás: wikipedia |
Molnár György színházában kitűnő színészgárda nevelkedett. Játszott itt a fiatal Blaha Lujza (bár az nem igaz, ami sok helyen olvasható, miszerint életében először itt lépett volna színpadra), Jászai Mari és Kassai Vidor.
Mivel
a színház semmiféle támogatást nem kapott, a sikerek ellenére anyagi
nehézségekkel küzdött. Egyéb problémák is voltak: a közönség és a
hivatalok előtt komoly vetélytársának számított a pesti Nemzeti Színház;
működése idején sokat akadékoskodott a cenzúra. Nehéz volt egységes
színházi arculatot teremteni: a külföldről importált látványos, zenés,
könnyű darabok hoztak jobban bevételt, ez viszont nem felelt meg a
színházépület homlokzatán is deklarált törekvésnek, a nemzeti kultúra
szolgálatának. Próbálkoztak magyar darabokkal is, történelmi drámákkal
(gyér közönség előtt), sőt operettel: Molnár György itt vitte színre az
első magyar operettnek számító darabot, A szerelmes kántort,
Allaga Géza zenéjével. A nehézségek miatt a színház 1864-ben be is
szüntette előadásait, majd 1867-1870 között ismét működött (1867-es
újraindulásakor, amelyet megkönnyített a kiegyezés által hozott
kedvezőbb politikai légkör, festette a színpad előfüggönyét 45 forintért egy bizonyos Lieb nevű festőnövendék, azaz Munkácsy Mihály...) 1870 márciusában végleg bezárt, s épületét ősszel lebontották.
A történések pozitív hozadéka, hogy a lebontást elrendelő városi képviselőtestület a területén lévő két színházat - a Várszínházat és a krisztinavárosi Arénát - magyar színházzá nyilvánította és elhatározta, hogy német színházra többet nem ad működési engedélyt. Másrészt a Budai Népszínház mintegy előkészítette a talajt a pesti Népszínház létesítéséhez.
Szinte legendába illő, hogy 1870. szeptember 20-án az öreg falak nem engedtek a csákányütéseknek, így dinamittal kellett a színházat felrobbantani...
A történések pozitív hozadéka, hogy a lebontást elrendelő városi képviselőtestület a területén lévő két színházat - a Várszínházat és a krisztinavárosi Arénát - magyar színházzá nyilvánította és elhatározta, hogy német színházra többet nem ad működési engedélyt. Másrészt a Budai Népszínház mintegy előkészítette a talajt a pesti Népszínház létesítéséhez.
Szinte legendába illő, hogy 1870. szeptember 20-án az öreg falak nem engedtek a csákányütéseknek, így dinamittal kellett a színházat felrobbantani...
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.
Források:
Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története. Bp. Magyar Színházi Intézet, 1979
Színházi kislexikon. Bp. Gondolat, 1969
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Alpár Ágnes: Botrány egy tánc miatt. = Népszabadság 2004. április 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése