Olaszország, Emilia-Romagna régió, Parma megye
A fő utcai palotasor szép ám jelenleg kissé elhanyagolt épülete az Orlandi–palota, korábbi nevén Palazzo Dordoni–Cavalli.
Arisztokrata tulajdonosa, Annibale Dordoni az 1800-as évek elején klasszicista stílusban építtette a helybeli Giuseppe Cavalli mesterrel. Belső kialakításának köszönhetően a legmodernebb épület volt akkor Bussetóban. Néhány évvel később az építész fia, Antonio Cavalli vásárolta meg. Következő tulajdonosa Giuseppe Verdi lett, aki 1845. október 6-án kötötte meg a szerződést, nagy összeget fizetve érte.
Verdi számára az egész világ megváltozott Bussetóban eltöltött gyermek– és ifjúkora óta. 1842-ben színre került Nabucco című operája révén, amit sorra követtek további művei, Itália egyik legismertebb személyiségévé vált, s ez magával hozta az anyagi jólétet is. Viszont addigra családját elveszítette: két kisgyermeke halála után, 1840-ben fiatal felesége is elhunyt.
![]() |
Ezt a kopogtatót Verdi is biztosan használta |
Az Orlandi–palotában eleinte Verdi szülei laktak. A zeneszerző 1849-ben költözött ide. Addigra elmélyültek kapcsolatai Giuseppina Strepponi kiváló szoprán énekesnővel, akit ide hozott, ifjúsága városába és itt éltek együtt 1851-ig. Kettejüknek Bussetóban letelepedni Verdi katasztrofális döntésének bizonyult, hiszen elhunyt felesége a város prominens családjából származott, akik egészen közel is laktak ehhez a palotához. A bussetóiak bizony zokon vették Giuseppina jelenlétét, akinek így számos megaláztatást kellett elviselnie, hiszen a pár nem is volt összeházasodva (csak 1859-ben került sor esküvőjükre). Verdi kapcsolata ekkoriban apósával, Antonio Barezzivel is mélypontra süllyedt. A szeretetreméltó Giuseppina szerencsére hamarosan "meghódította" Antonio urat, így visszaállt közöttük a harmónia.
Ebben a palotában komponálta Verdi Luisa Miller, Stiffelio és Rigoletto című operáit; sőt, állítólag dolgozott itt a Trubadúron is. Közben több részletben megvásárolta a közeli Sant Agata–birtokot, ahova 1851 májusában Giuseppinával együtt átköltöztek. Attól kezdve életük végéig az volt első számú otthonuk.
Az Orlandi–palota Verdihez kötődő története azonban még nem zárult le: 1867. január 14-én itt halt meg apja, Carlo Verdi.
1888-ban az épületet az Orlandi család vásárolta meg. 1913-ban és 1926-ban, amikor a bussetói Verdi színházban vezényelt, benne lakott Arturo Toscanini.
1888-ban az épületet az Orlandi család vásárolta meg. 1913-ban és 1926-ban, amikor a bussetói Verdi színházban vezényelt, benne lakott Arturo Toscanini.
Angelo Orlandi, aki a Barezzi család leszármazottja is, egy időben néhány termét, köztük a reprezentatív szalont múzeumként megnyitotta.
2012-ben az Orlandi-örökösök eladták az épületet. Én 2016 augusztusában jártam Bussetóban – akkor néptelennek tűnt, kapuja bezárva, a múzeum megszüntetve, mindössze a földszintjén működött egy pizzéria. Eladása óta sokat cikkeznek a tervekről, miszerint a város zeneiskolát szeretne benne felállítani. Ebben a pillanatban ez még a jövő zenéjének tűnik...
![]() |
Ez volt Verdiék szalonja... itt már múzeum (bussetolive.com) |
Frissítés:
A témával később foglalkoztam "Kataliszt" című blogomban a Papageno oldalán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése