Papageno színháza

Bécs, VI. Linke Wienzeile 6.:  Theater an der Wien

Ausztria

 

 

 

A Theater an der Wien Papageno első alakítója, Emanuel Schikaneder által épített, ma is nagy sikerrel működő színház.

 

A főhomlokzat a Linke Wienzeile felől

 

Az az igazi, ha bejuthatunk oda operaelőadásra (a blogger ott láthatta Verdi operáját, A két Foscari-t Placido Domingóval), de kívülről mindenképpen járjuk körbe az épületet. A Millöckergasse felőli oldalon nézzük meg homlokzatának viszonylag épségben meghagyott elemét, a klasszicista kapuzatot, melyet Papageno-kapunak hívnak (Papagenotor), s melyen a szoborcsoport  Schikaneder mestert ábrázolja a madárember jelmezében, három saját gyermeke társaságában, akik a Varázsfuvolában a három fiút énekelték. 

A Papageno-kapu

 

A színház története valóságos kincsesbányája a zenetörténeti csemegéknek. Több Beethoven-ősbemutató zajlott itt a szerző részvételével, aki egy ideig az épület második emeletén lakott. Ebben a színházban hallhatta először a közönség a II., a III., az V. és a VI. szimfóniát, maga játszotta itt 3. zongoraversenyét. Itt mutatták be először a Fideliót, sőt, már első változatát is, Leonore címmel.

Később itt került színre először Johann Strauss operettje, a Denevér, majd színpada a magyar operett történetének fontos színhelye lett Lehár és Kálmán Imre több művének ősbemutatójával. Az 1960-as évektől a musical műfaj európai térhódításában is fontos szerepet játszott.

Mindezekről, és még sok minden másról már írtam részletesen a Papagenó Kataliszt blogjában szintén PAPAGENO SZÍNHÁZA címmel, sok illusztrációval.

Itt halt meg Schubert

 Bécs, IV. Kettenbrückengasse 6.

Ausztria

 

 

 

A bécsi Kettenbrückengasse lakóházai közül több az 1820-as évek második felében épült, biedermeier stílusban. Így a ma 6. számot viselő épület is, amely zarándokhely a klasszikus zene kedvelői számára.

 

Ebben a házban élte utolsó heteit és halt meg 1828. november 19-én Franz Schubert. A lakás ma emlékmúzeumként látogatható.

Az emlékhelyről bővebben Kataliszt blogomban ITT HALT MEG SCHUBERT címmel írtam a Papagenón, több saját fényképpel illusztrálva, ott elolvasható. Még az is kiderül belőle, mik voltak utolsó olvasmányai betegágyán... 

További Schubert-emlékhelyek a Zenevándor blogban:

Altmünster, Ebenzweier-kastély: Schubert derűs órái 

Atzenbrugg, Schlossplatz 1. Itt "bulizott" Schubert

Bad Gastein, Straubingerplatz 1-2. Schubert Bad Gasteinban

Bécs, Lichtentali Plébániatemplom

A girardi kalap névadójának villája

Bad Ischl, Steifeldstrasse 8.

Ausztria, Oberösterreich

 

 

Alexander Girardi (1850–1918) villája a csodálatos természeti környezetben fekvő császári nyaralóhely, Bad Ischl egy enyhe dombján áll.

A villa a tájban (Thomas Ledl – Eigenes Werk, CC BY-SA 3.0 at)

 

 

 

 

Eredetileg Ferenc József és Erzsébet legfiatalabb gyermeke, Mária Valéria főhercegnő számára épült, aki azonban soha nem költözött be. 1893-ban a császári udvartól vásárolta meg a kor kedvenc operettszínésze, a kalapnak is nevet adó Alexander Girardi és nyári rezidenciának használta.

Girardi pályája során leghosszabb ideig az akkoriban fénykorát élő Theater an der Wien tagja volt. Hatalmas sikereket aratott, ő volt például az első Zsupán a Cigánybáróban. Népszerű volt mint népies bécsi dalok előadója is.

Villáján nincs emléktábla, de a belvárosban, törzskávéházának homlokzatán emlékét márványtábla őrzi. Hamarosan oda is ellátogatunk.

Addig is egy meglepően jó minőségű filmrészletben megnézhetjük és hallgathatjuk Girardit. Bécsben felvett hangra 1908-ban Berlinben készítették vele a filmfelvételt, amelyet kiválóan restauráltak.

 

Az emlékhely történetét korábban a Papageno Kataliszt blogjában is közzétettem GIRARDI VILLÁJA címmel.

Itt volt gimnazista Réti József

Csurgó, Csokonai utca 24.

 

 

A Somogy megyei Csurgó központjában, a híres-neves csurgói "első oskola", a mai városi múzeum épületének szomszédságában földszintes ház áll.

 

 

Ebben működött egykor a kisinternátusnak nevezett kollégium. Itt lakott csurgói diákévei idején, 1939 és 1942 között Réti József (1925-1973) operaénekes. 

 

 

Édesapja a Magyar-Amerikai Olajipari Részvénytársaság olajmérnöke volt. Mindhárom gyermeke, így a legidősebb József is korábbi állomáshelyén, a romániai Ploiestiben született. A család 1939-ben került haza Magyarországra, Nagykanizsára. A leendő kiváló tenorista a közeli Csurgó gimnáziumában kezdte meg tanulmányait mint harmadik osztályos tanuló.

Itteni tanárai, Cser Andor, valamint Rácz Dezső és zongorát tanító felesége kezdték bevezetni a zene birodalmába. Tagja volt a gimnázium énekkarának is. Egyik osztálytársa így mesélt róla:

Úgy emlékszem, hogy ötödik vagy hatodik gimnazista korunkban a Csokonai padnál rendszeresen énekelte a kórus „A tihanyi Echóhoz” című Csokonai-vers megzenésített változatát. Ahogy visszaemlékezem, nagyon nehéz dallama volt. Jóska hangja kiemelkedett a kórusban. Alapvetően nagyon szomorú gondolatot tartalmaz Csokonai verse. Most, ahogy visszaidézem, a vers mondanivalója is sokat jelentett Jóska számára. Ő kifelé mindig vidám, önfeledten nevetni tudó fiú volt, de nagyon mély érzelemmel megterhelten. Még gyerekkorában kapott betegségét csodálatos akaraterejével igyekezett feledtetni, és remélte, hogy legyőzheti.

Lábjegyzet: A Csokonai-pad a csurgói gimnázium parkjában áll, azon a helyen, ahova az emlékezet szerint Csokonai szokta kivinni diákjait szabadtéri tanórára, amikor rövid ideig segédtanárként működött az iskolában.

 

Időközben Réti József édesapját Bázakerettyére, majd 1942-ben Budapestre helyezték, így hatodik osztályos korában elhagyta a csurgói alma matert és a pesterzsébeti Kossuth Gimnáziumban folytatta tanulmányait. De e néhány tanév alatt is szívéhez nőtt az iskola: ha tudott, mindig részt vett az érettségi találkozókon; diáktársai is úgy tartották őt számon, mintha velük érettségizett volna.

Csurgó őrzi emlékét: a Kertvárosban utcát neveztek el róla, 1998 óta a város zeneiskolája is az ő nevét viseli. Az egykori kisinternátust volt osztálytársai kezdeményezésére 1995-ben jelölték meg emléktáblával.

 Az emlékhelyről a Papageno Kataliszt blogjában is írtam.

Nannerl Mozart utolsó lakása

 Salzburg, Universitätsplatz 19.

Ausztria, Salzburg

 

 

 

Négyemeletes városi lakóház Salzburg óvárosában. 1801. októberétől 1829. október 29-én bekövetkezett haláláig e ház harmadik emeletén lakott – és itt hunyt el – Mozart nővére, Nannerl, azaz Anna Maria Berchtold zu Sonneburg.

A ház és a mindvégig zseniális fivére árnyékában élő hölgy történetét a Papageno Kataliszt blogjában írtam meg részletesen, sok képpel EGY NŐ MOZART ÁRNYÉKÁBAN címmel.

Itt született Kálmán Imre

Siófok, Kálmán Imre sétány 5.

 

 

Közel az állomáshoz, az egykori Vasúti korzón áll az az emeletes ház, amelyben a magyar operett kimagasló jelentőségű zeneszerzője, Kálmán Imre született és gyerekeskedett.

  

Az utca 1955 óta az ő nevét viseli, szülőháza pedig emlék-múzeum, hivatalos nevén Kálmán Imre Emlékház.

Az emlékhely történetét a Papageno oldal Kataliszt blogjában írtam meg részletesen, sok képpel: SIÓFOKRÓL PÁRIZSBA címmel, rákattintva elolvasható. 

Mivel az ott mellékelt videó már nem érhető el, nézzük meg innét, itt újra megtekinthető:

 

Muzsikáló ház a Lipótvárosban

 Budapest V. Hold utca 5. Grinzweil-ház

 

Kétemeletes, műemléki védettséget élvező romantikus stílusú lakóház. Első tulajdonosa, Grinzweil Norbert a Rózsavölgyi és Társa Zeneműkiadó alapítója (ő volt a "Társa"). A Grinzweil család is muzikális volt, mellette megfordult náluk az akkori zenei élet színe-java, Liszt Ferenccel és Erkel Ferenccel az élen.

 

A gyönyörű, a zenei kötődést külsejében is reprezentáló épületről és zenei múltjáról a Papageno Kataliszt blogjában írtam hosszabban ugyancsak MUZSIKÁLÓ HÁZ A LIPÓTVÁROSBAN címmel. Innét közvetlenül elérhető!