Ahova Verdi nem tette be a lábát

Busseto: piazza Giuseppe Verdi 10.
Verdi Színház (Teatro Verdi)

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

Busseto központjában, a ma Verdiről elnevezett téren áll a Rocca, a középkori eredetű, majd a 19. században neogótikus stílusban átalakított kastély.

A várost uraló Pallavicino család székhelye volt. 1543-ban történelmi találkozás zajlott benne V. Károly császár és III. Pál pápa között.

A Pallaviciniek kora után a város a pármai hercegséghez tartozott. Miután politikai jelentőségét elvesztette, a Roccát 1856-ban Busseto városa vásárolta meg; ekkor alakították át neogót stílusban, de 16. századi tornyát változatlanul hagyták.

A Rocca épületében korábban is volt egy kis színház. Verdi még nem volt 15 éves, amikor a bussetói zenekart vezényelhette benne. Zeneszerzőként is az volt első jelentős bemutatkozása, ugyanis egy nyitányt komponált Rossini A sevillai borbély című operájának előadása elé. S bár később ő maga semmire sem tartotta ifjúkori műveit, ez az alkalom 1828 húsvétján mégis fontos esemény volt életében.

Amikor negyedszázaddal később elkezdték a Rocca újjáépítését, a régi színház helyén egy nagyobbat alakítottak ki. A város titokban arra számított, hogy addigra már híressé vált fia operákat fog írni számára, híres nagy énekeseket hoz Bussetóba, s elhatározta, hogy a színházat Verdiről nevezi el. Számításaikban azonban csalódtak: Verdi – józan belátással – kisvárosuk számára túl nagynak, drágának és feleslegesnek tartotta a színházat. Akkoriban már jó ideje amúgy is konfliktusa volt a várossal élettársa, Giuseppina miatt, s bár nagy tekintély volt, de az mégsem volt elképzelhető, hogy az ő szavára ebbe a kisvárosba jönnének a kor legnagyobb operaénekesei. A nevét nem tagadhatta meg a színháztól és élete végéig szóló páholyt vásárolt benne, de soha nem tette be a lábát...

A Verdi Színházat 1868. augusztus 5-én nyitották meg a Rigolettóval. Verdi iránti tiszteletből a közönség hölgytagjai zöld ruhákba öltöztek, a férfiak zöld nyakkendőt kötöttek...

A színház a Rocca jobb oldali szárnyán át közvetlenül megközelíthető.

Az előcsarnokban Giovanni Duprè Verdi-szobrát láthatjuk. A színházterem patkó alakú, két emeleten 32 páhollyal, felette az erkéllyel.

By Tiesse - Own work, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6616422

visitparma.wordpress.com

Középen a korban szokásos királyi páholy:

A színházterem mennyezetfreskója az egyes színházi műfajok allegorikus ábrázolásával Gioacchino Levi alkotása:
 

Nemcsak a színházterem, hanem valamennyi kiszolgáló helyiség, a társalgók, a büfé is gazdagon dekoráltak.

Ez itt a társalgó szoba, fent a muzsikusok karzatával. Régen ugyanis az előadások szüneteiben egy kisebb zenekar szórakoztatta a közönséget, hogy el ne unják a várakozást...

Igaz, Busseto kisváros, és ha nem egy Verdi nevelkedett volna a falai között, túl nagy lenne számára egy ilyen színház. Az utókor viszont gyaníthatóan nem bánja, hogy ezt annak idején meglépték a derék bussetóiak. A színház, története során már Verdi valamennyi operáját bemutatta. Az előadások közül különleges jelentőségűek az Arturo Toscanini által 1913-ban és 1926-ban vezényeltek, a 2001-ben Riccardo Muti által dirigált Falstaff és az Aida Franco Zeffirelli rendezésében.

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjában is megírtam.

Ide járt a fiatal Verdi zeneiskolába és könyvtárba

Busseto, via Roma 38. Monte di Pietà-palota

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

Barokk városi palota Busseto fő utcáján, a via Román, a via Biblioteca és a via Seletti között.

1679 és 1682 között épült. Ez volt a a ferencesek és a város kegyúri családja, a Pallaviciniek által 1537-ben alapított Monte di Pietà székháza. 

A Monte di Pietà (Segélyző Egyesület, szó szerint az Irgalom Hegye) egyszerre volt zálogház és jótékonysági egyesület, de kulturális funkciókat is magára vállalt. Fenntartotta a helyi zeneiskolát, amely ebben az épületben működött, a San Bartolomeo-templom kórusát, ösztöndíjakkal segítette arra érdemes helyi fiatalok tanulmányait. Hosszú bürokratikus ügyintézés után Verdi milánói tanulmányaihoz is hozzájárult, bár a költségek legnagyobb részét Antonio Barezzi fedezte.

Az egyesület 1768-ban könyvtárat is alapított, amelyet szintén ebben a palotában helyezett el. Ez a könyvár ma is működik és ugyanitt, az eredeti termekben található. Berendezése is megőrződött. A tinédzser Verdi sok-sok órát töltött ezen a helyen, szinte féktelen tudásszomjjal, nagy szorgalommal olvasva. Itt alapozta meg későbbi kiváló műveltségét. Zeneiskolai óráira is ide járt Ferdinando Provesihez.

Forrás: italoamericano.org

A könyvtár archívumában ott van a Monte di Pietà iratanyaga, a Verdi mecénásához, későbbi apósához, Antonio Barezzihez köthető Bussetói Filharmonikusok iratai, kéziratos kottái, köztük a Provesihez, Verdi első igazi zenetanárához kapcsolódó dokumentáció. Itt őrzik Verdi felesége, Giuseppina Strepponi 101 levelét kedves családi barátjukhoz, Giovanni Avanzi plébánoshoz. Szintén az itteni könyvtár kincse Emanuele Muzio 330 levele, melyeket abban az időben írt, amikor Milánóban Verdi tanítványa, famulusa, titkára és mindenese volt. A Verdinél nem egészen egy évtizeddel fiatalabb Muzio is Bussetóban nőtt fel, s ugyancsak ide, Provesi mesterhez járt zeneórákra.  


Források:

bassaparmense.it/paesi/Busseto/biblioteca.htm

A "Kataliszt" jelzésű fényképet 2016 augusztusában készítettem

 

John Lennon lakott itt

London, 34 Montagu Square

Egyesült Királyság


 

A London Marylebone városrészében álló sorház 1810/11-ben épült. Az utca névadója Elizabeth Montagu, a 18. századi London kulturális és társadalmi életének ismert alakja.

A 34. számú rész alagsori, illetve földszinti lakása az 1960-as években több rocklegenda otthona volt. Ringo Starr 1965-ben vette meg, 1969-ig volt a tulajdonában. Ő maga csak rövid ideig lakott benne, viszont kiadta Paul McCartney-nek. Már ebben az időben létesítettek itt egy kis stúdiót. Itt kezdték el felvenni az Eleanor Rigby-t és Paul más dalain is dolgozott itt. Paul után Jimi Hendrix bérelte ki a lakrészt menedzserével, itt írta The Wind Cries Mary című dalát.

A következő híres lakó John Lennon volt, aki 1968 június végén költözött be feleségével, Yoko Onoval.

Lennon életének nagyon aktív időszaka az itt töltött idő. Dolgozott a Beatles "White" albumán, itt kezdődött szerzői együttműködése feleségével. Érdekesség, hogy ebben a házban készültek a Two Virgins lemez híres/hírhedt borítójának meztelen fényképei... Miután 1968. októberében Lennonékra rátört a Scotland Yard kábítószer-csoportjának egy rendőre, aminek folytán később pénzbüntetésre ítélték őket, Ringo 1969-ben eladta a lakást.

Születésének 70. évfordulója jegyében 2010. október 23-án a homlokzaton felavatták John Lennon emléktábláját, az ünnepségen Yoko is beszélt. 
Az épület megjelölése a brit kulturális örökséget gondozó English Heritage nevéhez fűződik: az ő jellegzetes, kék alapon fehér betűs tábláik több, mint 900 olyan londoni épületet jelölnek, amelyekhez közismert személyiségek kötődtek.

Forrás: imaginepeace.com

Az elfelejtett budai Brunszvik-palota

 

Budapest I. Szentháromság tér - Tárnok utca sarok

A Mátyás–templomtól délre eső területen (mai telekszámozás szerint Szentháromság tér 1. – Tárnok utca 15., a műholdas térképen piros körrel jelöltem)  állt a Brunszvik grófok városi palotája, ahol Beethoven is járt látogatóban. Helyét jelenleg park és különböző kereskedelmi, illetve vendéglátó pavilonok foglalják el.

A házat — amelyben korábban a család már bérlőként is lakott — 1784-ben vásárolta meg gróf Brunszvik Antal. Magáról az épületről annyi tudható, hogy 1777 előtt épülhetett, homlokzata 19 öl szélességű volt, s Dunára néző kis kertjét, amelyről később Antal gróf lánya, Brunszvik Teréz is szólt emlékezéseiben, egzotikus növények díszítették.

Brunszvik Antal gyermekei valamennyien ismeretségben voltak Beethovennel. A zenetörténeti kutatások mai állása szerint legnagyobb valószínűséggel Brunszvik Jozefin volt a "halhatatlan kedves" (sokáig Terézt hitték annak); Ferenc és Beethoven pedig bensőséges barátságban álltak.

Brunszvik Ferenc (1777–1849) kiváló zenei tehetséggel rendelkezett: remek csellista volt és a zeneelméletben is nagy jártasságra tett szert. Beethovennel valószínűleg Deym gróf, Jozefin férje bécsi házában ismerkedett meg 1799-ben, s hamarosan benső barátságot kötöttek. Közvetlen hangú levelezésük tanúsága szerint tegeződtek: a zene fejedelme és a magyar mágnás egyenrangúaknak tekintették egymást.

Beethoven Brunszvik Ferenc közvetítésével jött 1800 tavaszán koncertet adni a budai Várszínházba. Már megérkezésének napján, április 29-én ellátogatott ide, a Brunszvik–palotába és átadta a családnak az első gyermekét váró Jozefin és a vele Bécsben tartózkodó Teréz levelét. Sebestyén Ede zenetörténész szerint 1809-ben is járt itt, a bécsi háborús helyzet elől menekülve. 

Biztosan Ferenc volt a közvetítő abban is, hogy 1812-ben Beethoven írta a kísérőzenét a Pesti Német Színház megnyitójára az István király és az Athén romjai című színdarabokhoz.

Brunszvik Ferenc tavasztól őszig Martonvásáron, télen pedig Budán lakott, s muzsikus szenvedélyének élete végéig hódolt. Sokat muzsikált ebben a házában is. Kapcsolatot tartott a környék zenekedvelő főuraival és a magyar főváros minden számottevő muzsikusával és zenebarátjával. Carl Czerny, aki 1814/15-ben Pesten élt, később maga mesélte Beethovennek, hogy milyen sokat muzsikált együtt a gróffal. Beethoven halála után pedig két télen át ebben a házban volt vendége Ferenc grófnak Anton Schindler, Beethoven titkára, akivel együtt elemezték a Mester vonósnégyeseit.

Brunszvik Ferenc és felesége (Heinrich Thugut, 1828)

1821-től a kamaramuzsikálásban Ferenc gróf kiváló társa volt szintén nem mindennapi zenei tehetséggel rendelkező felesége, Justh Szidónia is, akit Schindler a kor egyik legjobb női Beethoven–játékosának tartott.

Mátrai Gábor így írt a házukban zajló zenei életről:

El nem mellőzhetem ama jeles Akadémiákat, mellyeket Pesten télen által hetenkint több ízben adni szokott M. Gróf Brunszvik Fer[enc] esmeretes derék violoncellista; mellyeken több Pesti rendes 's legjelesebb hangművészek ... részt vesznek; sőt maga a M. Grófné is ... mesteri Klavir Játszásával díszesíti azokat, és a' részvevő minden rangú vendégeket külön leereszkedő nyájassággal fogadja.

E zeneestéken Széchenyi Istvánék ugyanúgy megfordultak, mint a kevésbé előkelő származású zeneszerző, Volkmann Róbert, Mosonyi (akkor még Brandt) Mihály vagy a későbbi híres Bach–kutató, Wilhelm Rust. Elsősorban a bécsi klasszikusok műveit népszerűsítették, de játszották például Chopin és Mendelssohn szerzeményeit is. A gróf több mint félezer darabból álló kottagyűjteményében több olyan mű is szerepelt, amelyet zeneszerző ismerőseik neki és feleségének ajánlottak. Nyári időszakban hasonló nívójú hangversenyek helyszíne volt a család martonvásári kastélya is.

A Pest-Buda zenei életében nagy tekintélynek örvendő, Beethoven barátjaként számontartott Brunszvik Ferenc nem hiányzott, ha kiemelkedő muzsikus érkezett a városba, feleségével mindig ott voltak üdvözlésén, így például 1839 decemberében Liszt Ferenc fogadásán is; 1843-ban pedig a híres francia hegedűművész, Henri Vieuxtemps tiszteletére ő adott estélyt itteni házában. A kedélyes környezetben a vendég sokat játszott. Zongorán Erkel Ferenc és Szidónia grófné felváltva kísérték.

A gróf kivette a részét a különböző zenei egyesületek támogatásából is; s bár elsősorban nem magyar szerzők műveit népszerűsítette, elismerten missziós szerepet vállalt, hogy a kamaramuzsikálás terén Pest–Buda felzárkózzon Bécs mögé.

A Brunszvik–palota 1899-ig, 105 évig volt a családé, amikor Ferenc fia, Brunszvik Géza eladta. 1911-ben mint kincstári tulajdont lebontották. A helytörténészek, művészettörténészek teljesen elfeledkeztek létezéséről, eddig még képi ábrázolásra sem sikerült akadnom... Illetve, találtam egy 1876-os képeslapot, amelyiken talán rajta van – kékkel bekarikáztam, melyik épületre gondolok, közvetlenül az átépítés előtt álló Mátyás-templom mellett. Ez egyelőre csak egy tipp, mert zavar, hogy túl közel van, de valahol ott kellett lennie szerintem...

Források:

Hornyák Mária: Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár. Martonvásár, Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézet, 1993
Czekey Marianne: Özv. gróf Brunszvik Antalné házai. = História 1932. 1–4. füzet 79–87. p.
Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Bp. Akadémiai Kiadó, 1955
Sebestyén Ede: Beethoven pesti emlékei. = Pesti Hírlap 1928. október 28.
Zolnay László: Beethoven emlékeink. = Budapest 1970. 5.

Brahms szülőházának hűlt helye

Hamburg: Speckstrasse és Caffamacherreihe sarok

Hamburg régió, Németország

A Google térkép nem mutatja pontosan, de a Speckstrassén a zászlóval jelzett parkolóház, a Brahms Quartier már közel van az emlékhelyhez, csak a sarokig kell elmenni. Tömegközlekedéssel a 2-es metró (U2) Gänsemarkt megállójától jutunk el leghamarabb a helyszínre.

Itt, a Speckstrasse és a Caffamacherreihe utcák találkozásánál emlékművet állítottak Brahms egykori szülőháza helyének megjelölésére.

Forrás: ansichtskarten-center.de

Dietrich Fischer-Dieskau, a tudós énekművész Brahms-életrajzában így jellemezte ezt a környéket:

Brahms 1833. május 7-én Hamburgban, a Schlüters Hof 24-es számú házban látta meg a napvilágot. A ház az úgynevezett "Gängeviertel"-ben állt, kicsiny, sötét udvar hátsó felében, távolabb a Speckgang főútjától, fény nélkül és nyomorúságosan, egykori kertek helyén. A környék leghírhedtebb részét szelte át a Speckgang. Itt, az elővárosban, egészségtelen körülmények között nevelkedett a gyermek Brahms. A körülötte élő emberek a szegénységgel küzdöttek; s bűnözők és prostituáltak találtak arrafelé szállást. Erős jellem kellett ahhoz, hogy bárki védekezni tudjon az ilyen szomszédsággal szemben és vidámságát, a lélek szabadságát képes legyen megőrizni. Természetesen Johannest nyomasztotta az életnek ez az árnyékos oldala, amely azonban nem emésztette fel, sőt inkább megerősítette ellenálló képességét. Az élettapasztalatok által korán megérlelve került ki a gyerekkor világából.

Mindebben előtte volt szülei jó példája is: apja városi muzsikus volt, szárnykürtön, trombitán és nagybőgőn játszott. Dolgos édesanyja fűszerüzletet vezetett, szobakiadással foglalkozott (ennek révén ismerte meg vidékről Hamburgba települő leendő férjét). Johannes után még két testvér született, s otthon meleg volt a családi légkör. Brahms első zeneleckéit édesapjától kapta.

A szülőházat 1906-ban emléktáblával jelölték meg. 1933-tól a Brahms-család egykori lakásában élők, némi díjazás ellenében beengedtek érdeklődőket, és felállítottak számukra egy vendégkönyvet. 1943-ban a ház háborús pusztítás áldozata lett.

Helyén 1971-ben állították fel a ma látható emlékművet. Domborműveit Egon Lissow készítette. Rajta Brahms portréja mellett láthatjuk az egykori szülőház, és a rajta 1906-ban elhelyezett emléktábla ábrázolását is. 

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később a Papageno Kataliszt blogjába is megírtam.

Források: 

Fischer-Dieskau, Dietrich: Johannes Brahms. Élet és dalok. Bp. Holnap Kiadó, 2014

www.ndr.de/ratgeber/reise/hamburg/Spaziergang-zu-Hamburger-Brahms-Staetten - a színes fényképek innét származnak

Itt sakkozott a fiatal Erkel

 Budapest V. Apáczai Csere János utca 15.

Hatalmas, ma négyemeletes, három utcára néző (Dorottya utca 6., Szende Pál utca 4.) átjáróház áll itt. A közelmúltban újították fel, ma Dorottya–ház néven ismert.

Forrás: építészfórum.hu

Wurm János vaskereskedő megbízásából ifj. Zitterbarth Mátyás kezdte építeni 1814-ben, és Pollack Mihály fejezte be 1822-ben. Ekkor kétemeletes volt. A további két emeletet Piescher József építette 1867-ben Almay (Wurm) Rezső számára.

Egykor az épület földszintjén működött a híres Wurm kávéház. Itt jöttek össze az 1830-as évek végétől a magyar sakk hőskorának legendás alakjai: Szén József, Grimm Vince és Löwenthal János Jakab, akik 1843–45 között levelezős sakkjátszmát vívtak Párizs városának csapatával. Ebben az akkor kezdőnek számító nemhivatalos nemzeti válogatottnak tekinthető csapatunk legyőzte a franciákat; ez időtől jegyzik Magyarországot a sakkjáték nemzetközi börzéjén.

Budapesti Sakk-Szemle 1893. 6.

Sokat járt a kávéházba ebben az időben a fiatal Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház ünnepelt zeneszerzője és karmestere (erre az időre esik első két operája, a Bátori Mária és a Hunyadi László bemutatója).  Erkel az országos élvonalba tartozó kiváló sakkjátékos volt, s élete végéig vezető szerepet töltött be a magyar sakkéletben.
A sakkozók – és Erkel – törzshelye később a Velence kávéházba került át.

 

Források:

Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Adalékok a Lipótváros történetéhez 1. Bp. Budapesti Városszépítő Egyesület, 1988
Buza Péter: Lustig–Vidor. = Budapest 1982. 3.
http://urbface.com/budapest/a-dorottya-palota--a-volt-wurm-udvar
Magyar sakktörténet 1. Szerk.: Barcza Gedeon. Bp. Sport Kiadó, 1975
http://obudaianziksz.hu/kemeny-vagyim-a-wurm-kavehaz-dicsosege/

Az orgonista Verdi

Busseto: via Ferdinando Provesi 40.
Santa Maria degli Angeli-templom

Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye

A gótikus ferences kolostor és templom a város délnyugati részén, a via Provesi és a viale Pallavicini közötti tágas területen található. 1470 és 1474 között építtette a Pallavicini család.

Forrás: wikipedia

Forrás: panoramio.com/photo/89374983

A gyermek és fiatal Verdi gyakran látogatta ezt a templomot. Huszonkét éves korában, 1836. január 6-án itt orgonált először nyilvánosan a városban, amelynek előtörténete a következő:

Bussetóban már Ferdinando Provesi 1833-ban bekövetkezett halála óta valóságos háborúskodás folyik, hogy ki legyen utóda a város zenemesteri posztján, amely poszt magában foglalta a székesegyházi orgonista/karnagy, valamint a helyi zeneiskola és a filharmonikusok igazgatásának feladatait is. Verdi, aki abban a reményben végzi Milánóban tanulmányait, hogy ezt a posztot elnyerve feleségül veheti a tanulmányait nagyrészt anyagilag lehetővé tevő helybeli módos kereskedő, Antonio Barezzi lányát, elkeseredve veszi tudomásul, hogy a prépost egy olyan muzsikust támogat, aki – mint a gyakorlatban kiderült – alkalmatlan a posztra. Bussetóban heves indulatokat vált ki a kérdés, párt és ellenpárt alakul, folynak a bürokratikus csatározások. S amikor az ügybe belefáradt Verdi a kisváros elhagyására gondol, azok közül is többen ellene fordulnak, hálátlannak tartván őt, akik eddig az ő pártján voltak.

Ebben a szituációban játszik a Milánóból hazatérve Vízkereszt napján a templomban. Az eseményről Barezzi ezt írta naplójában:

Hatalmas volt a csődület, különösen a délutáni misén, s teljes a siker, még az ellenpárt tagjai között is.

Az ügyre végül 1836. február végén tettek pontot, amikor kompromisszumos megoldásként – egy hivatalosan is meghirdetett pályázati meghallgatás eredményeként – Verdit nevezték ki Busseto zenemesterévé, templomi orgonistának pedig meghagyták a prépost támogatottját.

Az orgonát, amelyen Verdi játszott, eladták a trevozzói templomnak, ma is ott látható és hallható.