Háry János kalandozásai Csákváron

Csákvár, Széchenyi utca 31.

A Széchenyi és a Bokréta utca sarkán álló földszintes, mára szépen helyreállított épületben volt egykor a Bozory-vendéglő.

Itt hozta színre a helyi Magyar Földműves Játékszín 1929. március 31-én Kodály Zoltán: Háry János című daljátékát.

Az előadás ötletét Varga Sándor református esperes vetette fel annak apropóján, hogy a daljáték librettójának írója, a két világháború közti első hagyományőrző mozgalom, a Gyöngyösbokréta "spiritus rectora" a csákvári születésű Paulini Béla volt.

Az 1929-es előadás szereplői

Az előadást később többször is megismételték a vendéglőben, amelynek zeneszerető tulajdonosa, Bozory Endre tanította be az énekszámokat; az előadást Csőváry Dezső evangélikus lelkész-tanító rendezte, s maga Paulini Béla is besegített tanácsaival. Zenekar természetesen nem volt, Bozory Endre egy szál hegedűn szolgáltatta a kíséretet, s a dalokat leegyszerűsítve, egy szólamban énekelték.

Az 1929. június 16-i előadást maga Kodály is megtekintette szerzőtársával, Paulini Bélával és Hevesi Sándorral, a Nemzeti Színház igazgatójával együtt. Ott volt velük az Operaház huszonhat tagja, köztük híres énekesek, rendezők és az akkor még korrepetitor Ferencsik János - akik az Operaházban mindössze három évvel korábban zajlott ősbemutató részesei voltak. Előadás végén viszonzásul Venczell Béla, Székely Mihály és Maleczky Oszkár énekszámokkal léptek fel a csákvári közönség előtt.

Kodálynak tetszett a paraszti előadás. Hevesi Sándor úgy nyilatkozott, hogy ez az előadás a legjobb és legérdekesebb, amit valaha parasztoktól látott. A Fejérmegyei Napló 1929. június 19-i számában így írt a produkcióról:

Dicséretére legyen a csákvári műkedvelőknek, nem kaptak lámpalázt, pedig tudták, hogy az ország legelső színháza igazgatójának, a darab szerzőinek és vagy egy tucat operaházi "kollégá"-juknak árgus szeme figyeli őket. Oly természetes közvetlenséggel mozogtak a színpadon, tősgyökeres magyar zamattal játszottak, bátran, hibátlanul énekeltek, hogy a fővárosi művészek lelkes tapsa spontán megnyilatkozás volt. [...] Sepsy János a címszerepben zamatos, jóvágású Háryt adott, élete párja, Takács Bözsi (Örzse) tűzrőlpattant leánytípus.

A július 27-i csákvári előadást a Magyar Rádió páratlan technikai bravúrral egyenes adásban közvetítette (ez volt első vidéki közvetítése), s a sikeres fogadtatás után a fővárosi közönség élőben is megnézhette: 1929 decemberében háromszor a Nemzeti Színházban, háromszor pedig a mai Hevesi Sándor téren, a Magyar Színházban játszották el a csákvári színjátszók, majd vidéki turnéra mentek az előadással.

Paulini Béla, és a Rádió két munkatársa (Hegedűs Tibor, K. Halász Gyula) a szereplők között

A faluban tovább élt a nevezetes előadás emléke. 1997-ben a Háry Jánost újra betanulták a  csákváriak, s a régi előadás fennmaradt dokumentumaiból, tárgyi emlékeiből kiállítást rendeztek.

Paulini Béla 2003. augusztus 20-án a község poszthumusz díszpolgára lett. Emlékezetére még 1982-ben szerény emléktáblát avattak az épület falán:

A Fejér megyei televízió szerencsére készített az előadásról egy remek összeállítást. Belőle még sokkal többet megtudhatunk a témáról, további fényképek kíséretében. Igazi kuriózum, hogy megszólaltatták az előadás utolsó élő szereplőjét, Mária Lujza alakítóját. Feltétlenül érdemes megnézni!

Források:

Kenyéri Kornélia: Háry János kalandozásai Csákváron. = Honismeret 1998. 1.
Háry Jánost játszották a csákvári műkedvelők, az Operaház tagjai tapsoltak. = Fejérmegyei Napló 1929. 06. 18.
Gábor Gina: Háry János újra színre lép Csákváron. = Fejér Megyei Hírlap 1997. 05. 17.

Köszönöm Ugrits Margit csákvári könyvtáros segítségét és a küldött fényképeket! 

A budai Hilton szálló és ami a helyén volt

Budapest I. Hess András tér: a Hilton és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium régi épülete

A Várnegyedben, a Mátyás-templom északi oldala mellett emelkedik a történelmi városrész legfiatalabb épülete, a Hilton Szálló.

Forrás: iconetterem.hu

Helyén a második világháború előtt két nagy épület állott: délen a pénzügyminisztérium, északon pedig egy leányiskola. A közöttük levő középkori torony, rajta Mátyás király bautzeni emlékművének másolatával, ma is látható.

A pénzügyminisztérium helyén a középkorban lakóépületek voltak és utca húzódott. A török kiűzése után ide építették fel kollégiumukat a jezsuiták. Ez az épület lett később a pénzügyminisztérium székháza, amely 1945-ben súlyos károkat szenvedett.

A másik oldalon a 13. század közepétől a domonkosok IV. Béla által alapított temploma és kolostora állott. Maradványainak felhasználásával iskolaépületet emeltek, amelyben 1881-ben nyílt meg a fővárosi I. kerületi polgári leányiskola. Az intézmény 1917-ben leánygimnáziummá alakult, s 1923-ban felvette Szilágyi Erzsébet nevét.

Ma is emlékszem régi iskolámnak kolostori kerengőhöz hasonló, fákkal körülvett belső udvarára... falai között gyakran fordult meg Bartók Béla, Kodály Zoltán

- írta Szőnyi Erzsébet zeneszerző Kodályról szóló visszaemlékezésében. Az iskola énekkara, melyet a századforduló körül Baróti Lajos alapított, Sztojanovits Adrienne vezetésével kiemelkedő szerepet vállalt Bartók és Kodály zenéjének elismertetésében.

A gimnázium régi épülete. Forrás: szegbp.sulinet.hu

SZTOJANOVITS ADRIENNE (1890-1976) zenész családból származott. Édesapja Sztojanovits Jenő, a Szent István-bazilika, majd a Mátyás-templom karnagya volt, s nővérei is zenei pályára léptek. 1913-ban, 23 éves korában került énektanárnak az akkori elit lányiskolának számító intézetbe, ahol hamarosan megnyerte a diákok nagy részét az iskolai énekkar számára. 1928-ban Villő című kórusművének előadása kapcsán kerültek szoros kapcsolatba Kodállyal, aki ettől kezdve gyakran megfordult az iskolában. Hamarosan remek új darabot ajánlott Sztojanovits Adrienne-nek és kórusának: a Pünkösdölőt, amelyet ők mutattak be fergeteges sikerrel a Zeneakadémián. Kodály a nyomtatott kottát így dedikálta: Sztojanovits Adrienne-nek, aki a fekete kottamagból zengő virágoskertet varázsolt. 
A leánykar országos hírnévre tett szert: hanglemezek készültek velük, hazai és külföldi rádiókban szerepeltek, nyugat-európai hangversenykörúton jártak, s a legkiválóbb szakemberek - például Tóth Aladár és Rajeczky Benjámin - írtak róluk elismerően. Amikor 1930 májusában ARTURO TOSCANINI Budapesten járt, koncertje délutánján Kodály felvitte a gimnáziumba Szabolcsi Bence és mások társaságában. Kívánságára az énekkar rögtönzött hangversenyt tartott Kodály-kórusművekből. A Pünkösdölő és társai nemcsak felüdítették az utazástól, próbáktól fáradt karmestert, hanem őszinte csodálatra is ragadtatták.

1932

A nagyszerű teljesítmények mögött azonban sok küzdelem húzódott meg. Sztojanovits Adrienne egykori tanítványa, Huszár Klára operarendező meséli el Krisztinavárosi madrigál című könyvében, hogy a minisztérium, sőt a tanári kar egy része is sok kellemetlenséget okozott a tanárnőnek, mivel akkoriban Kodály, és vele Bartók műveit a hivatalos kultúrpolitika destruktívnak tartotta, mert szerintük káros hatást gyakorolnak a felnövekvő nemzedékre. Nem egyszer fordult elő, hogy a gyerekek szeretett Adi nénije kisírt szemmel érkezett az énekkari próbára, de elképzeléseit nem adta fel.

1936-ban a gimnázium átköltözött a közeli Mészáros utcában emelt új, modern iskolába, s az elárvult régi épületet még abban az évben le is bontották. Ma a Hilton Szállóba beépített középkori kerengőben fényképek idézik az egykori alma matert.

Az 1976 szilveszterén megnyitott Hilton Szálloda a gimnázium lebontott és a pénzügyminisztérium háborúban megsérült épületei helyén emelkedik.

Madártávlatból. Forrás: iconetterem.hu

Tervezői, Pintér Béla és munkatársai, eleget téve a műemlékvédelmi követelményeknek, a modern épületbe komponálva megőrizték a domonkosok egykori épületegyüttesének maradványait: a Szent Miklós-tornyot, a templom hajófalát, a szentély falait, a kerengőt, a káptalantermet és a pincék egy részét, valamint a jezsuita kollégium megmaradt nyugati homlokzatát is. A Hilton Dominikánus udvara ma az egyik leghangulatosabb fővárosi koncert-helyszín.

Működésének első másfél évtizedében a Hiltonban szállt meg a Budapestre érkező VIP-vendégek legnagyobb része, köztük zeneművészek is. Itt lakott például 1978-ban az Egyesült Államokból hazalátogató SZABÓ GÁBOR, a világ egyik legeredetibb tehetségű jazzgitárosa, s itt adta egyetlen zártkörű koncertjét. 1987-ben  PLÁCIDO DOMINGO, amikor Radames szerepében az Erkel Színházban vendégszerepelt, szintén itt aludt. Kis anekdota, hogy mivel Ferihegyen nem kerültek elő a csomagjai, gyorsan a Hilton butikjában vett magának egy farmeröltönyt :)

A Kempinski szálló 1992-es megnyitása óta a Hilton az ötcsillagos szállodák között már nincs monopolhelyzetben, de továbbra is vannak jeles vendégei. 

Források:

Turjányi Papp Melinda: A budavári lakónegyed. Bp. Műszaki Kiadó, 1988
Gyürki Katalin, H.: Az egykori budai domonkos kolostor. Bp. Panoráma, 1966 /Műemlékeink/
Így láttuk Kodályt: ötvennégy emlékezés. Bp. Zeneműkiadó, 1982
Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1977
Huszár Klára: Krisztinavárosi madrigál. Bp. Mágus, 2001
P. Kovács Imre: Mindig igényes iskola volt. Százéves a Szilágyi Erzsébet Gimnázium. = Köznevelés 1981. 10.
Bogár Zsolt: Budavár bevétele. Harminc éves a Hilton Szálló. = Magyar Narancs 2007. 12.
http://www.szegbp.sulinet.hu/

Csak a dinamit bírt el vele

Budapest I. Clark Ádám tér: Budai Népszínház

Színhelyünk a Clark Ádám tér ma ...

Forrás: fokert.hu

... és egykor:

Forrás: egykor.hu

A Várhegy lábánál, a tér bal oldalán ódon épület állt, amely a hagyomány szerint Mátyás király lovardája volt. Miután MOLNÁR GYÖRGY (1830-1891) színész, színigazgató a mai Horváth kert területén lévő budai Arénában társulatával már nagy sikerrel szerepelt, másik játszóhelyet volt kénytelen keresni, s 1861-ben azt a régi épületet alakíttatta színházzá. Hozzá a pénzt közadakozásból teremtette elő, és számosan, a legelőkelőbb köröktől az egyszerű emberekig fizikai munkával is segítettek - hasonlóan a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti) negyedszázaddal korábbi felépítéséhez. Kényszerűségből a város is segített kipótolni az összeget. A nyitó előadást 1861. szeptember 14-én, még a nem is teljesen befejezett épületben tartották.
Molnár György ezzel megteremtette a főváros második magyar nyelvű színházát, a Budai Népszínházat.

Az alábbi képen a Szöllősy-nővérek láthatók: Róza és Piroska, abban a jelmezben, amelyben a megnyitó estéjén sikerszámukat, a Vas megyei csárdást táncolták:

Forrás: képkönyvtár.hu

Az épület átalakításának terveit Gerster Károly és Frey Lajos készítették. Homlokzatán a következő felirat volt olvasható (a nemzetiség kifejezés alatt a magyar nemzet fogalmát kell értenünk):

NÉPSZÍNHÁZ

HAZAFISÁG A NEMZETISÉGNEK

Forrás: egykor.hu

Molnár György Párizsban tanulmányozta a francia látványos

Forrás: wikipedia

rendezések technikáját és azt bámulatos találékonysággal alkalmazta saját színházában. Népszínművek mellett sok operettet is játszott, Offenbach és Suppé műveit. Színháza korai történetének legnagyobb sikere  1863-ban Offenbach: Dunanan apója volt - ebben táncoltak ugyanis magyar színpadon először kánkánt (hivatalos részről nagy szörnyűlködés volt a reakció, de nem tiltották be, a közönség pedig valósággal tódult). A következő évben a tánc inspirálására magyar zenés bohózat is született Cancan a törvényszék előtt címmel, komponistája a színházi karmester, Jakobi Jakab (1827-1882) volt. Molnár leglátványosabb előadása pedig Az ördög pilulái volt, egy több zeneszerző népszerű dallamaiból összehozott francia darab - ma fantasy-nak mondanánk -, amelyben minden technikai trükköt felvonultatott, amit Párizsban tapasztalt. Még a kényes ízlésű Deák Ferenc is elment megnézni... Az előadással Bécsben is vendégszerepeltek. 

Molnár György színházában kitűnő színészgárda nevelkedett. Játszott itt a fiatal Blaha Lujza (bár az nem igaz, ami sok helyen olvasható, miszerint életében először itt lépett volna színpadra), Jászai Mari és Kassai Vidor.

Mivel a színház semmiféle támogatást nem kapott, a sikerek ellenére anyagi nehézségekkel küzdött. Egyéb problémák is voltak: a közönség és a hivatalok előtt komoly vetélytársának számított a pesti Nemzeti Színház; működése idején sokat akadékoskodott a cenzúra. Nehéz volt egységes színházi arculatot teremteni: a külföldről importált látványos, zenés, könnyű darabok hoztak jobban bevételt, ez viszont nem felelt meg a színházépület homlokzatán is deklarált törekvésnek, a nemzeti kultúra szolgálatának. Próbálkoztak magyar darabokkal is, történelmi drámákkal (gyér közönség előtt), sőt operettel: Molnár György itt vitte színre az első magyar operettnek számító darabot, A szerelmes kántort, Allaga Géza zenéjével.  A nehézségek miatt a színház 1864-ben be is szüntette előadásait, majd 1867-1870 között ismét működött (1867-es újraindulásakor, amelyet megkönnyített a kiegyezés által hozott kedvezőbb politikai légkör, festette a színpad előfüggönyét 45 forintért egy bizonyos Lieb nevű festőnövendék, azaz Munkácsy Mihály...) 1870 márciusában végleg bezárt, s épületét ősszel lebontották.
  
A történések pozitív hozadéka, hogy a lebontást elrendelő városi képviselőtestület a területén lévő két színházat - a Várszínházat és a krisztinavárosi Arénát - magyar színházzá nyilvánította és elhatározta, hogy német színházra többet nem ad működési engedélyt. Másrészt a Budai Népszínház mintegy előkészítette a talajt a pesti Népszínház létesítéséhez.

Szinte legendába illő, hogy 1870. szeptember 20-án az öreg falak nem engedtek a csákányütéseknek, így dinamittal kellett a színházat felrobbantani...

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története. Bp. Magyar Színházi Intézet, 1979
Színházi kislexikon. Bp. Gondolat, 1969
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Alpár Ágnes: Botrány egy tánc miatt. = Népszabadság 2004. április 16.

A budai Vörös Sün

Budapest, I. Hess András tér 3. Vörös Sün-ház

A Táncsics utca és a Hess András tér találkozásánál álló patinás ház több középkori épület egyesítéséből alakult ki.

Már az 1696-os budai összeírás "Zum roten Igl"-nek, azaz a vörös sünhöz címzett ház-nak nevezi. Feltételezések szerint a sün az egykori tulajdonos Konth család címerének része volt, s a 17. század végétől a neves építész, Nepauer Máté tulajdonában a házban működő fogadó cégére lett. A ma is látható sün-dombormű a 19. század elejéről származik.

Az épület mostani, kora klasszicista formáját 1810 körül kapta, de néhány eleme - mint például dongaboltozatos kapualja, gótikus kőkeretes ajtó- és ablakkeretei - őrzi középkori eredetét.

A Vörös Sün fogadó az 1750-es évektől kezdve helyet adott városi báloknak, színielőadásoknak is. A Fehér Kereszt-fogadó mellett itt is játszott Felix Berner híres gyermektársulata - minden bizonnyal zenés darabokat is, majd később itt léptek fel a pesti német színház kötelékéből kivált és önálló társulatot alapító német színészek. Érdekes módon ők magyar nyelvű előadásokat is játszottak, s nyelvbotlásaikat nagy nevetéssel nyugtázta a közönség.

Működtek a Vörös Sün-ben vásári színvonalú társulatok is, amelyek nem elégítették ki a műveltebb közönség igényeit. Ennek ellenére a magyar színháztörténet - zenés is - sok nehézséggel küzdő korszakának fontos helyszíne volt ez az egykori fogadó. Amikor pedig 1790-ben megnyílt a Várszínház, a várbeli színészek, énekesek - Kelemen László társulatának tagjai - szívesen töltötték szabad idejüket e színházukhoz közeli fogadóban.

A források szerint az épület az 1800-as évek elejéig volt fogadó, később bérházként említik. Ma az egyik legkedvesebb hangulatú ház a Várnegyedben.

Források:

Vörös Sün vendégfogadó. = műemlékem.hu
Erki Edit: "... áll Buda még!" Bp. Jövendő Kiadó, 1997
Gundel Imre - Harmathz Judit: A vendéglátás emlékei. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Gábor István: Budapesti képeslapok: régi fővárosi épületek egykor és ma. Bp. Gondolat, 1982

A képek forrása: szeretlekmagyarország.hu

 

Rokokó ház Budán

Budapest I. Batthyány tér 4. Fehér Kereszt-ház

Budapest egyetlen jelentős rokokó műemléke két ház egyesítéséből keletkezett. Közülük eredetileg az északi volt a Fehér Kereszt fogadó, mely körülbelül 1728 óta volt Falk Pál tulajdona. A szomszéd épületet fia, Falk Ferenc József építtette, majd a két házat összeépítették. 1816-ban akkori tulajdonosa a Gyorskocsi utca felőli oldalát három emeletesre bővítette.

A vendégfogadó, amelyben egykor II. József is megszállt, a 18-19. század fordulóján jelentős forgalommal dicsekedhetett, mert a gyorskocsi-állomás mellett feküdt - a háta mögött húzódó utca elnevezése máig ezt őrzi.

Stukkódíszes, kiemelkedő középrésze volt egykor a fogadó nagyterme. Itt zajlottak a budai farsangi mulatságok, színielőadások. A bálokon gyakran muzsikált zenekarával BIHARI JÁNOS.

Az épületben 1768-ban FELIX BERNER (1738-1787) épített először színpadot társulatának magyarországi vendégjátéka alkalmából. Az osztrák színigazgató 1758-ban gyermekszínházat szervezett, amellyel fél Európát bejárta és nagy sikereket aratott. Magyar földön 1768 és 1786 között hét ízben is vendégszerepelt, s ez idő alatt több színjátszóhely kialakítása fűződött nevéhez. Berner építtette az első győri és soproni ideiglenes színházat, 1774-ben Pest város tanácsa az ő javaslatára alakíttatta színházzá a Rondellát (V. Régiposta utca 2.). Tartottak előadásokat egy másik budai fogadóban, a Vörös Sünben is. A Berner-társulat minden bizonnyal a  Fehér Keresztben is játszott operákat és más zenés darabokat, hiszen repertoárjuk rendkívül széles körű volt: ezt bizonyítja, hogy Berner hagyatékában prózai darabok mellett több, mint félszáz opera és balett kottaanyagát is megtalálták.

A Fehér Kereszt fogadó 1819-ben bezárt, épülete azóta lakóház. A második világháborúban erősen megrongálódott, az 1950-es években újították fel.

Források:

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Bp. Képzőműv. Alap, 1961
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Adalékok a Víziváros történetéhez 1. Bp. Városvédő Egyesület, 1991
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
www.műemlékem.hu

Országház és bálterem Budán

Budapest I. Országház utca 28. Budai Országháza

Buda 1686. évi visszafoglalása után a mostani Országház és az Úri utca közötti területen felépült a klarissza apácák kolostora és temploma. Miután II. József 1782-en feloszlatta a rendet, az épülettömböt a Pozsonyból Pest-Budára átkerülő állami intézmények rendelkezésére bocsátotta, s erre a célra átalakíttatta. A terveket a kor híres építésze, Franz Anton Hillebrandt készítette. Az akkor Sütő, ma Országház utcai részen kapott helyet az országgyűlés székhelye, amely három alkalommal, utoljára 1807-ben tanácskozott itt. 1790-től ebben az épületben székelt a Helytartótanács. Ide vonult 1848. március 15-én a pesti nép, hogy érvényre juttassa követeléseit. Itt történt, hogy - Petőfi szavaival - a nagyméltóságú helytartótanács elsápadt és reszketni méltóztatott...

Az épület nagytermét, mely eredetileg az országgyűlés alsóházának terme volt, táncmulatságok, jelmezes estélyek és hangversenyek helyszínéül is használták, mint az egyetlen erre alkalmas termet Budán. 1834-ben még a bécsi keringő első nagy muzsikusa, JOSEPH LANNER is játszott itt zenekarával.

Az 1870-es években az impozáns helyiséget sajnos átalakították, mivel ide került a Belügyminisztérium irattára, majd az Országos Levéltár. Az épületet a második világháborúban súlyos károk érték, utána viszont Hillebrandt terveinek megfelelően, copf stílusban újították fel. A terem belmagassága ma újra két emelet a körben futó karzattal, az udvari oldal közepén alacsonyabb zenekarzattal. Jelenleg ez a Magyar Tudományos Akadémia Kongresszusi Terme, amelyben - kitűnő akusztikáját kihasználva - újra rendeznek hangversenyeket.

Források:

Biczó Tamás: Budapest egykor és ma. Bp. Panoráma, 1979
Gábor István: Budapesti képeslapok: régi fővárosi épületek egykor és ma. Bp. Gondolat, 1982
Garai Péter: Buda legrégibb bálterme = Építészfórum.hu

Itt búcsúztatták Dankó Pistát

Budapest I. Pauler utca 2.

Gyászjelentése tanúsága szerint a korábban ezen a helyen állt épületben lakott utoljára DANKÓ PISTA (1858-1903). Innét szállították a Rókus Kórházba, ahol 1903. március 29-én elhunyt.

Pályája csúcsán apjától örökölt tüdőbaj támadta meg. Betegségének hírére közadakozás indult gyógykezeltetésének költségeire. Ebből, és a kultuszminisztérium által adományozott összegből egy télen át kezelték San Remóban. Onnét is küldött haza dalokat...

Forrás: wikipedia

A Pauler utcai lakás sógora otthona volt, súlyos betegségében utoljára testvére családja ápolta. Az ő otthonuk lett a gyászház is: szegedi temetése előtt, március 31-én fővárosi tisztelői itt búcsúztak tőle.

A Tolnai Világlapja így tudósított az eseményről:

A Pauler-utcai gyászház és környéke egészen megtelt az egykori tisztelők seregével, akik most könnyezve állták körül a ravatalt. A megboldogult egyik tisztelője volt Aschenbrener József segédlelkész is, aki az udvaron felállított barna érckoporsót beszentelte. A szertartás alatt a Népszínház kara énekelt, majd a lelkész imát mondott, amelynek elhangzása után Herczeg Ferenc lépett elő, és szívreható hangon búcsúztatta el a drága halottat. Herczeg után B. Fejér Jenő tartott beszédet a zeneköltők részéről, mire a koszorúkkal megrakott koporsót a gyászhintóra tették. Aztán megindult a rengeteg tömeg a pesti oldal felé. Az együttes zenekarok Rácz Pali vezetése alatt rázendítettek Dankó Pistának erre a három nótájára: "Most van a nap lemenőben...", "Eltörött a hegedűm..." s "Volt nékem egy szép szeretőm..."-re. Az óriási emberáradat alig tudott mozogni, különösen az Alagútban, ahol a zenészek kénytelenek voltak a szomorú dalokat abbahagyni. Közel háromnegyed hat óra volt, amikor a beláthatatlan menet a pesti oldalra ért, mialatt a cigányok a szomorúbbnál szomorúbb Dankó-nótákat játszották a Fürdő-utcán s Váci-körúton végig a nyugati pályaudvarhoz menet. A koporsót ott egy teherkocsira helyezve, Szegedre indították. A halottat az elhunyt családtagjai, valamint Pósa Lajos, Tömörkény István és a szegedi küldöttség kísérték.

Szegeden a Belvárosi temetőben, a város által biztosított díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Azóta mellette nyugszik 1944-ben (!) elhunyt felesége is.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél... Regényes emlékezés egy magyar dalköltőre. Szeged, 1997
www.szinészkönyvtár.hu