Szekszárd, Széchenyi utca 38.
Liszt Ferenc magyarországi vidéki emlékhelyeinek sorában kitüntetett helyet foglal el Szekszárd. Jártunk már a bloggal több helyszínen (lásd a poszt végén!), most látogassunk el legfőbb támaszpontjára, jóbarátja, Augusz Antal kúriájába, ahol 1846 és 1876 között négy alkalommal is vendégeskedett.
A Szekszárd belvárosában található kúria három, látványban jól elkülöníthető épületrészből áll. Legrégebbi részei a kékeszszürkére festett déli és a fehér középső szárny. A déli szárnyat id. Augusz Antal építtette az előtte ott álló vendégfogadó helyére – vagy annak átalakításával. Ebben volt Liszt lakosztálya. A három homokkő oszlopon nyugvó középső, fehér vakolatú rész valamivel régebbi, az 1820-as évekből való. A rózsaszínű, a trieszti Miramare–kastély által ihletett tornyos északi szárnnyal pedig néhány évtized múlva, az 1860-as években bővíttette otthonát az ekkor már bárói címmel felruházott ifjabb Augusz Antal. Ezt az épületrészt a szekszárdi Stann Jakab tervezte.
Az Augusz família a 19. század során látványos pályát futott be. Id. Augusz Antal postabérlő, majd köztiszteletben álló főszolgabíró volt Szekszárdon. Liszt barátja, az ifjabbik Augusz Antal (1807–1878) már gyermekkorában kitűnt nyelvtehetségével. Jogi egyetemet végzett, majd Tolna megye aljegyzője, 1846-ban pedig alispánja lett. Szekszárd sokat köszönhet neki: több közhasznú intézményt alapított — köztük egy zeneiskolát is —, s külföldi tapasztalatait hasznosítva sokat tett a szekszárdi szőlőművelés felvirágoztatásáért. Személyének és tevékenységének megítélésében azonban máig van némi bizonytalanság: Augusz ugyanis magas hivatalt töltött be az abszolutizmus idején, báróságra is 1850-ben emelték, s ez a Habsburg uralkodó iránti feltétlen hűségre utal. Ugyanakkor magas társadalmi állását mindig nemes, s egyben nemzeti ügyek érdekében kamatoztatta országos és helyi szinten egyaránt. Meghatározó szerepet játszott a korábban európai színtereken mozgó Liszt Magyarországhoz való egyre szorosabb kötődésében, illetve a Zeneakadémia megalapításában, s személyében a zeneköltő legbizalmasabb barátjára lelt.
Augusz Antal először 1840. január 7-én tűnt fel Liszt mellett a pesti Nemzeti Színházban: ő tolmácsolta a közönségnek Liszt francia nyelvű köszönetét, amikor a koncert végén díszkarddal tüntették ki.
Augusz Antal (Vasárnapi Újság 1856/49)
Ez az aktus volt a kezdete annak a nagyjelentőségű, mély barátságnak, amelyet az őszintén átérzett magyar hazafiság fűzött szorosra. Liszt Szekszárdot idős koráig valóságos menedékének tekintette, ahol minden erőltetett külsőség mellőzésével igazi nyugalmat, testi-lelki felfrissülést talált egy kedves, őt hódolattal párosult szeretettel körülvevő család házában, s mellette gyakori vendég volt barátja budai lakásában is.
Első látogatására 1846. október 13. és 24. között került sor. A zongoraművészi pályafutása csúcspontján lévő művész ekkor járt másodszor magyarországi hangversenykörúton. Szekszárdra Augusz kíséretében érkezett, s nagy ünneplés közepette vonult be vendéglátója otthonába. Este a szekszárdiak fáklyás zenével köszöntötték. Első hangversenyét október 18-án a déli órákban tartotta a szekszárdi Megyeháza dísztermében, majd este műsorát megismételte. Ezekben a napokban vetette papírra VIII. magyar rapszódiájának első változatát. Október 24-én utazott el, hogy pécsi hangversenymeghívásának is eleget tegyen.
Tizenkilenc év telt el következő szekszárdi látogatásáig, amelyre 1865. szeptember 2. és 9. között került sor. Időközben Liszt visszavonult a koncertezéstől, s tevékenységének középpontjába a zeneszerzést állította. E második látogatás időszakában Rómában élt, nem sokkal korábban szentelték abbévá. 1865. augusztus 15-én vezényletével mutatták be a pesti Vigadóban Szent Erzsébet legendája című oratóriumát. Magyarországi tartózkodását felhasználta jóbarátja meglátogatására, akivel e csaknem két évtized alatt is rendszeres kapcsolatban állt. Vendégeket is hozott magával: Reményi Ede hegedűművészt zongorakísérője, Plotényi Nándor társaságában, valamint saját lányát és vejét.
Erről a látogatásáról különösen sok részletet ismerünk, részletesebben a Papageno Kataliszt blogjában szóltam róluk, érdemes ott elolvasni.
Harmadik szekszárdi tartózkodása bizonyult leghosszabbnak: néhány rövid megszakítással 1870. július 31-től november 15-ig volt Augusz vendége. A több mint három hónapos vendégeskedésnek a barátságon kívül politikai oka is volt: ekkoriban zajlott a porosz-francia háború. Liszt mindkét kultúrához és nemzethez szoros szálakkal kötődött, így a háború nagy lelki gyötrelmet okozott számára, bár szívében a franciákkal rokonszenvezett. Születésnapja, október 22. alkalmából még a múltkorinál is több vendég érkezett látogatására, ekkor Szekszárd valóságos nemzetközi zenei fesztivál színhelyévé vált. Erről is írtam részletesen a Papagenón.
Lisztben nagyrészt ez a leghosszabb szekszárdi tartózkodása érlelte meg állandó magyarországi működésének gondolatát. Ettől kezdve az év egyharmadát – általában ősztől tavaszig, alkalmazkodva a kulturális szezonhoz – Budapesten töltötte, az év többi részét pedig Weimar és Róma között osztotta meg.
Liszt negyedik, egyben utolsó látogatására 1876. október 21. és 31. között – ismét születésnapja tájékán – került sor. Ekkor már működött a Zeneakadémia, melynek Liszt haláláig elnöke volt. Itteni napjai csendben és nyugalomban teltek. A házat csak akkor hagyta el, ha misére ment az Újvárosi templomba.
Barátjának 1878-ban bekövetkezett halála rendkívül fájdalmasan érintette Lisztet. Mint Hamburger Klára summázta, abban, hogy élete legutolsó éveiben Lisztre annyi csalódás várt Magyarországon, hogy személyét és műveit elhanyagolták és többször durva hangon támadták, nagyon is közrejátszott, hogy többé nem állhatott mellette önzetlen és befolyásos barátja.
Augusz Antal a szekszárdi Belvárosi templom kriptájában nyugszik. Egyetlen életben maradt fia, Imre 1886-ban bekövetkezett halála után az Augusz-ház Szekszárd város tulajdonába került. 1905-től itt működött a Városi Kaszinó.
Az 1955-ben létrejött, Liszt Ferencről elnevezett Zeneiskola 1973-ban beköltözött az Augusz–házba, s itt van a székhelye a Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportjának is. 1973-ban a második emeleti toronyszobában Liszt kiállítást nyitottak, amelyet 1986-ban, a jubileumi Liszt–évben újrarendezve átköltöztettek a Megyeházára, s ma is ott látható.
Az épület középső szárnyának városközpont felé eső homlokzatán 1931-ben leplezték le Liszt Ferenc portrédomborművel díszített emléktábláját, Wigand Edit alkotását. A verset Bodnár István, a kaszinó igazgatója írta nagy igyekezettel.
Sasnak hűs fészke volt e régi ház.
Liszt Ferenc hajdan sokszor itt tanyáz.
A bár lelke elszállt, fészket égbe rak,
Üres sose maradjon itt e lak:
Magyar művészet, szent honszerelem,
Nektek e ház öröklakás legyen!
A kúria hátsó frontja a ma Liszt Ferencről elnevezett térre néz. Auguszék idejében park volt itt, 1981 óta Borsos Miklós Liszt-mellszobra (amely a blogger szerint inkább az alkotóra, mint Lisztre hasonlít…) vigyázza a házat.
Liszt biztos örülne, hogy a kúriában, ahol egykor sok időt töltött, ma Szekszárd ifjúsága jár zeneiskolai órákra. Bent is van szobra, mely Farkas Pál alkotása 1996-ból.
Liszt és Szekszárd témában lásd még a következő posztokat:
Liszt és a szekszárdi Megyeháza
Liszt a Szekszárdi Dalárda karnagyánál
Liszt a szekszárdi búcsún (Remete-kápolna)
Itt csónakázott Liszt (Csörge-tó)
Liszt Ferenc és Augusz Antal barátságáról lásd még:
