2017. június 16., péntek

Schikaneder és Lehár kastélya Bécsben

Bécs, XIX. Hackhofergasse 18.

Ausztria



Bécs Nussdorf városrészében, közel a Dunához, érdekes, a 17. század végéről származó palotácska áll, melyet a sétáló elől sajnos elrejt az épületegyüttes utcai, egyszerű városi háznak látszó szárnya. Ennek bal oldalán, a csúcsíves ablakok mögött hangulatos kis kápolna található.




Aki beléphet a főbejáraton, két oldalszárnyat lát, melyek kis udvart fognak közre, s a szemben lévő három kapu egyikén át juthat el a tulajdonképpeni kastélyhoz. Mögötte nagy kert található, teraszokkal, kőmellvédekkel, fenyőkkel, rózsákkal, ápolt gyeppel, középen tavacskával. 





ITT még több képet nézegethetünk a helyszín mai állapotáról.

Az ingatlan 1802 és 1812 között Emanuel Schikaneder tulajdona volt, aki ebben az időben járt sikerei csúcsán: felépíttette, részben az egy évtizeddel korábban bemutatott Varázsfuvola jövedelméből a Theater an der Wien-t és még erre a tuszkulánumra is futotta. Mennyezetfreskói, melyek a Varázsfuvolából mutatnak jeleneteket, ebből az időből származnak. Ám színházi vállalkozásai hamarosan becsődöltek, utolsó napjait, terveivel ellentétben a kevésbé vonzó Józsefvárosban volt kénytelen leélni...

A kastélyt 1932-ben az akkor már hatvanon túl járó Lehár Ferenc vásárolta meg; részben befektetési céllal, hogy vagyonát megőrizze a gazdasági világválság idején, és ő is azt gondolta, mint Schikaneder, hogy ideális hely lesz élete alkonyának eltöltésére. Nagyon szerette házát, mindent megőrzött és gondosan ápolt. Itt írta Giuditta című operettjét.

A szalon Lehár idejében (becsifekete.hu)


Ám hamarosan jött a háború, aminek végét súlyos betegen, Bad Ischl-ben vészelte át. Ott kapta a hírt, hogy Bécs felszabadulásának kaotikus időszakában fosztogatók kirabolták kastélyát, kiszórták felbecsülhetetlen relikviáit, dokumentumait, mozdítható bútordarabjait... 
A nyugalmasabb Svájcban töltött rövid időszak után 1948-ban Lehár gyakorlatilag meghalni jött vissza Ausztriába, újra Bad Ischl-be. A bécsi kastélyt testvére, Antal örökölte.

Az ingatlan ma is magántulajdonban van. Egyes források szerint kis Lehár-magánmúzeum található benne, mely bejelentkezés után látogatható, bár nem találtam, hogy ezt a világhálón hirdetnék.

Utcafronti részén három emléktáblát láthat a sétáló: két egykori tulajdonosa, Schikaneder és Lehár mellett táblát kapott Richard Tauber, Lehár jó barátja, művei tenor-szerepeinek ihletője és kiváló előadója. Biztosan többször járt itt, sőt, esküvője is az itteni kis kápolnában volt... 

Schikaneder emléktáblája

Lehár Ferenc emléktáblája

A legújabb, magán-kezdeményezésű emléktábla



Források:

Schneidereit, Otto: Lehár. Bp. Zeneműkiadó, 1988
https://www.wien.gv.at/wiki/index.php/Schikanederschl%C3%B6ssel
http://www.burgen-austria.com/archive.php?id=246


4 megjegyzés:

  1. Nem győzök ámuldozni, mennyi kincsre találsz rá! Köszi!

    VálaszTörlés
  2. Csak ámulok. Gyönyörű, romantikus kastély.
    Érdekes történet. Köszönöm, Kati.

    VálaszTörlés
  3. Kati, csodás helyről írtál újfent! Bíztatlak, hogy kutasd tovább, mert egy bécsi út alkalmával jó lenne megnézni, noha el van takarva más épületek által. De látom, az osztrákok számontartják, hisz kint van nemzeti zászlójuk! Köszi!

    VálaszTörlés
  4. Köszi Nóra, már régóta szívem vágya, hogy egyszer láthassam. Eddig úgy találtam, néha vannak benne rendezvények, olyankor lehet bemenni. De azért még igyekszem tovább tájékozódni, lenne-e más lehetőség, mert én is nagyon szeretném látni!

    VálaszTörlés