Itt lakott Bécs kedvenc zongoraművésze

Bécs, Getreidemarkt 10.

Ausztria

 

 

Négyemeletes neoklasszicista városi palota Bécs I. kerületében. 1871/72-ben épült Heinrich von Förster tervei alapján.

Kapuzata felett Bronz domborműves emléktábla tudatja, hogy 1888-tól élete végéig itt élt Alfred Grünfeld (1852-1924) zongoraművész, zeneszerző, tanár. Ebben a házban hunyt el 1924. január 4-én.

 

Grünfeld a bécsi "felső tízezer" kedvenc zongoristája volt.

Prágában született és nevelkedett sokgyermekes, középosztálybeli zsidó kereskedő családban. Muzsikáló família voltak, egy évvel idősebb bátyja, Heinrich Grünfeld gordonkaművész lett, de több testvére is foglalkozott zenével.

Prágai, majd berlini zeneakadémiai tanulmányok után 1873-ban telepedett le Bécsben.

Nagynevű zongoraművész és tanár lett, egyik meghatározó személyisége az osztrák főváros zenei életének - és egyúttal szeretett figurája a művelt köröknek: közismert volt anekdotáiról és tréfáiról. Jó barátja volt Brahms és Johann Strauss. Strauss neki ajánlotta Tavaszi hangok című keringőjét.

Nem alapított családot, testvérével, Emmával élt Bécsben először a Praterstrasse 49. alatt, majd itt, a Getreidemarkton.  

Grünfeldet nemcsak Bécsben ismerték, hanem koncertkörútjai révén egész Európában - beleértve Oroszországot és Skandináviát -, sőt, az Egyesült Államokban is. Uralkodói elismerésekben is részesült, így például kitüntette III. Sándor orosz cár, Berlinben pedig elnyerte az "udvari zongoraművész" címet. 

1897-től a Bécsi Zeneakadémia professzora lett. Zeneszerzéssel is foglalkozott, két operettje mellett kifejezetten előadási célra írt saját magának egyrészt eredeti zongoradarabokat, másrészt pedig, mint az akkoriban divatos volt, ismert műveket dolgozott át zongorára, technikailag jól látványossá téve azokat. Élő koncerteken, szalonokban nagyon sokat improvizált.

Grünfeld arról is nevezetes a zenetörténetben, hogy a zongoraművészek közül ő volt az első, aki átlátta a hangfelvételek készítésében rejlő hatalmas lehetőségeket. Ezeket annak ellenére megérezte, hogy azért az akkori, gyerekcipőben járó technika még nem nyújtotta azt a hang-élményt, mint egy élő előadás. Így meglehetősen sok hangfelvételt készített: 94 klasszikus és romantikus művet és mintegy 100 darabot saját szerzeményei közül.

A bloggernek Grünfeld személye azért különösen kedves, mert erős kapcsolatok fűzték Nagykanizsához ifjúkori jóbarátja, Práger Béla gyógyszerész révén. Többször járt Kanizsán, koncerteket is adott.

Nagykanizsai vonatkozásait két posztban írtam meg másik blogomban. Érdemes elolvasni, teljesebbé teszi a képet!

A patikus és a zongoraművész 1.

A patikus és a zongoraművész 2.

Itt maga adja elő egyik jellegzetes szalondarabját; közben arcképeit nézegethetjük: