2016. szeptember 29., csütörtök

Zeneiskola a városházán

Vác, Március 15. tér 11. Városháza





Vác gyönyörű barokk városközpontjában áll a Városháza műemléképülete.



Egy 1680-ból származó térkép szerint ezen a helyen török fürdő volt, az 1718. évi telekkönyv már a városházát jelöli. A mai épületet Althann Mihály Frigyes püspök kezdte építtetni 1735-ben, de csak Mária Terézia 1764-es váci látogatására készült el teljesen. A homlokzaton Justiciának, az igazság istenasszonyának szobra látható, tőle jobbra és balra egy-egy fekvő nőalak a magyar, illetve a Migazzi címert tartja.


1934 és 1942 között a Városháza épületében működött PIKÉTHY TIBOR zeneiskolája. A kultuszminisztériumból indult el az a törekvés, hogy minden olyan városban, ahol nincs törvényes keretek között - például városi fenntartásban - működő zeneiskola, ott azt meg kell szervezni. Az 1915 óta váci püspökségi orgonaművész, karnagy Pikéthy így fogalmazta meg célkitűzéseit ls iskolája létrehozásának körülményeit az indulás évében:

Ez nem magán zeneiskola lesz, nem olyan, mely talán elsősorban az anyagi hasznot nézi, hanem komoly alapokon nugvó intézmény, mely hivatva lesz a város zenekultúráját minél magasabb fokra emelni. Ez nemcsak városunk elsőrendű érdeke, hanem nemzeti érdek is, mert a magyar zene világviszonylatban is az elsők között van. A minisztérium intézkedése másrészt azt célozza, hogy az okleveles, de állás nélküli zenetanároknak és művészeknek állást juttasson. Megindult országszerte a szervezés, s az illetékes tényezők figyelme városunkra terelődött. [...]

Tanárok voltak többek között: Balogh Margit (ének), Dullien Klára és Vinkovics Izabella (hegedű), Berdáné Fülöp Mária (zongora. Pikéthy Tibor igazgató a zeneelméletet és az összhangzattant oktatta. 

Egy volt növendék, Rostetter Szilveszter 1983-ban így emlékezett a zeneiskolára és megvalósítójára:

A hangszeroktatás a zongorára és a hegedűre terjedt ki. A későbbi években, amikor a tanulmányi szint már lehetővé tette, az összhangzattan is tantárgy lett, melyet ő, az mint igazgató tanító tanított igen érdekesen és figyelmet lekötően. Óriási élvezettel hallgattuk. [...] Én voltam az a növendék, aki a zeneiskola hangversenyén először Pikéthy-zongoradarabot játszottam, a Scherzo-t. Érthető szorongás van az ember szívében ilyenkor, ha az előadást a szerző is hallja. Nagyon kíváncsi voltam, utána mit fog mondani. Nem szólt semmit tulajdonképpen, csak mosolyogva hozzám jött, kezet fogott, megölelt és azt mondta: Köszönöm. Ilyen volt ő, egyszerűen nagyszerű. Sokkal jobban esett, mint ha dicsért volna. Ez volt jellemző egész zenei életvitelére.

Az iskola státusza "államilag engedélyezett és városilag segélyezett" volt.  Mint később Pikéthy fanyar humorral emlegette, az állami engedéllyel sosem volt baj, ám a városi segélyezést rendkívül nehéz volt "kikunyerálni". A kimagasló oktatási színvonal ellenére csökkent a növendéklétszám is, e két ok vezetett ahhoz, hogy 1942-ben Pikéthy kénytelen volt bezárni iskoláját.

Évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy Vácott véglegesen megoldódjon a zenetanítás ügye. A városnak ma két zeneoktatási intézménye van: a Bartók Béla Zeneiskola és a Pikéthy Tibor nevét viselő Zeneművészeti Szakközépiskola - e két iskola néhány éve egy intézményként működik.



Források:

Vác: a Dunakanyar szíve. Történelmi városkalauz helybelieknek és világcsavargóknak. Vác, 2009
Székelyhidi Ferenc: Pikéthy Tibor zeneiskolája. = Váci Polgár 2004. április
Székelyhidi Ferenc: Missa pro pace részlet. = Váci polgár 2004. március

A fényképeket 2016 nyarán készítettem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése