Legyen a Horváth-kertben Budán...

Budapest I. Horváth-kert 

A közismert Horváth-kert egykori tulajdonosáról, Szentgyörgyi Horváth Zsigmond udvari tanácsosról kapta nevét. A területet 1862-ben, az Alagút megépítésekor vásárolta meg Buda városa.

Itt állt a Budai Színkör (Forrás: http://varosban.blog.hu/2012/06/08/)

Északnyugati sarkán, a mai Alagút utca - Krisztina körút - Attila út által határolt területen ekkor már állt egy fából készült színház, az Aréna. 1842-ben Huber Ignác temesvári színigazgató építtette nyári színháznak Ságody József tervei szerint 1200 férőhellyel. Hozzá kertvendéglő csatlakozott.

A környék a Színkörrel egy 1896-os térképen

Az első évtizedekben színpadán német társulatok játszottak. Az akkor még szinte kisvárosinak mondható Budán addig csak a Várszínházba járhatott a közönség, ahova a nyári hónapokra lehetetlenség volt a távolság miatt nézőket toborozni; így került sor arra, hogy Huber igazgató a Krisztinavárosban próbálkozzon színházalapítással. Elsőnek, 1843. április 17-én a vendéglő nyílt meg, amelyet a pestiek is hamar megszerettek, mert szép időben kellemes kirándulási lehetőséget is nyújtott számukra. Ezt kihasználva az 1840-es években szórakoztató hangversenyeket rendeztek, volt, amelyen néhányezer főnyi közönség is részt vett. Négyezren látták-hallották például 1846. június 13-án délután, majd 16-án a huszonegy éves ifj. Johann Strausst és zenekarát. A leendő Keringőkirály ekkor járt először Magyarországon. Műsorán több magyaros témájú darab is szerepelt. Különösen nagy sikert aratott a Pesti csárdás (Op. 23), melyet Strauss erre az alkalomra komponált.

1843. május 6-án a színház is megnyílt. Belsejét szerencsére már 1845-ben lerajzolta Alt Rudolf. Képén Bellini: Norma című operájának előadása folyik éppen, miközben a színpad hátul megnyílik, s élő díszletként feltűnik a Gellérthegy:

A színháznak ezt a lehetőségét később is kihasználták.

Az épület szerencsésen, kis veszteségekkel vészelte át az 1848/49-es szabadságharcot. Hamarosan újra játszottak benne, a német nyelvű előadásokat nem korlátozták. Érdekes megemlíteni, hogy 1850-ben Schmidt igazgató zenekarában még ágrólszakadt muzsikus korában hegedült a fiatal Goldmark Károly.  

A színház magyarosodása lassan kezdődött. Molnár György színigazgató többször is hiába kérvényezte, hogy kiváló társulata játszási engedélyt kapjon, pedig a polgárság időközben erősödő magyarosodása következtében a német nyelvű előadások már nem voltak olyan látogatottak, mint korábban. Végre 1861-ben, három évi küzdelem után léphetett társulatával heti három alkalommal közönség elé. Az ő rendezésében került sor az egyik leglátványosabb előadásra 1868-ban: a Bem hadjárata az oroszok ellen című darabban a Gellérthegy természetes díszletét még felerősítette 300 főből álló gyalogsággal, 60 lovassal és ágyúkkal. A példátlan látványosságnak számító előadást hetvenszer játszották Molnár címszereplésével, aki 1848/49-ben maga is honvédként szolgált. Még a színházba általában keveset járó Deák Ferenc is megnézte...

Ám Molnár itt csak bérlő volt és saját színházat szeretett volna: ekkor alakíttatta színházzá a Várhegy lábánál fekvő középkori épületet, az lett a Budai Népszínház. Ezzel tovább erősödött Budán a magyar nyelvű színjátszás, míg végül 1870-ben jutott egyeduralomra: Buda város képviselőtestülete kimondta, hogy a területén levő színházakat (a Várszínházat, az Arénát és  Budai Népszínházat) magyarnak nyilvánítja, valamint új színházként is csak magyar nyelven játszóra fog ezentúl működési engedélyt adni.

A színház további történetében váltakozó sikerű időszakok követték egymást. Olyan is előfordult, hogy a közönség seprűvel verte ki a süllyesztőbe menekült igazgatót...
A színház 1870-ben, Latabár Endre társulatának bemutatkozásakor kapta magyar nevét: Budai Nyári Színkör.

1883 és 1914 között Krecsányi Ignác direktor vezetésével sikeresebb időszak jött, változatos palettájú előadásokkal: játszottak prózát, operettet, sőt operát is. 1915-1936 között Sebestyén Géza színigazgató számos magas színvonalú előadást tartott, több eredeti bemutatót rendezett. Ő volt az, aki a nagyrészt fából készült épületet felújíttatta. A repertoárt Sebestyén egy-egy sztár köré igazította. Sok látványos operettelőadást láthatott itt a közönség olyan primadonnákkal, mint Fedák Sári, Lábass Juci és Honthy Hanna. A kor népszerű slágere volt Lajtai Lajos dala, Régi nyár című operettjének részlete, a Legyen a Horváth-kertben Budán:

 


Sebestyén Géza 1936. április 2-án meghalt. Az utolsó előadás Buday Dénes: Csárdás című operettje volt az év június 16-án.

Az utolsó előadás...

A legendás színkört 1937-ben lebontották, hogy helyet adjon egy új, állandó budai színháznak, amely aztán sosem épült meg...

Fortepan 105843

1935-ben a Horváth-kertben, a Budai Színkör szomszédságában állították fel Déryné Széppataki Róza egészalakos szobrát, Ligeti Miklós alkotását. A második világháború idején megsérült szobrot eltávolították, bár állítólag még meg lehetett volna menteni. Sokáig csak régi fényképek és herendi porcelán-másolatok emlékeztettek csak rá, míg 2010-ben, másolatban, amelyet Polgár Botond készített, újra felállították.

Irodalmijelen.hu/2014-jul-23-2210

1960-ban Kocsis András mellszobrával díszített Haydn-emlékművet létesítettek a parkban. Ekkor a terület a Haydn-park nevet kapta, ám az elnevezés nem tudott gyökeret verni.

panoramio.com

2011. október 17-én felavatták a Horváth-kertben Chopin mellszobrát.

By Aleka3 (wiki)

Boleslaw Syrewicz ismert alkotásának másolata ajándékként került Magyarországra: a Chopin születésének 200. évfordulójára alakult lengyel emlékbizottság elnöke adományozta Szilasi Alex zongoraművésznek - a művész pedig, hogy az alkotás közkinccsé váljon, a Budavári Önkormányzatnak ajánlotta fel. Cserébe Liszt Ferencről Gerő Katalin által készített mellszobor utazott Varsóba... 

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Jalsovszky Katalin - Tomsics Emőke: Budapest az ikerfőváros 1860-1890. Bp. Helikon, 2003
Koch Lajos: A Budai Nyári Színkör (Adattár). Bp. 1966, Színháztudományi Intézet
Saly Noémi: A Krisztinaváros és a Philadelphia. = Budapesti Negyed 1996. 2-3.
Alpár Ágnes: A Budai Színkör színeváltozásai. = Népszabadság 2003. május 10.
Radnai Lóránt: A háromszáz éves Krisztinaváros. = Budapest 1977. 8.
Sebestyén Ede: Budapest nagy hangversenyei a XIX. század első felében. Bp., 1941
Szokolyi László: Ifjabb Johann Strauss és Magyarország. = Prawy, Marcel: Johann Strauss. Bp. Rózsavölgyi, 2000
https://www.kozterkep.hu/~/12710/deryne_szeppataki_roza_budapest_ligeti_miklos_2010.html#
https://www.kozterkep.hu/~/16242/chopin_budapest_boles_aw_syrewicz_2011.html

Huszka Jenő utolsó lakása

Budapest I. Fő utca 15.

Ebben a házban élt 1945 és 1960 között Huszka Jenő.

Régebbi saját fényképem

Az épület 2014-es állapota (Google Maps)

A zeneszerző nagybetegen vészelte át a háború végét. Mivel Batthyány utcai lakását 1945. január 30-án végzetes bombatalálat érte, Budapest ostroma után az elsők között kapott itt lakást. A köztes időt az előző lakáshoz közeli óvóhelyen és egy ismerős család előszobájában vészelték át... Szinte minden ingóságuk megsemmisült: csak néhány bútort tudtak kimenteni és új lakásukba áthozni, velük azt a Huszka szívének olyan kedves pianínót, amit még első nagy sikere, a Bob herceg jövedelméből vett.

Új otthonukban, békeidőben sem volt könnyű az élet: Huszka komoly egészségügyi problémákkal küzdött és nagy családjában (neki kettő, feleségének három gyermeke volt előző házasságaikból és született egy fiuk) is zajlottak az események. Azért lassan visszatért a munkához, először a szerzői jogvédelem terén, aztán komponálni is elkezdett. A Magyar Rádió felkérésére ebben az időben írta Szép Juhászné című daljátékát, majd színpadra a Szabadság, szerelem című operettet. Utolsó nyarainak egy részét Balatonfüreden töltötte. Füredhez fűződött utolsó szerzeménye, az Anna-báli keringő.

1960. február 2-án itteni lakásán hunyt el tüdőgyulladásban. Felesége, Arányi Mária  szép könyvet írt életéről.

Bútorai a Színháztörténeti Múzeum tulajdonába kerültek, ma az ő kezelésükben levő Bajor Gizi Színészmúzeumban tekinthetők meg.

Az épületen 2012. október 4-én emléktáblát avatott a Budavári Önkormányzat. A portrédombormű Pató Róza alkotása.

FotoThalerTamas (wiki)

Források:

Huszka Jenőné Arányi Mária: Szellő szárnyán... Huszka Jenő életének regénye. Bp. Zeneműkiadó, 1977
www. köztérkép.hu
Huszka Jenő emléktábla a Fő utcában. = http://www2.budavar.hu/index.php?node=news&id=81

Egy operaénekesnő tragédiája

Budapest I. Donáti utca 49.

A ház első emeletén, az erkélyes lakásban lakott élete utolsó körülbelül három évében Szabó Ilonka (1911-1945), az Operaház magánénekese.

Pályáját a Mátyás-templom énekeseként kezdte. 1934-ben lett az Operaház tagja. Rendkívül finom hangjával, bájos lényével és remek színészi képességeivel számos lírai és drámai koloratúrszoprán főszerep egyedülálló megformálójaként aratott sikereket.

Forrás: színészkönyvtár.hu

Otthonában (színészkönyvtár.hu)

Egy zenés mozifilm létrejöttében forgatókönyvíróként is részt vett és ő volt a főszereplő is. A film Déryné naplója alapján készült és életének kolozsvári időszakát dolgozta fel. Futótűz címmel Farkas Péter rendezte. 

Meg is nézhetjük:

 

 

 

1943 novemberében már játszották a második bécsi döntéssel akkorra visszakerült Kolozsváron, ám hivatalos budapesti bemutatója (1944. március 30.) a német megszállás utáni napokra esett. Így a film elsikkadt a történelem viharaiban, később pedig a Tolnay Klári főszereplésével készített Déryné-film is elhomályosította létét.
 
Az 1944-ben bekövetkezett események hamarosan végzetessé váltak Szabó Ilonka számára: Egyes források szerint közvetve a Budán fellépett kiütéses tífusz áldozata lett: betegsége miatt nem engedték le az óvóhelyre a terhességének végén járó énekesnőt, így a ház egy üres lakásában, magas lázban fekve, magányosan hozta világra gyermekét, s belehalt. Halála napjaként az életrajzokban 1945. január 27. szerepel, az anyakönyvben viszont január 29.

A tragédiába minden bizonnyal belejátszott, hogy férje, Hives Henrik tagja volt az ellenállási mozgalomnak. Raics István elbeszélése szerint a férj a németek bevonulása után kénytelen volt illegalitásba vonulni, s a nyilasok a lakásában meghúzódó énekesnőt faggatták, bántalmazták, s ők voltak azok, akik betegségét tífusznak mondva, nem engedték le az óvóhelyre. Létezik haláláról egy drasztikusabb változat is, bár az eddig megtalált hírlapi források tükrében ez a kevésbé valószínű: eszerint az  énekesnő is tevékenyen részt vett az ellenállásban, iratkézbesítés közben elfogták és megkínozták. Annyi bizonyos, hogy a kisbaba túlélte a borzalmakat, 1945. április 19-én ugyanis ez az apróhirdetés jelent meg a Népszavában:

Egy 1947 augusztusi újságcikk is életben lévőnek mondta a gyermeket. Egy filmes weboldal szerint kisfiú volt, de további sorsáról eddig nem találtam semmit. Édesapja, Hives Henrik, aki túlélte az ostromot, Nagy Ferenc miniszterelnök kabinetfőnöke lett. Vele tartott 1947 kora nyarán hivatalos útjára Svájcba. Nagy Ferencet ekkor kényszerítették lemondásra, s az események hatására Hives sem tért haza.

Szabó Ilonka sírja a Farkasréti temetőben található. Emlékét sokáig elhallgatták, hiszen férjét (Nagy Ferenchez hasonlóan) 1948-ban megfosztották magyar állampolgárságától. Később Donáti utcai otthonához közel utcát neveztek el az énekesnőről, ám neve és személye mégsem került vissza a köztudatba. 

 

Frissítés: A témát három évvel később, új információkkal bővítve közreadtam a Papageno oldalon vezetett blogomban.

Források:

Adalékok a Víziváros történetéhez 1-2. Bp. Budapesti Városvédő Egyesület, 1991
Raics István: Szabó Ilonka halálának egyéves fordulójára. = Színház (hetilap) 1946. 3-4.
György Ferenc: A budai Szt. Erzsébet kórház legendája. = Világ 1947. augusztus 7.
Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Bp. Európa, 1990

A "Kataliszt" jelzésű fényképet 2004-ben készítettem

Pálóczi Horváth Ádám "nagyobbik" háza

Balatonfüred, Ady Endre utca 13.

A mai Ferencsik János Zeneiskola otthonát Pálóczi Horváth Ádám (1760-1820) mérnök, gazdálkodó, költő, népdalgyűjtő, a magyar zenei folklór úttörője tervezte és építette saját otthonának 1785-ben. Ez volt az ő füredi "nagyobbik háza", amely nagy vonalaiban ma is őrzi eredeti építészeti elgondolásait. Balaton felé néző erkélyes homlokzatával, fenyőfákkal beültetett nagy kertjével egyike Füred legszebb épületeinek.

fjz.hu

A helyi hagyomány sokáig Teasdale-nyaraló néven ismerte, mert a 19. század második felében Teasdale Vilmos angol származású mérnöké volt, aki a Lánchíd építésekor került Magyarországra.

Több tény is igazolja azonban, hogy ez az épület volt Pálóczi Horváth Ádám saját maga által tervezett háza: többek között egy, az eredetileg földmérő képesítésű költő-muzsikus által Füredről rajzolt térkép. 1906-ban ez a tény még nem volt ismert, így emléktábláját akkor a református templom falán állították fel. 1972-ben ezen a házon is helyeztek el emléktáblát a következő szöveggel:

MŰEMLÉKJELLEGŰ

ÉPÜLET.

ÉPÍTTETTE PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM

KÖLTŐ ÉS MÉRNÖK

SAJÁT TERVEI ALAPJÁN

1785-BEN, ROMANTIKUS STÍLUSBAN

ÁTÉPÍTTETTE TEASDALE VILMOS

ANGOL MÉRNÖK,

A LÁNCHÍD ÉPÍTÉSVEZETŐJE

1860 KÖRÜL.

FELÚJÍTOTTA

A MAGYAR FÖLDTANI INTÉZET

1972-BEN.

Horváth Ádám (ő maga a Pálóczi nevet soha nem használta) 1782 és 1797 között lakott és gazdálkodott Balatonfüreden. Korábban földmérő mérnök volt Pápán. 1782-ben megnősült, s az esküvő után költözött Füredre feleségével, akinek itt volt birtoka. Később a tihanyi kamarától bérbe vette a feloszlatott Benedek-rend szántódpusztai uradalmát, s felváltva gazdálkodott Füreden és Szántódpusztán.

Ez a ház második füredi otthona volt: korábban a maga által "kisebbik"-nek mondott házában lakott ifjú feleségével, a mai Horváth Ádám utca 12. alatt. Mire szép "nagyobbik" házát megtervezte és felépítette, házassága megromlott...

Horváth ifjúságának legszebb éveit töltötte Füreden, innét számítható költői és dalgyűjtői működésének legjobb szakasza. Ötödfélszáz énekek című dalgyűjteményének nagy részét ebben az időben jegyezte fel. Amint a zenetörténészek megállapították, gyűjteménye a 18. századi diákmelodiáriumokkal mutat rokonságot, de sokkal nagyobb terjedelmű azoknál. Bár kottaírása viszonylag kezdetleges - csak kétféle kottaértéket használ például a hosszabb illetve rövidebb hangok jelölésére -, munkássága ennek ellenére is nagy jelentőségű: ő a magyar népzene kultúrájának első képviselője, aki tudatos és következetes vizsgálatai során felfedezte a népzene értékes voltát, s ezzel megnyitotta az utat a későbbi tudományos kutatás számára is.

Költőként ő volt a Balaton első valóban ihletett rajongója és megörökítője. Bár a "magyar tenger" kifejezést Kazinczy Ferenc használta először, az elnevezésnek igazi értelmet Pálóczi Horváth adott a Balaton szépségeit megörökítő verseivel.

Füreden élénk irodalomszervezői tevékenységet is folytatott. Többek között Kazinczyval is levelezett, aki meg is látogatta. Kazinczy így jellemezte őt egy levelében:

Horváth egy szeretetreméltó Kurutz. Nem lehet hozzá hasonló literátort kapni, mert ő a maga nemében eggyetlen egy. Szüntelen dalol, pipázik, tréfát űz.

Kazinczy emlékét fehér márványtábla őrzi az épület falán.

Szövege sajnos nem teljesen korrekt, hiszen, mint a nagy nyelvújító meg is írta, nem ebben az épületben járt, hanem barátja régebbi otthonában:

Horváthnak a Balaton szélén most épülő nagy házát csak messziről láthattam.

Pálóczi Horváth Ádám 1793-ban közös megegyezéssel elvált feleségétől. Még négy évig Füreden lakott, mert szántódi szerződése is a Balaton-vidékhez kötötte, majd 1797-ben a somogyi Nagybajomba költözött.

Házát 1811 körül egy Vargha Ádám nevű ember vette meg. Érdekes adalék, hogy 1821-ben és 1824-ben József nádor kibérelte feleségének, Dorottya főhercegasszonynak, aki gyógyulni jött ide. Később a Vargha családtól vásárolta meg az angol mérnök.

1945 után állami tulajdon lett, egy ideig a Földtani Intézet laboratóriuma működött benne. 1986-ban városi tulajdonba került: művelődési ház, majd zeneiskola lett.

A zeneiskola 1987. október 30-án Ferencsik János nevét vette fel. A nagy karmesternek évtizedekig a Tamás-hegyen volt villája, s szinte az év minden szakában lehetett vele Füreden találkozni. Balatonfüred díszpolgára és önzetlen mecénása volt: a zeneiskola létrehozását és működését anyagilag is segítette. 1983. október 31-én, a zeneiskola korábbi épületének (Bajcsy-Zsilinszky utca 30.) megnyitásakor ő mondta az ünnepi beszédet.

Az intézmény mai épületén emlékét domborműves márványtábla őrzi, készítője Borbás Tibor szobrászművész:

köztérkép.hu

A táblát eredetileg még a régi épületen avatták fel, később helyezték át ide, a zeneiskola új otthonába, amelyet a közelmúltban nagyon szépen fel is újítottak. Kialakítottak egy Ferencsik-emlékszobát, amelyhez a nagy karmester unokahúga adományozott kedves személyes tárgyakat, dokumentumokat.

2016 nyarán a zeneiskola udvarába helyezték át Ferenczy Béni Ferencsik-mellszobrát, mely korábban a Tagore sétányon állt.

A szobor újraavatásán megnyitották a Ferencsik életét 150 fényképen bemutató állandó kiállítást. A képeket Mezey Béla fotóművész ajándékozta az intézménynek.
Van Ferencsiknek egy másik szobra is a zeneiskola folyosóján: Sigmond Olivér alkotását özvegye ajándékozta az iskolának.

2002-ben a város emléktáblát állított a zeneiskolában SZENDREY-KARPER LÁSZLÓ gitárművésznek is:

Szendrey-Karper László és felesége, Ágai Karola operaénekesnő 1968-ban vásároltak telket Balatonfüreden a Bocsár-dűlőben, amelyre 1972-ben kis nyaralót építettek. Részt vettek a város kulturális életében: többször tartottak jótékonysági hangversenyt, templomi zenés áhítatot és közreműködtek a Kőszínházi Napok 150. évfordulós rendezvényein.

Források:

Balatonfüred emlékjelei: szobrok, emlékművek, emléktáblák, emlékfák, síremlékek. Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2004
Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 1996
Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Balatonfüred, Városi Tanács, 1988 [1989!]
Harmath István - Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. 4. bőv. kiad. Veszprém, 1984
Szekér Ernő: Hírek Balatonfüredről. = Honismeret 1988. 2.
Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám nyomában Balatonfüreden. : Magyar Zene 1967. 4.
Némethné Rácz Lídia: Pálóczi Horváth Ádám füredi házának története. = Pálóczi Horváth Ádám, a Magyar Tenger poétája Füreden. Balatonfüred, 2010. /Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai 57./
Küllős Imola: Utószó. = Énekes poézis. Válogatás Pálóczi Horváth Ádám Ó és új mintegy Ötödfélszáz énekek... című kéziratos dalgyűjteményéből. Bp. Magyar Helikon, 1979
Szenfnerné Varga Anikó: Ferencsik János Balatonfüred város első díszpolgára. Balatonfüred, 2002
Ők ketten. Szendrey-Karper László és Ágay Karola élete és művészete. Bp. Szemimpex, 2001

Egy budai kávéház emléke

Budapest I. Színház utca - Szent György tér

A 19. század első felében a Várszínházzal szemben volt megtalálható a Színház kávéház. Budai tartózkodásakor járt benne Beethoven és valószínűleg Haydn is, amikor Teremtés című, akkor még egészen új oratóriumát vezényelte a palotában. Törzshelye volt a Várszínházban éppen játszó német, majd magyar társulatok tagjainak.

Egyelőre ez a Várszínházról és közvetlen környékéről a legrégebbi kép, amit találtam: Weissenberg Ignác rajza alapján készült litográfia a 19. század első feléből:

A Várszínház a 19. század első felében

Déryné Széppataki Róza, amikor az 1830-as évek közepe táján a magyar színjátszás legjobb erőivel, a Budai Magyar Játékszíni Társasággal a Várszínházban működött, itt lakott a téren, közvetlenül a kávéház mellett nyíló keskeny utca sarkán. Emlékirataiban így festette le a helyet és a színészek életmódját:

Budán a színészek, lehet mondani, majd mind egy környéken laktunk: mind a György téren. Én éppen szembe a színházzal, s itt egy kávéház, melynek ajtaja éppen a György-térre szolgált ki, - két oldalt, az ajtót közbevéve, két festett pad, - ott volt a gyűlhelye valamennyi színésznek a próba óráját elvárandó.

Kántorné, Kovácsné és én többnyire mindig együtt voltunk nálam, mert ők udvari szobákban laktak, az én ablakaim pedig az utcára szolgáltak. Ők otthon unták magukat, s nekem is igen jól esett a társalgás.

Déryné ebben az időben gyengélkedéssel küzdött: a színházban sokszor adtak operát, s ő a próbákon sem kímélte a hangját, ami sok energiáját elvette. Orvosi javaslatra sokat kellett szabad levegőn lennie. Emlékezéseiben elmeséli kollégáival tett környékbeli kirándulásaikat is. Többször leereszkedtek például a Vérmezőre, bár ott mindig elszomorította a jakobinus kivégzések emléke...

Források:

Bevilaqua Borsodi Béla - Mazsáry Béla: Pest-budai kávéházak: kávé és kávésmesterség, 1535-1935. Bp. Athenaeum, 1935
Déryné Széppataki Róza: Déryné emlékezései 2. kötet. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1955

A bajai Arany Oroszlán

 Baja, Oroszlán utca 3.

A Városi Színháztermet magában foglaló épület helyén hajdan az Arany Oroszlánhoz címzett vendégfogadó állt.

A Tudományos Gyűjtemény 1831-es kötete így írta le az épületet:

Fent az emeletben, falon és a’ fedélről függő kristály nagy gyertyatartókkal, tükrökkel ’s ülő helyekkel ékesített tánczoló nagy palota, ’s tizenegy nagyobb és kisebb vendég szobák vagynak…, földszinten pedig két kávéházi nagyterem helyezkedett el.

Itt adtak találkozót egymásnak a vidék gazdag kereskedői: sokszor egész vagyonok úsztak el a napokig tartó kártyacsatákon, miközben jeles bajai cigányzenészek szórakoztatták a vendégeket.

Ez a fogadó, annak kristálycsillárokkal és tükrökkel ékesített nagyterme volt a vidéki magyar nyelvű színjátszás egyik bölcsője. Kilényi Dávid, a magyar színészet hőskorának jeles színigazgatója 1827-ben társulatával Baján tartózkodott, innen Szabadkára készült menni. Az volt a törekvése, hogy magyar nyelvű zenés darabokat mutasson be, és ehhez Bácska két híres "Muzsika–Mester"-ét, az akkoriban Baján élő Rózsavölgyi Márkot és a szabadkai Arnold Györgyöt kérte fel, mint a Magyar Kurir 1827. április 13-i számában is olvasható:

Tegnapelőtt butsuzott, és ma egészen elvált Városunktól azon derék Magyar Színjátszó Társaság, melly Kilényi Úr igazgatása alatt 4 hónapig mulatatott bennünket. 18 Személyből áll. Városunkban illy hoszszas tartózkodása elegendőképpen megmutatja mind a' Társaságnak a' maga sorsával volt megelégedését, mind pedig azon bizodalmat, melylyet Bajának érdemes Lakósitól nyert, részint válogatott játékinak előadásával, részint pedig tagjainak illendő magokviseletével. - Mult esztendei Karátsony havának 2-dik napján nyitotta meg Kilényi Úr Játékszínét az úgy nevezett Oroszlány Vendégfogadóban, és azolta mindenestül hatvanegy darabokat játszott Társasága. A' három utolsó előadatok a' Bátskaiakra nézve legszembetünőbbek voltak: mert nevezetesen az 59-ik játékra (Kemény Simon) ama híres Bátskai Muzsika-Mester Arnold György Úr Szabadkai Egyházi Muzsika Kar Igazgatója, a' hatvanadik játékra (Illyés Sapkája) pedig a' Társaság itt léte alatt hasonlókép' híres Bátskai Muzsika Mester Rózsavölgyi (Rozenthal) Úr Baja Városának lakosa készítette a' Muzsikát.

Rózsavölgyi ekkor találkozott Szöllősy Szabó Lajos (1803–1882) színésszel, a későbbi táncművésszel, akivel egy jó évtized múlva, az 1840-es évek elején közösen megalkották az első sikeres magyar "szabályozott" társastáncot, a körmagyart.

 
Az Arany Oroszlán helyére épített színházterem száz évvel a Kilényi–féle társulat szereplése után ismét a bajai zenei élet jelentős eseményének helyszíne lett: itt tartotta első hangversenyét a Bajai Liszt Ferenc Kör 1926. november 15-én (a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát Fleischer Antal vezényelte).

A koncerteket a Duna Szállóban (Szentháromság tér 6.), illetve, ha annak terme kicsinek bizonyult, itt, az Oroszlán színháztermében rendezték.
A Liszt Kör, amelynek a neves festőművész, id. Éber Sándor is volt elnöke, 1944-ig 149 hangversenyt szervezett; az 1944. március 19-ére szervezett százötvenedik a német megszállás miatt elmaradt... 

A terem mindmáig számtalan színházi, zenei, táncművészeti programnak ad helyet.

Források:

Bánáti Tibor Bajai arcképcsarnok. Baja, Türr István Múzeum, 1996
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1994
Kemény Simon: Csonka–Bácska Tükre. Homok, 1931
Gál Zoltán: Egy bajai zenepártoló társaság. =bacskaisport.hu

Blaha Lujza villája

 Balatonfüred, Blaha Lujza utca 4.

A klasszicista stílusú, szép vonalú épület egykor Blaha Lujza nyaralója volt - ma szállodaként az ő nevét viseli.

Bejáratának oszlopai fölött a következő felirat olvasható:

E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke

Fölötte, a timpanonban pedig:

Blaha Lujza nyaralója 1893-1916

Zákonyi Ferenc, Balatonfüred tudós helytörténésze kutatásai szerint az itt húzódó köves, kopár területet 1866-ban kezdték felparcellázni. Ezt a telket akkor egy bizonyos özvegy Szűcs Lajosné vásárolta meg, 1867-ben ő építtette a villát.

Blaha Lujza régóta szerette Füredet és a Balatont. Még nem volt villatulajdonos, amikor ezt írta a naplójába:

Az én figyelmemet és lelkemet már akkorra úgy uralta a Balaton, hogy minden egyéb alig érdekelt. Az a nagy víz olyan hatást tett rám, mintha úgy magához ölelni, magához édesgetni akarna.

Ez a villa már akkor megtetszett neki, amikor 1891-ben súlyos betegsége után lábadozni ment Füredre, de csak később, pesti házuk és gödöllői nyaralójuk eladása után tudták megvenni férjével, báró Splényi Ödönnel. A házat Blaha Lujza nemcsak nyaralónak szánta, hanem színpadi pályafutását befejezve ide szeretett volna visszavonulni.

Legvidámabb napom, ha Füredre mehetek, legszomorúbb, ha kis fészkemet ott kell hagynom

 - olvashatjuk naplójában, melyben részletesen leírta házának belsejét:

Az én kis házam ilyen: a folyosóról nyílik a szalon, ettől balra egy kis családi vendégszoba, azután az én szobám, mellette uramé, és végül a könyvtárszoba. A belépőtől jobbra az ebédlő és három vendégszoba. Az udvar felől egy zárt folyosó, konyha, két cselédszoba, éléskamra. Az udvaron a kertész lakása, kis majorsági udvar és árnyas meg rózsákkal bőven ellátott kert. Az én szobám ablaka a kis templomra nyílik, melynek édes szavú harangját hallani mindig alig várom. Szobám oly közel van a templomhoz, hogy a szentmisét onnét szobámba hallom, nemegyszer így végzem ájtatosságomat.

Ezen a régi képeslapon láthatjuk is, milyen közel van az épület a Kerektemplomhoz:

Füredi életmódjáról is írt:

Ha szép idő van, reggel fél hat órakor kelek, és háromnegyed nyolc óráig többnyire férjemmel, ha ott van, különben egyedül a Balaton partján sétálok. Visszatérve reggeli sétámból, rendesen, mielőtt hazatértem, elmentem kis templomunkba, elvégezendő napi imámat. Onnét haza reggelizni, ez a család első összejövetele. Itt lesz megállapítva, hogy mit főzzünk, ki mit fog egész nap csinálni? Délelőtt fürdés, azután a déli hajóhoz menés, megnézni, kik jönnek? Azután ebéd, pihenés és újból séta... Néha elmegyek a színházba, sőt évente egyszer-kétszer fel is szoktam lépni. Vacsoránkat, ha az idő engedi, a szabadban költjük el. Fél tízkor, ritkábban később, pihenésre térés.

Balatonfüredi nyaralójában (forrás: oszk.hu)

Ez volt nyári menetrendje. De jobban szerette Füreden az őszt és a tavaszt:

Az esős napokat otthon töltöm, előszedem emlékeimet, el-elgondolkozva az ezekkel kapcsolatos események felől. Olvasgatok, mert igen szép könyvtáram van, összeülünk és magunk között elbeszélgetünk.

Villáját hosszú ideig fenyegették hitelezők, de valahogy mindig sikerült megmentenie. Élete utolsó tíz évének nyarait mégsem tölthette itt, mert egy meggondolatlan jótállásának következményei megfosztották szeretett fészkétől; attól kezdve a Margitszigettel próbálta Füredet pótolni.

 

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Balatonfüred Városi Tanács, 1988 [1989!]
Balatonfüred emlékjelei: szobrok, emlékművek, emléktáblák, emlékfák, síremlékek. Balatonfüredért Városért Közalapítvány, 2004
Emlékhelyek Veszprém megyében. Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 1996
Blaha Lujza naplója. Bp. Gondolat, 1987
Karcsai Kulcsár István: Így élt Blaha Lujza. Bp. Móra Kiadó, 1988
Nagymihály Sándor: A Nemzet csalogánya. Blaha Lujza életregénye. Bp. Helikon, 1941