A félkarú zongoraművész kastélya

Tetétlen, Liszt Ferenc utca 6. Zichy-kastély

Hajdú-Bihar megye Püspökladányi járásában, Kaba közelében található a körülbelül másfél ezer lelkes község.

A ma Liszt Ferenc nevét viselő utcában álló földszintes, klasszicista stílusú kastélyt/kúriát gróf Zichy Ferenc építtette az 1840-as évek elején, miután az eladósodott Komáromy családtól megvásárolta a tetétleni birtokot. Az eredetileg tiszttartói laknak készült házat később kibővítették és körülötte parkot is kialakítottak.
Talán nem tévedek nagyot, ha az alábbi képeslapon látható kastély bal oldali, hagyományosabb formájú részét gondolom az épület magjának, ehhez építhették később hozzá, vagy bővíthették tovább az oszlopos szárnyat.

A kastély egy 1940 körül kiadott képeslapon

2006-ban így láttam az épületet az utcáról

A birtok 1869-ben került gróf ZICHY GÉZA, a félkarú zongoraművész tulajdonába.

Zichy egy fiatalkori vadászbalesete következtében vesztette el fél karját. Az ígéretesen zongorázó fiú vasszorgalommal kiváló balkezes zongoristává képezte magát s zeneszerzéssel is foglalkozott. Felkeltette az idős LISZT FERENC érdeklődését, aki mentorává, atyai barátjává vált, többször koncerteztek is együtt.

1884 őszén, közös erdélyi hangversenykörútjukról hazafelé menet Zichy meghívására az akkor 73 éves Liszt több, mint két hetet töltött el Tetétlenen: november 1. és 17. között volt a Zichy-család vendége.

Érkezésekor  a kabai vasútállomáson 25 lovas bandérium fogadta, s vendéglátója virágdíszes házak, éljenző embersokaság közepette ötös fogaton röpítette a hét kilométerre lévő Tetétlenbe.

Zichy pihenés céljára kúriája szomszédságában egy kicsi, kényelmes házat bocsátott Liszt rendelkezésére (lásd: Liszt Ferenc utca 2.), ahol a zeneszerző magányban lehetett; ám ha társaságot kívánt, csak át kellett sétálnia a kis kastélyba.

A nyugalomban eltöltött napokból kiemelkedett egy koncert, november 10-én. Zichy Géza így emlékezett az eseményre német nyelven megjelent emlékirataiban, melyből a részletet magyarul lánya, Zichy Margit közölte a Muzsika folyóirat 1929-es Liszt-emlékszámában:

Néhány nappal megérkezése után így szólt hozzám ez a nagy jó ember: "Géza, az a fogadtatás, amelyben az idevaló emberek részesítettek, őszintén meghatott. Hálám jeléül zongorázni akarok nekik [...] Önnek és leánykájának segédkezniök kell a nagy hangversenyen!" - Így történt: a halhatatlan nagy mester, akit még az uralkodók közül sem hallhatott mindegyik, aki néhány hónappal korábban visszautasította Viktória angol királynő meghívását, olyan közönségnek játszott, amely főleg egyszerű magyar falusi emberekből állott, akiknek tisztelettel adózom, mert kellőképpen igyekeztek értékelni azt a kitüntetést, amelyben részük volt. A hangverseny után a Mester felülmúlta önmagát szeretetreméltóságában. Kiszolgálta egyszerű vendégeit: kínálta az ételt és töltögette poharaikba a bort. - A magyar paraszt fél arisztokrata: csöndes, kimért és szeretetreméltó. Liszt annak dacára, hogy a magyar nyelvet csak törte, mindannyiukat elbűvölte. Az étkezés után pohárral a kezében őszbecsavarodott polgár járult elébe és a következőképpen köszöntötte fel: "Kinek hívnak, megmondotta nekünk a gróf, - mit tudsz, megmutattad jómagad, - de hogy ki vagy igazán, arra rájöttünk mi magunk és ezért kívánjuk: áldjon meg a magyarok nagy Istene!

A házi koncerten közreműködött zongoratanárával Zichy Géza kislánya, Margit és természetesen a házigazda is, akivel Liszt a műsor végén a Rákóczi indulót adta elő - három kézre... A parkbeli vendéglátást tűzijáték rekesztette be. A helyi hagyomány szerint a zongorát a parkban, Liszt kis háza mögött, a ma is álló tölgyfa alatt állították fel.

Elutazása előtt újra játszott Liszt: amikor a kocsi útra készen a kúria előtt várta, ő még egyszer a zongorához ült és egy búcsúzót rögtönzött.

Zichy Géza vendégeként más muzsikusok is megfordultak itt, köztük Aggházy Károly, Hubay Jenő, Szentirmay Elemér és Volkmann Róbert.

Lilian Harvey tetétleni kastélya előtt. Színházi Élet 1937. 46.

A Zichy-birtokot az örökös megromlott anyagi helyzete miatt 1930-ban felparcellázták, egy részét a kúriával együtt LILIAN HARVEY angol származású, főként Németországban, de Hollywoodban is működött - kiválóan éneklő és táncoló - filmszínésznő vette meg. A fogyókúra-reklám filmcsillag, bár állandó lakhelye a francia Riviérán volt, a harmincas évek második felében sok időt töltött Tetétlenen, állandó témát adva a debreceni és fővárosi lapoknak. Még Móricz Zsigmond is írt róla (Színházi Élet 1936. 49. 6-7. p.) Visszaemlékezések szerint kastélya szalonjában a színésznő táncmozdulatokat ábrázoló árnyképei díszítették a falakat.

A Zichy-kastély ma lakatlan, felújításra szorul. A parknak is csak egészen kis része maradt meg, felparcellázott területén ugyanis új utcákat nyitottak.  2006-ban jártam ott, számomra az egész környék nagyon rendezetlen és lehangoló látványt nyújtott...

Végül hallgassuk meg a Rákóczi indulót - a Magyar rapszódiák sorozatban feldolgozott formáját. Három kezes változatot nem találtam belőle... 

És a link alatt rejtőzik még egy kis bulváros RÁADÁS!

Források:

Virágh Zsolt: Magyar kastélylexikon 8. Hajdú-Bihar megye kastélyai és kúriái. Bp. Fo-Rom Invest, 2006
Podhorányi Zsolt: Mesélő kastélyok. Bp. Szobek Könyvek, 2006
www.kitervezte.hu
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Emlékezések Liszt Ferencről. = Muzsika 1929
Album gróf Zichy Géza 25 éves írói és művészi jubileuma alkalmára. Debreceni Ellenőr könyvhivatala, 1891
Színházi Élet 1936. 49.
Színházi Élet 1937. 46.

Régi nagy úri murik színhelye

Nyíregyháza-Sóstófürdő: Svájci lak

A hangulatos, Nyíregyházától alig 4 kilométerre található gyógyfürdőhely egyik legérdekesebb épülete a Svájci lak.

Mint a homlokzatán elhelyezett műemléki táblán olvasható, romantikus stílusban, hegyvidéki családi házakra emlékeztető alakban tervezte és építette 1868-ban a szászországi származású, munkássága nyomán nyíregyházi polgárjogot elnyert Melhouse János.

Azért egy "profi" képet is mutatok az épületről, amelyiken arányai jobban látszanak:

Forrás: startturist.hu

Mindig vendégfogadási célokat szolgált. Falai között gyakran megfordult KRÚDY GYULA, aki egy írásában - némi iróniával - így ecsetelte az itt dívó szokásokat - melyek a zenéhez is kapcsolódtak:

Különösen volt itt egy nevezetes társaság, amely nyíregyházi és Szabolcs megyei urakból verődött össze, amely a Sóstó kultiválását tűzte ki életcéljául és a fürdő megnyitásának napjától annak bezártáig ébren és muzsikaszó mellett töltötte az éjszakákat. A régi balatonfüredi mulatságok kismiskák voltak ezekhez a dáridókhoz mérten. Bizony, az egykori bálrendező foroghatott volna a sírjában. Ha pedig kártyázni kezdtek ezek az urak, akkor nemegyszer vasárnaptól vasárnapig járta a "csöndes", és szép darab földek cseréltek gazdát. Olyan világ volt itt, mintha itt élte volna ki magát utoljára a régi, letűnt Magyarország. A kis sóstói fürdőn robbant ki minden virtus a magyarból, ami még megmaradott benne apáiból. Ha nem volt kártya, volt leányszöktetés vagy velencei éj a tavon. A kártya izgalmaiért kárpótoltak a nevezetes párbajok, amelyek olyan gyakoriak voltak, hogy Elek Gusztáv ezredes, ki ez idő tájt az ország első párbajsegéde volt, egy egész nyarat kénytelen volt Nyíregyházán tölteni, hogy az összegyülemlett lovagias ügyeket lebonyolítsa.

Ma egy márványtábla BLAHA LUJZA emlékét is idézi, mely szerint 1881-ben és 1921-ben megszállt benne a Nemzet csalogánya:

A közeli parkban is találkozhatunk Blaha Lujza emlékével. Markolt György alkotását 1983-ban állították fel. A mellszobor virággal díszített magas talapzaton áll:

Frissítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.

Források:

www.svajcilak.com
www.nyiregyhazavarosom.hu
Krúdy Gyula: A nyíregyházi beduinok. = Krúdy Gyula: Magyar tájak. Bp. Magyar Helikon, 1959
Ráday Mihály: Új városvédőbeszédek. Bp. Tarsoly, 2001
Csutkai Csaba - Papp D. Tibor: Nyíregyháza köztéri szobrai és plasztikái. Nyíregyháza, 2002

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2010 nyarán készítettem

Csepregről a Nemzeti Színházba

Csepreg, Széchenyi tér 30.

A Szent Miklós-plébániával szemben lévő földszintes ház helyén egykor szintén földszintes, L alakú, hosszan elnyúló épület állt: az egykori Oskola-ház. Az 1930-as évek végén bontották le.

Itt állt egykor az Oskola-ház

Rekonstrukciós rajz, 1920 körüli állapot

Bognár János iskolamester fiaként a régi iskolaépületben született 1810. március 18-án BOGNÁR IGNÁC zeneszerező, operaénekes,

karnagy apjának hetedik, édesanyjának pedig, aki második felesége volt az iskolamesternek, negyedik gyermekeként. 
Első tanítója a győri királyi tanítóképzőben tanult és kántorként is működő édesapja volt, majd zenei tanulmányait Kőszegen és Sopronban folytatta. Édesanyja kívánságára novícius lett Szombathelyen a ferenceseknél, de hamarosan eltanácsolták, éppen a muzsikálás miatt. Erről később ő maga számolt be egy levelében:

... a dicsőség csak két hétig tartott, mert elővettem a hegedűmet és klarinétomat, mind addig húztam, fújtam a "gyere be rózsám, gyere be" nótát, hogy meg is telt a cellám a reverendissimi patresekkel, akik nagy zajjal járták a csárdást, sőtt még a szemtelen konyha szolgálók is elállták ajtómat ... míg végre a Prior hivatott, s mondá: pakkold öszsz a muzsikádat és lodulj haza, mert az egész kolostort márig is elbolondítottad. Servus... így lett belőlem zenész és énekes.

Pályája kezdetén külföldön működött (Bécs, Coburg, Innsbruck), de szíve hazahúzta. Néhány Kolozsváron operarendezőként eltöltött év után 1847-ben költözött Pestre, s énekhangja gyöngülése miatt 1847 és 1862 között karigazgatóként dolgozott a Nemzeti Színházban. Zeneszerzőként operát (Tudor Mária, A fogadott leány), kórusokat, dalokat komponált. Miután életének nagy élménye volt 1848. március 15-én Landerer nyomdája előtt a Nemzeti dalt szavaló Petőfi Sándor, pályája során 36 Petőfi-verset zenésített meg.

Zenéjével jelentős szerepet játszott a népszínmű térhódításában. A műfaj történetének korai, felfelé ívelő szakaszában 32 népszínműhöz írt zenét - köztük Szigligeti Ede és Szigeti József darabjaihoz -, amelyek a műfaj klasszikusaivá váltak. Több dallamát Brahms is felhasználta magyar táncaihoz.

Három leánya a zenei pályát választotta, közülük Vilma lett a legsikeresebb, mint operaénekesnő. Előfordult, hogy apja művében énekelt fontos szerepet :)

A szülőház helyén álló lakóházon 1993-ban helyezték el Bognár Ignác emléktábláját:

Szövege:

EZEN A HELYEN ÁLLT

BOGNÁR IGNÁC

1810-1883

ZENESZERZŐ SZÜLŐHÁZA

CSEPREG 1993. OKT. 15.

 

Frissíítés: Az emlékhely történetét később megírtam a Papageno Kataliszt blogjában is.


Források:

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Egy mezővárosi iskolamester és jegyző a XIX. század első felében. = Vasi Szemle 2006. 4.
Balogh Jánosné Horváth Terézia: A csepregi Oskola-ház a XIX. század első felében. = Honismeret 2007. 4. (A rajzos illusztráció innét származik)
Zátonyi Sándor: Bognár Ignác (1810-1883). = Vasi Szemle 1966. 2.
http://www.csepregikiki.hu/zeneiskola/bognar-ignac.html
www.csepreg.hu

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008 nyarán készítettem

Segítségéért, értékes tanácsaiért köszönetet mondok Balogh Jánosné Horváth Terézia csepregi helytörténész-kutatónak

Itt lakott Ferencsik János

Budapest I. Attila út 107.

Tíz éves korától, 1917-től 1945-ig ebben az emeletes bérpalotában lakott FERENCSIK JÁNOS:

Édesapja 1915-ben elesett az olasz fronton, édesanyja gondok között nevelte fel gyermekeit, a leendő karmestert és öccsét.

Ferencsik János szülei

Kisfiúként

Mint emlékezéseiben mesélte, apja halála után egy udvari lakásba kényszerültek, amelynek három egymásba nyíló szobájából édesanyja egyet kénytelen volt albérletbe kiadni. Az albérlő zongoraművészi pályára készülő "ifjú titán" volt, aki pianínót bérelt, s a kisfiú, amikor lakójuk nem tartózkodott otthon, felfedezte a hangok világát. Közben a Krisztinavárosi plébániatemplomba járt, ahol az orgonánál Bodrogi Lajos kántor fogadta nemhivatalos tanítványává. Édesanyja beíratta az akkori Koronaőr, ma Kosciuszkó Tádé utcai polgári iskolában szervezett ingyenes alsófokú zenei tanfolyamra, ahol hegedülni tanult. Tanára, Hoppe István, a Városi Színház koncertmestere felfigyelt a fiúra, akivel tanrenden kívül is - ingyenesen - foglalkozott, hegedűst akart belőle faragni, akit majd felvétethet zenekarába. De mint Ferencsik mesélte, egykor oly nagy szerelme az egyszólamú hangszer iránt kihűlőfélben volt és egyre jobban vonzotta a többszólamú instrumentum, az orgona. Így Bodrogi Lajos 1922-ben elvitte a Nemzeti Zenedébe, ahova rögtön felvették tandíjmentes növendéknek. Az akkor már gimnazista fiú egyszerre látogatta a két iskolát. 1927 őszén bekerült az Operaházba mint önkéntes munkaerő, ahol kezdetben korrepetitori feladatokat látott el, s közreműködött azokon az operaelőadásokon, ahol színpadi zenére volt szükség. Eközben megismerte a színházi munka minden csínját-bínját s látta, hallotta  a nagy vendégkarmestereket. Legnagyobb hatással Toscanini volt rá, s 1930, majd 1931 nyarán sikerült Bayreuthban a már akkor legendás karmester asszisztenseként dolgoznia.

Forrás: allmusic.com

Ferencsik legelőször 1930. március 13-án dirigált, a Rimszkij-Korszakov Seherezádéjára koreografált balettet. Aztán beugrásként operát is vezényelhetett. Az első olyan operaelőadás, amelyet már ő is próbálhatott, a Traviata volt.

Közben tanítással is foglalkozott egykori iskolájában, a Nemzeti Zenedében, ahol megszervezte a karmesterképző tanszakot. Az 1930-as évek első felében beindult koncertdirigensi pályafutása is.

Ferencsik ebben a házban élte át 1944/45-ben Budapest ostromát. Mint emlékezései rögzítőjének, Bónis Ferencnek mesélte:

Ettől kezdve [1944. március 19.] besötétedett az égbolt. Október 8-án még eldirigáltam Erkel Bánk bánját, azzal szépen abbahagytam a dirigálást és bevonultam Attila úti lakásom pincéjébe, hogy megvárjam, amíg újra kiderül. Ez bizony elég soká tartott. De végül szerencsésen, épségben és egészségben kikerültünk a pincéből.

Az épület homlokzatán a nagy karmester rokonai, a ház lakói és a Budavári Önkormányzat kezdeményezésére 2007. november 20-án, Ferencsik születésének 100. évfordulóján felavatták a Krasznai János szobrászművész által készített portrédomborműves emléktáblát:

Forrás:

Bónis Ferenc: Tizenhárom találkozás Ferencsik Jánossal. Bp. Zeneműkiadó, 1984 (az archív képek ebből a könyvből származnak)

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

A hegedűművész és az emlékíró borbély

Veszprém, Rákóczi utca 4.

A belvárosi házon 1994-ben helyezték el a veszprémi születésű Auer Lipót (1845-1930) hegedűművész emléktábláját, Kő Pál szobrászművész alkotását:

A ház - még az Auer-domborművel, 2006

 

Az Auer-dombormű - már a Panteonban, 2011

Néhány éve a Thököly utca 1. számú házra is került Auer-emléktábla, szövege szerint a hegedűművész ott élt gyerekkorában. Körülbelül ekkor Rákóczi utcai tábláját levették és a Vár utcai Veszprémi Panteonban helyezték el. Ezen nem volt pontosabb információ, viszont a veszprémi helyismereti irodalmat lapozgatva kiderül, hogy a Rákóczi utcai ház is köthető Auerhez.

Hogy pontosan milyen módon, ellentmondásos adatokat találtam. A Sétál a család sorozatban megjelent A zsidó múlt nyomában című kiadványban az olvasható, hogy az Auer család a Thököly utcából ide, az akkori Főpiac 57. számú házba költözött - de ennél részletesebb információval nem szolgálnak. Francsics Károly - akiről hamarosan még lesz szó - visszaemlékezéseinek előszavában viszont azt írja a kéziratot sajtó alá rendező Hudi József, hogy a házat özv. Auer Lipótné Pelikán Vladina 1876-ban vásárolta meg. Ő valóban Auer Lipót első felesége lehetett (az angol wiki szerint neve Nadine Pelikan), de a hölgy nem volt özvegy, hiszen a harmincas évei legelején járó Auer, aki ekkor a Cári Balett szólóhegedűse volt, 1930-ban hunyt el. Úgyhogy vagy a név, vagy az évszám nem stimmel ebben a hivatkozásban, így egyelőre homályban marad Auer Lipót kötődése a házhoz...

Ez viszont elvezet bennünket ennek a háznak másik híres, korábbi lakójához. Az épület már 1827-ben is állt, ekkor került ide, Halas János borbélyműhelyébe legényként Francsics Károly (1804-1880), s élete további részét itt élte le: először csak a borbélyműhely, később az egész kétemeletes épület az ő tulajdona lett.

Francsicsot emlékiratai tették híressé, amelyet 1846 óta vezetett. Hat kötetes kézirata 1870-ig foglalta össze életének történetét. Nagyobbik része 1973-ban Kis kamorámban gyertyát gyújték címmel jelent meg, később előkerült fejezeteit pedig 2001-ben Francsics Károly visszaemlékezései címmel adták ki (ebben olvasható az előbb említett adat a ház megvásárlásáról).

Zenei vonatkozás, hogy 1974-ben egy ajkai ház padlásáról előkerült Francsics 1847-es dátumozású daloskönyve, amelyet ma az Országos Széchényi Könyvtár őriz. A Dall Füzér feliratú, 175 oldalból álló füzetbe Francsics kedvelt dalainak, verseinek szövegét jegyezte be. Vörös Károly értékelése szerint a gyűjtemény jelentőségét, a belőle levonható ízlésbeli, társadalmi, szociológiai következtetéseket felerősíti lejegyzője életének részletes ismerete.

1998 óta Francsics Károlynak is van emléktáblája - csak nem itt, hanem szintén a Veszprémi Panteonban.

 

További Auer Lipót-emlékhely a Zenevándor blogban:

 

Veszprém, Thököly utca 1. Egy nagy hegedűs gyermekkora

Források:

Sétál a család Veszprémben: A zsidó múlt nyomában. Veszprém, 2014
Francsics Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték. Bp. Magvető, 1973
Francsics Károly visszaemlékezései. Pápa, 2001
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Veszprém, 1998
Vörös Károly: Francsics Károly daloskönyve. = A Dunántúl településtörténete 5. 2. kötet. Veszprém, 1982

Itt született Maci Laci hangja

Hódmezővásárhely, Bakay utca 24.

Ebben a házban született 1924. június 25-én VÁRHELYI ENDRE operaénekes:

Édesapja, Weisz László könyvkereskedéssel foglalkozott, s lelkesedéssel vett részt a város kulturális életében. Édesanyja, Bánky Ida (eredeti nevén Bielek Ida) Andor Zsigmond színigazgató társulatának primadonnája volt. 1921-ben házassága kedvéért "ragadt" Vásárhelyen s mondott le hivatásáról. Műkedvelő, illetve jótékonysági alapon azonban házasságkötése után is gyakran fellépett.

Várhelyi Endre gyerekkorától tanult zongorázni. A Bethlen Gimnáziumba járt, ahol ötödikes kora óta a kórus basszus szólamának tartóoszlopa volt. Humán tárgyakból az iskola legjobbjának számított. 1942-ben érettségizett, majd a Zeneakadémia növendéke lett. 1944-ben a frontszínházhoz szegődött.

Édesapját 1944-ben Németországba hurcolták, ahol bombatámadás áldozata lett. A fiatal énekest is feljelentették, s a Németországba irányított leventékhez osztották be. A Dunántúlon sikerült megszöknie. Bicskén bújtatták az oda menekült vásárhelyiek, s a front elvonulása után szerencsésen hazatért szülővárosába.

Hódmezővásárhelyen - nagyrészt műkedvelőkből - megalakította a város első önálló, Szakszervezeti Ifjúsági Színháznak nevezett színtársulatát. Miután édesanyja 1945 novemberében autószerencsétlenség áldozata lett, Pestre költözött és folytatta zeneakadémiai tanulmányait. 1947-ben lett az Operaház rendes tagja. 

Portrédomborműves emléktábláját, Szabó Iván alkotását 1989-ben, halálának tizedik évfordulóján avatták fel:

 

Nézzük/hallgassuk egy jóízű vígoperai szerepében:

Források:

Felletár Béla: Várhelyi Endre hódmezővásárhelyi pályakezdése és a színház. Kézirat, 1978 (Hódmezővásárhely, Németh László Városi Könyvtár)

www.hodmezovasarhely.hu
www.kozterkep.hu

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 nyarán készítettem

A zeneszerető festőművész tuszkulánuma

Kaposvár, Róma hegy 88. Róma-villa

A város szélén, szőlők övezetében álló, parkkal övezett egyemeletes házat a hozzá tartozó gazdasági épületekkel, szántóval és legelővel 1908-ban árverés útján vásárolta meg RIPPL-RÓNAI JÓZSEF festőművész.

A villa múltjáról a következőket írja Köves Szilvia A Róma-villa titka című könyvében:

Maga az épület valószínűleg még a 18. században készült, egy telekfelmérési adat először csak 1865-ben említi. Második gazdájaként Gundy György énekes színész, szintén Kaposvár szülötte vásárolta meg a hegyi birtokot, ahova az előző tulajdonos, Breil Frigyes egy T alaprajzú, földszintes vályogházat épített. Erre Gundy még egy emeletet húzatott fel és elegáns kúriává varázsolta. Kaposvárott még nem volt példa hasonló táj- és környezetformáló törekvésre, amelyre a hely szépsége és szeretete ösztönözte a jó szemű, jó ízlésű Gundy Györgyöt. Parktervezői fáradozásainak persze csak évtizedek múlva lett látványos eredménye.

Az egyemeletes, sárga falú, T alaprajzú villa százéves gesztenyefák árnyas sora mögött rejtőzik. Homlokzata nyugatra néz. A fasorral szegélyezett bekötőút jobb oldalán gyümölcsös, bal oldalán kaszáló terül el. Jobbra keresztút vezet a vincellérházból átalakított műteremhez. A park derűs szépségéhez hozzájárulnak Medgyessy Ferenc szobrai, térplasztikái, amelyet az itt élvezett vendégszeretetet viszonozva faragott.

Rippl-Rónai József 1861-ben Kaposváron született. Szüleiről, családjáról, gyermek- és ifjú koráról ITT olvashatunk rövid összefoglalót. EZT a kiváló írást is örömmel ajánlom az érdeklődőknek.

1902 óta élt ismét szülővárosában - és szülőhazájában, majdnem másfél évtized franciaországi tartózkodás után. Hamarosan meg is vásárolta a Róma-villát, mely 1927-ben bekövetkezett haláláig a birtokában volt. Francia származású felesége, Lazarine még két évtizedig benne élt. Az őt követő örökösök kegyelettel megőrizték a ház bútorait, relikviáit, s 1978-ban megnyílhatott a Rippl-Rónai József Emlékmúzeum, melyben eredeti bútorok, tárgyak és több, mint 90 Rippl-Rónai kép látható, hangulatában egy 20. század eleji polgári otthon miliőjét felidézve.

Annak idején nem volt hiány neves látogatókban. A házigazda egyénisége mellett a dal, a zene, a megtermett szőlőből kinyert nedű is vonzotta a vendégeket.

A festőművész maga is zeneszerető, énekelni és zongorázni tudó ember volt. A zenével még gyerekkorában, fivéreivel együtt Kaposváron barátkozott meg. Mind a négy fiútestvérnek jó hallása volt, szerettek énekelni, s egy-egy hangszert amatőr muzsikusként meg is szólaltattak. Zenei szempontból Sándor vitte a legtöbbre, aki az Operaház tagja lett. A bohém énekest a kaposváriak, de még a családtagok is különcnek tartották. Ha megjelent szülővárosában, szívesen látogatott a Róma-villába. Legtöbbször késő este jött, s reggel a megérkezéséről mit sem tudó szakácsnőt váratlanul operaáriákkal lepte meg - írta Pandur József művészettörténész. Lajos, a városi tisztviselő kiváló hegedűsként vett részt a családi-baráti házimuzsikálásban. A fivérek közül a muzsikától Ödön állt a legtávolabb, aki viszont ismert műgyűjtő lett.

Rippl-Rónai Józsefre zeneileg nagy hatással voltak ifjúkorának párizsi évei. Munkácsy Mihály palotának is beillő házában megismerkedhetett több neves muzsikussal, s neully-i otthonában ő maga is adott zenés vacsorákat. Ezek Kaposváron is folytatódtak. Pandur József szemtanúk, köztük elsősorban Martyn Ferenc elbeszélései nyomán így írta le a Róma-villában folyó zenei életet:

A szobrászok, festők mellett, akik több hétre is betelepedtek a házba, a műterembe, a fiatal muzsikusok is otthonosan mozogtak s jól érezték magukat ebben a tündérkertben. Így Novák József is, aki legtöbbször Liszt-műveket játszott, s Rónai rajza szerint Grieg Magányos vándor dalát játszotta hallgatóinak. "Mégis egy nyáron egy fiatal zongorista, aki koncertjére készült és akit éppen emiatt láttak vendégül a Róma-hegyen, Chopin-mazurkákat és - noktürnöket gyakorolt. Órákon át, egész nap, egyedül, magárahagyottan. Aztán, mert talán méltónak talált, leülhettem, hallgathattam egy órán át" - emlékezik erre az időre Martyn Ferenc.

A házban villanyvilágítás még nem volt. A zongorára két gyertyát tettek, ez világította meg a kottát. A gyertyafény izgatottan villódzott, s kísérteties fénnyel világította meg az ott ülőket: Rónai Lajost, Piatsek Margitot, Anellát, Lazarine-t. Paris Anellát, Lazarine rokonát a festő nevelt lányának tekintette. Anella festegetett, és zongorán is játszott, igaz, nem nagy sikerrel. Zenetanára Kutor Ferenc volt, akit dalai, szerzeményei ismertté tettek. Kutor Ferenc gyakori vendége lett a Róma-villának.

A neves vendégekből nem volt hiány. 1909. november 7-én Ady Endre Reinitz Béla társaságában vacsorázott a házban. A zeneszerző, bár kérték, nem ült zongorához.

Idézzünk egy másik leírást, ebből a villa helyiségeiről is képet kaphatunk:

A villa volt a szentély. A földszint középső szobája, az ebédlő vagy társalgó, középen nagy asztallal, kényelmes fotelekkel, dívánnyal. Onnan jobbra nyílt Rippl-Rónai ügyintéző szobája, az apjától örökölt íróasztallal, s a szép empire szekreterrel. A bal oldalra nyíló szobát zongoraszobának hívták. Az emeleten volt Rippl-Rónaiék és Anella hálószobája. Az emeleti előtér homlokzati ablakainál szeretett magányos óráiban kémlelődni a művész a gesztenyés allé irányába. A zongoraszobában szokták felállítani a karácsonyfát., alatta francia szokásnak megfelelően fagyöngy feküdt. A nagy bécsi zongora később a műterembe került át. Rippl-Rónai néha odaült a hangszerhez, de a társaság számára szolgáló zenei élményt egy muzikális gimnáziumi tanár, Novák József szolgáltatta. Grieg-, Chopin, Schumann- és Liszt-műveket játszott.

A zongora ma is a műteremben áll

Rippl-Rónai egy ide kívánkozó rajza 1910-ből (forrása a Nemzeti Galéria 1998-ban kiadott katalógusa):

Lajos, Margot, Fenella, Lazarine hallgatják Liszt rapszódiáját

Nem hagyhatjuk említés nélkül a titokzatos, Fenella nevű, szépen éneklő és gitározó angol cigánylányt sem, aki 1910-ben tűnt fel a festő környezetében és több kép modellje lett:

Forrás: Fotoművészet 2004. 1-2.

Rippl-Rónai zene iránti fogékonyságát festményei és rajzai is mutatják. Idézzük ismét Pandur Józsefet:

A muzsikát, az éneket úgy fogadta, úgy vonzotta maga köré, mint a barátait; mindig vele voltak. Megszerezte, megteremtette magának ezt is, akár a szép, színes otthont. Szerette a házát, bútorait s az ott felcsendülő dalokat. A muzsika pihentette, frissítette, teljesebbé tette különös világát. 

A Rippl-Rónai Emlékház nyitva tartása és egyéb praktikus információk ITT találhatók.

Arra külön szeretném felhívni a figyelmet, hogy a villa megtekintése után a látogató ki ne hagyja a külön épületben található egykori műtermet!!! Amikor én 2006 tavaszán ott jártam, ezt a lehetőséget a villa idegenvezetője nem említette meg, szerencse volt, hogy előre tájékozódtam...  Érdekes módon és szerencsére! a műteremben lehetett fényképezni, pedig az is rendkívül fontos helyszíne volt Rippl-Rónai életének, bent a házban viszont nem. Úgy tűnik, olyan szinten vigyáznak arra, hogy a villa helyiségeit csak személyesen lehessen megismerni, hogy ezekről a neten sincs semmilyen kép - én legalábbis nem találtam. Lényeg, hogy egyszer mindenképpen el kell oda látogatni minden művészetet szeretőnek. Valóban lehet találkozni a hely szellemével :)

Képek a műteremből:

2006-ban jártam ott, nagy élmény volt:

Befejezésül hallgassuk meg mi is Grieg: Magányos vándor című darabját (Lírai darabok, Op. 43 no. 2.):






Források:


Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 1998
Köves Szilvia: A Róma-villa titka. Bp. Geopen, 2005
Pandur József: Muzsika Rippl-Rónai József házában. = Somogy 1985. 6.
Lévai József György: A betyár koponyája. Kaposvári Városszépítő Egyesület, 1995
www.smmi.hu/kiallitasok/allando-kiallitasok/rippl-ronai-emlekmuzeum

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2006 áprilisában készítettem