Miskolc-Diósgyőr, Vár utca 24.
A
18. században épült ház közvetlenül a középkori diósgyőri vár mellett
található. Valaha a diósgyőri koronauradalom birtokában volt, uradalmi
gazdatiszti lakásként használták.
Itt lakott DÉRYNÉ SZÉPPATAKI RÓZA 1852 és 1867 között.
Déryné,
miután 1847-ben visszavonult a színpadtól, ismét összeköltözött
férjével. Rövid ideig Tarcalon éltek, majd Miskolcon telepedtek le:
először a Czikó (ma Kossuth) utcában laktak. Ebbe a házba 1852-ben,
valószínűleg a nyár folyamán költöztek. Bent a városban csak udvaruk
volt, de ehhez a házhoz kert is tartozott. Déryné a színi pályát
adósságokkal megterhelve volt kénytelen abbahagyni: Egressy Gábor és
mások is leírták, hogy aktív korában milyen önzetlenül segítette
szűkölködő pályatársait, s jelmezei is, melyekről akkor a színésznek
kellett gondoskodni, sokba kerültek. Itt pulykákat nevelt, hogy
tartozásait rendezni tudja. Karacs Teréz is tanúja volt miskolci és diósgyőri éveinek, ő írta meg A régi színészetről című, 1888-ban megjelent könyvében, mit mondott neki Déryné:
Még mindig kell régi tartozásomat törleszteni és ezt Dérynek nem szabad tudni; ezt törlesztem a pulykáim árából...
Az
ebben a házban leélt másfél évtizedben, bár férjével való együttlétét
kényszerhelyzetnek tekintette, Déryné gazdaasszonyként is megállta
helyét. Keresztfia, Egressy Ákos (Egress Gábor fia, maga is színházi ember) így emlékezett rá:
Igen élénk, fürge testmozgású. Beszéde szapora, nyájas, lebilincselő [...] szeretetre méltó arcán örök derűvel [...] s jó gazdasszony, mosott, vasalt, sütött, főzött.
Ekkoriban szerényebben, de azért még viszonylag jó módban éltek, vendégszerető házuk mindig nyitva állt a Pestről érkezőknek. Vahot Imrét például két hétig látták vendégül, amikor anyagot gyűjtött a Magyarország és Erdély képekben című sorozatához. Ennek 1854. évi füzetében Vahot így írt:
... jelenleg Diósgyőrben lakik a magyar színészet és dalművészet egykor kitűnő csillaga, egyik pályatörője, Déryné asszony is, gazdászati hivatalt viselő férje oldalán csendesen, visszavonultságban, méltán érdemelt dicskoszorúin nyugodva. Az ő szíves házuk fogadá el e fáradságos vállalat vándorait, kik a körükben töltött szép órákra mindenkor kedvesen fognak visszaemlékezni.
1862.
január 8-án elhunyt Déry István. Felesége még öt évig a házban maradt,
de anyagilag már sokkal nehezebb körülmények között. Végül 1867-ben
kénytelen volt beköltözni Miskolcra a húgához, aki ekkor már szintén özvegy volt. Ott halt meg 79 éves korában, 1872. szeptember 27-én.
1920-tól
a diósgyőri házban a Felvidékről származó Saád család lakott. Ők még
találkoztak egy, a közelben lakó idős asszonnyal, aki ismerte Dérynét és
pontosan emlékezett lakásuk beosztására, berendezésére is. Saád Andor uradalmi főorvos, aki szerencsére papírra vetette, amit erről megtudott, emléktáblával is megjelölte a házat:
Az
épület műemléki helyreállítását 1974-ben végezték el. 1975-ben Déryné
emlékszobát nyitottak benne, ahol a miskolci színjátszás relikviái
mellett látható volt Déryné néhány személyes tárgya: legyezők,
napernyők, könyvek, és az a cseresznyefa asztalka, amelyen utolsó
lakásában híres emlékezéseit vetette papírra. Sajnos, az emlékszobát
1999-ben megszüntették. Igaz, azóta megnyílt Miskolc belvárosában, a
színház tőszomszédságában a színészmúzeum, de a forrásokból eddig nem
sikerült megállapítanom, hogy ezek a relikviák ott (vagy máshol)
láthatóak-e. Ha lesznek információim, kiegészítem a leírást!
Maga az épület ma - korszerűsítve - panzióként üzemel, úgyhogy lakhatunk mi is Déryné egykori otthonában és megcsodálhatjuk a középkori várra, illetve a Bükkre nyíló fenséges panorámát, ami őt is körülvette...
Maga az épület ma - korszerűsítve - panzióként üzemel, úgyhogy lakhatunk mi is Déryné egykori otthonában és megcsodálhatjuk a középkori várra, illetve a Bükkre nyíló fenséges panorámát, ami őt is körülvette...
Források:
Cenner Mihály: Déryné alkonya. Ami a naplóból kimaradt: 1847-1872. = A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14/1975. Miskolc, 1976
Déryné Széppataki Róza: Déryné levelei. Miskolc, 1994
Saád Andor: Emlékek Dérynéről és húgáról, Széppataki Johannáról. = A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. Miskolc, 1969
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése