Budapest I. Attila út 103.
Nagy
oratóriumai, operája megírása után alkotóműhelyének fókuszába az
instrumentális, főként kamara-műfajok kerültek. Az 1990-es években új
arculattal, saját zongoradarabjainak inspirált előadójaként is
bemutatkozott. A Kossuth-díjas zeneszerzőt ebben az időszakban tüntették
ki a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal (1985) s lett Érdemes (1983),
majd Kiváló művész (1987).
Közben egyre erőteljesebben kapcsolódott be a magyar zenei közéletbe. 1987-ben kiváló muzsikus-társakkal megalapította a magyar zenei élet akkoriban egyetlen alternatív csoportosulását, a Magyar Zeneművészeti Társaságot, 1989-ben pedig létrehozta a kortárs zene jeles műhelyét, a Mini-Fesztivált.
Gerzson Pál festőművész így emlékezett rá:
Ez a szigorú angyal a szemünk előtt vált törékeny gladiátorrá, akit az "itt" és "most" kényszere ellehetetlenített feltételek között hívott küzdelemre. A Kodály, Bartók nemzetében magasra emelt és egyre nyilvánvalóbbá vált értékek megőrzése, sőt megmentése erkölcsi parancs volt számára.
Utolsó jelentős művei, amelyeken itteni lakásában is dolgozott - és 1990-től velemi (Vas megye) házában - a Hegedűverseny és A Jelenések Könyvének margójára.
A Jelenések-ben visszatért az oratorikus nagyformához: benne összegez
és új utakat is nyit. Elhatalmasodó betegsége azonban megakadályozta a
folytatásban: két műtét után, 1997 április 2-án lakásán elhunyt. Egy
héttel korábban tüntették ki másodszor is Bartók-Pásztory-díjjal. A
Jelenések bemutatóját már nem hallhatta.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Egykori lakóháza homlokzatán 2007-ben, születésének 70. évfordulóján avatták fel szöveges emléktábláját:
Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno kataliszt blogjában is.
Források:
Gerencsér Rita: Durkó Zsolt. Bp. Mágus Kiadó, 1999
A fényképeket 2002-ben készítettem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése